PEKING ÉS RÓMA VISZONYA
Immár a második esetben fordul elő, hogy az EU azzal, hogy a német gazdálkodási filozófiát próbálja ráerőltetni a tagjaira, megnyitja az utat Kína előtt mediterrán hídfőállások kiépítésére.
Az első lépés Görögország privatizációra kényszerítése volt a mentőcsomag részeként. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy egy válságba került, mély recesszióban lévő államot kényszerítettek a családi ezüst eladására, amelyre így nyilvánvalóan diszkontárakon kerülhetett csak sor. Jutott belőle a németeknek és a kínaiaknak is. Tizennégy repülőtér haszonbérletét kapta a német Fraport vállalat vezette konzorcium, és a pireuszi kikötő tulajdonjoga lett a kínaiaké.
A kikötő és Görögország – nem éppen fényes gazdasági állapota ellenére – stratégiai fontosságú Peking számára. A helléneké az unió legnagyobb kereskedelmi flottája, s rajtuk keresztül halad a távol-keleti óriás európai exportjának a hatvan százaléka.
A Szuezi-csatorna kiszélesítése szintén nagyban megkönnyíti a térségbeli kereskedelmet. A pireuszi kikötő rendkívül fontos abból a szempontból, hogy az új selyemút tengeri részét kötheti össze a szárazföldivel. A kínaiak szívesen befektetnének a görög állami vasútba is, és a szaloniki kikötő megvásárlása is napirendre került.
KÍNA SEGÍT
Az olasz megállapodás nem ennyire fenyegető helyzetben született, de olyan problémákra kínál megoldást, amelyekkel kapcsolatban évek óta hiába kilincsel Róma Brüsszelben. Görögország után Olaszország gazdasága áll a leggyengébb lábakon az eurózónában, a bankrendszere veszélyben van, a munkanélküliségi ráta két számjegyű, a kormányzat lehetőségeit pedig behatárolja a közös valuta övezetének a szabályrendszere.
Itália számára kulcsfontosságú, hogy tőkéhez jusson, ám a több évtizednyi stagnálásközeli állapot és recesszió miatt a bankrendszerében rengeteg rossz hitel halmozódott fel, ezért a nyugati hitelezők nem nagyon bíznak benne. Az olaszok abban reménykednek, hogy a kínai tőke segítségével sikerül újraindítani az ország gazdaságának motorját.
Mintegy hatszáz, államilag finanszírozott építkezést kellett leállítani a pénzhiány vagy bürokratikus akadályok miatt. Ezek között huszonötmilliárd euró összértékben huszonöt nagyberuházás is szerepel.
PANDAKÖTVÉNY
Peking viszont a hazai növekedés lassulása miatt piacot keres szabad pénzeszközeinek, illetve jól láthatóan a nemzetközi hitelezés a kínai befolyásnövelés „soft powere”. A beruházások újraindítása a tervek szerint 380 ezer embernek adna munkát. Az állástalanok aránya 10,5 százalék, ráadásul igen nagy területi aránytalanságokat fed ez az átlagos szám. Ezen a téren csak Görögország és Spanyolország van rosszabb helyzetben az EU-n belül.
A most aláírt megállapodások forráshoz juttatják az államot és a vállalatokat is.
Az olasz államadósság finanszírozására úgynevezett pandakötvényeket bocsáthat ki az ország államadósság-kezelő központja, 750 millió dollár értékben. (A pandakötvény a Kínai Népköztársaság belső tőkepiacán külföldi szereplők által kibocsátott papírok elnevezése.) A Bank of China hasonló összegben részt vesz olasz cégek refinanszírozásában, valamint aláírták egy nagy összegű hitelkeret biztosítását az Eni energiaipari óriás számára.
A Snam olasz gázipari cég megállapodást írt alá a kínai Selyemútalappal (SRF) a földgázágazatban való együttműködésről Kínában és azon százhúsz országban, amely már csatlakozott a programhoz. A tervezett beruházások csővezetékek, tárolók, biometánüzemek és LNG-infrastruktúrák lennének. Ez utóbbi terület különösen kényes az USA számára, hiszen tovább nehezítheti saját cseppfolyós gázának eladását az európai piacokon.
Az Ansaldo Energia közölte, hogy megegyezett a China United Gas Turbine Companyvel (UGTC) a nehézipari gázturbinák területén a technológiai kooperációról. Ezzel együtt egy mintegy huszonötmillió euró értékű szerződést kapott gázturbinák szállítására az északkelet-kínai Penhsziben található kombinált ciklusú erőmű számára. Aláírtak továbbá egy infrastruktúra-fejlesztési együttműködést a trieszti kikötő üzemeltetőjével és a tavaly összeomlott genovai híd rekonstrukcióját felügyelő biztossal.
Róma abban reménykedik, hogy ha Kína beruház az olasz kikötőkbe, akkor az segíthet újraéleszteni az ország történelmi szerepét a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelemben.
ELLENVÉLEMÉNYEK
Az egyezményt mind az EU, mind az Egyesült Államok részéről erős kifogásokkal illették. Brüsszel rendszeresen bírálja a tagállamokat a külön-meg-álla-po-dá-sokért, arra figyelmeztetve, hogy az olyan globális szereplőkkel szemben, mint az USA, Kína vagy Oroszország, csak egységesen fellépve van esélyük a nemzetközi versenyben.
A német külügyminiszter azt mondta: „Ha egyes államok valóban azt hiszik, hogy ravasz üzleteket köthetnek a kínaiakkal, meg fognak lepődni, s egy nap arra ébrednek, hogy függőségbe kerültek.”
Az Egyesült Államok számára a távol-keleti óriás további terjeszkedése aggodalmat keltő. A „hátsó udvarában”, Dél-Amerikában Kína már több jelentős ország első számú kereskedelmi partnere lett őt megelőzve, de a többi államban is a második helyre lépett elő. Peking, kihasználván az USA-nak az „America first!” jegyében való kivonulását a multilaterális nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokból, megpróbálja átvenni a szerepét.
Kína megítéléséről azonban az olasz kormánykoalícióban sincs egyetértés. Luigi Di Maio gazdaságfejlesztési miniszter nem titkolja az ország iránti csodálatát, Matteo Salvini belügyminiszter, a Liga elnöke azonban óva int attól, hogy – mint arra nem egy afrikai országban találhatunk példát – hazája az ázsiai óriás gyarmatává váljon.
„Az üzlet jó dolog, de ellenszolgáltatásként nem adhatjuk át az ország kulcsát” – fejtette ki. Salvini azért sem lelkesedne, ha az amerikai embargókkal sújtott Huawei építené ki Olaszországban a szupergyors 5G-s mobilrendszert.
Borítófotó: Vörös keresztes nővérek egy római katonai parádén. Peking megadja, amit Brüsszel nem
