NÉMET BELPOLITIKA | A CSU bajor választásokon elért viszonylag jó eredménye megmentheti Seehofer szövetségi belügyminiszteri székét. Angela Merkel sorsa az október végi hesseni megmérettetésen dől el. Párton belüli kihívói kivárják, hogy mekkora vereséget szenved a kancellár alakulata, a CDU, és csak utána jelentkeznek be a pártelnöki tisztségért.
Bevándorlásellenes és konzervatív többséget hozott az év legjobban várt németországi választása. A bajor szavazók döntöttek, így továbbra is a CSU maradt messze a legerősebb parlamenti párt és az új kormány fő politikai ereje. A nem hivatalos végeredmény nagyjából a tavaly szeptemberi országos választási kimenetelt (37 százalék) mutatja a bajor kormánypártnál, ami a nagyobb részvétel mellett nem rossz fejlemény. Horst Seehofer pártelnök és Markus Söder tartományi miniszterelnök irányításával a CSU elveszítette ugyan eddigi abszolút többségét, ám az esemény előtti kutatások harminc százalékhoz közelítő horror-számai végül nem igazolódtak be.
Míg a kormánypárt a vártnál kisebb veszteségnek „örülhet”, addig az este még hozott pár további nyertest. A mainstream média által favorizált Zöldek főleg a nagyvárosokban szívtak el voksolókat a mélyrepülésben lévő szocdemektől. A bevándorlásellenes AfD a média ellenszelében is nagyjából a tavaly szeptemberi eredményét hozta, míg az FDP éppen csak bejutott a tartományi parlamentbe. Ezzel az AfD a tizenötödik tartományi frakciójának örülhet, a liberálisok a tizediknek. A legtöbben persze a Szabad Választók (FW) tömörülésre, a független polgármesterekre épülő pártra figyeltek, amely két számjegyű eredményével a királycsináló szerepébe emelkedett, és főként azokat szívta fel, akik kiábrándultak a CSU-ból, de nem akartak a bevándorláspárti és a baloldali formációkra szavazni.
FŐPRÓBA
A vesztesek sora rövidebb. A szocdemek történelmük legrosszabb eredményét hozták. A mostani 9,7 százalék szépen illeszkedik a holland, francia és magyar testvérpártok süllyedő pályaívéhez, s leginkább annak a manifesztálódása, hogy az elvtársak bérből és fizetésből élő, valamint nyugdíjas törzsszavazóik problémái helyett már szinte csak a migránsok, Brüsszel és a multicégek érdekeivel foglalkoznak. A Baloldali Párt is szociális témákkal kampányolt, ám ahogy a kilenc éve nagykoalícióban kormányzó szocdemeknek, úgy nekik sem hitték el a szavazók, hogy meg tudnák oldani az égető lakáshiány, a csillagászati lakbérek, a hiányzó bölcsődei és óvodai férőhelyek, az időskori szegénység kérdését, vagy enyhítenék a növekvő létbizonytalanságtól, a hétköznapi erőszaktól és bűnözéstől, valamint a lecsúszástól való, széles szavazói rétegeket uraló félelmet.
A bajor választás Berlin és Brüsszel részéről a jövő májusi európai parlamenti (EP) megmérettetés főpróbájának is tekinthető. A bevándorláspárti mainstream tényleg mindent bevetett. Mivel eddig sem tanultak a hibáikból, feltehetően eztán sem fognak, tehát máris látszik a forgatókönyv: tagadják, hogy a migráció valós probléma lenne. A csökkenő migránsszámokat hozzák fel fő érvként, ám azt már nem teszik hozzá, hogy ez nem kizárólag a Merkel–Davutoğlu-egyezménynek, hanem a következetes magyar, osztrák és immáron olasz határrezsimnek is köszönhető.
A bevándorlásellenes erőket démoni-zálták. Egy szeptember eleji chemnitzi tüntetés szélén kiéleződött szóváltásra és néhány náci karlendítést mutató tüntetőre épített kampányt naponta újabb fordulattal tálaltak és összekötötték az AfD-vel, így szorítva defenzívába a migráció elleni formációkat. A mainstream média és politika ‒ sokadszorra ‒ olyan hangulatot keltett, amelyben a bevándorlás bármilyen ellenzése az eretnekséggel egyenértékű és szégyenletes. Ettől a protest elmaradását vagy átcsatornázását várták, ami csak részben jött be, a 72 százalékos részvételhez ugyanis legalább háromszázhúszezer olyan, eddig az urnáktól távol maradó szavazó is hozzájárult, akit a migráció sodort a CSU és az AfD táborába.
ZÖLDREMÉNYEK
Végül egy eredménykampányt folytattak, amellyel csak az a baj, hogy már tavaly sem jött be. Akkor Merkel azzal kampányolt, hogy az emberek „jól és szívesen” élnek Németországban. A pazar makroszámokból az átlagpolgárhoz azonban már nem sok csorog le, miközben a nagyvárosi lakbérek gyorsabban nőnek, mint a fizetések, és a sok új adó miatt a magas bruttóból egyre kevesebb a nettó.
A CSU-val szemben a mainstream végig a Zöldeknek drukkolt. A bajor politikatörténet első tévévitáját Söder miniszterelnök a média nyomására pont az utóbbiak elnök asszonyával vívta meg, és a címlapokon is végig egy koalíció esélyeit latolgatták. Sok nagyvárosi baloldali és bizonytalan szavazó azért is pártolt az országosan szintén szárnyaló zöldalakulathoz, mert a berlini nagykoalíció „élhető déli” mását várták Münchenben. A szomszédos Baden-Württemberg (BW) tartományt a Zöldek egészen jól elkormányozzák a CDU-val, mint ahogyan Hessent is egy fekete-zöld kormány irányítja.
A szintén gazdag és az autóiparra épülő BW zöldjei kevéssé fundamentalisták, mint az északi tartományokban lévő és az országos politikában tevékenykedő elvtársaik. A dízelgépkocsik néhány ottani kisvárosból való kitiltását például pont egy zöldpárti járási elöljáró vétózta meg. A német közvéleményt élénken foglalkoztató dízelbotrány sem ártott ennek a politikai erőnek, holott a berlini közigazgatási bíróság már az Euro 6-osokat is kitiltaná a belvárosból, így az új dízelt vásárló németek sem lehetnek biztosak abban, hogy jó autót választottak.
DECEMBERBEN ELDŐL
Most mindenki a bajor választás országos és európai hatásait várja. A CSU viszonylag jó eredménye megmentheti Seehofer szövetségi belügyminiszteri székét. Első nyilatkozatai alapján esze ágában sincs lemondani, pedig Söder szívesen átvenné a CSU elnöki tisztségét, és Berlinben is örülnének egy új belügyminiszternek.
A bajor választás legnagyobb indirekt vesztese Angela Merkel, aki nyár óta alig mutatkozott a közvélemény előtt, és szinte csak sodródik az egymással veszekedő koalíciós partnerei vitáiban. Merkel sorsa az október végi hesseni választáson dől majd el. Párton belüli kihívói kivárják, mekkora vereséget szenved a kancellár alakulata, és csak utána jelentkeznek be a pártelnöki tisztségért. A mostani választások valódi utóhatása tehát a CDU de-cemberi kongresszusán mutatkozik majd meg, amikor kiderül, hogy Merkel megtarthatja-e perszonálunióban a pártelnöki és a kancellári tisztséget.
Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök és Horst Seehofer német belügyminiszter. Nem igazolódott be a CSU rossz szereplésére vonatkozó várakozás
