A szerb műsorban csak „forró díványnak” nevezett faggatószékben ül a leendő sztár. Újságírói kérdések feltevésének a helye ez, ahonnan aztán a versenyző bevonul a valóságshow villájába. Az egyik tollforgató, úgy tűnik, felkészült vagy felkészítették. Megkérdezi Benjamin Spahovićtól, vajon ült-e már börtönben valamiért. A százezer eurós fődíjért induló rátarti fiatalember könnyedén vágja rá: persze, már négy gyilkossági kísérlet miatt is. A sajtó tagjainak a körében csend. A versenyző hozzáteszi, hogy önvédelem volt, s csupán két és fél évet kapott. Mit tehetett volna mást, ha egyszer fenyegették, használnia kellett a pisztolyát. Aztán sittre vágták. Így megy ez… A beszélgetés után, mintha mi sem történt volna, szépen bevonul a Párok elnevezésű show álomházába. Jöhet a küzdelem, a nézettség, a botrány. Erre manapság igazán sok a vevő.
FEGYVER ÉLŐ ADÁSBAN
Azt, hogy ebben a műsorban vagy a másik szerb országos kereskedelmi csatornán sugárzott – minden tekintetben konkurenciának számító – valóság-show-ban tivornyázás van, tömény szex és féktelen káromkodás, kegyetlenkedés, netán elájul valaki, már mindenki megszokta. Egy elaléló játékos itt, egy -amott, a nap kérdése ugyanaz: ki ájult ma el a tévében? Hogy a napközben is kibukó mellek és popsik már nem jelentenek különösebb örömet az átlagos szerbiai tévénézőnek, nem is sejtette senki, amíg a Párok lakói nem gondoskodtak az utóbbi hetekben újabb kalandos műsorokról. A produkcióra különösen alkalmasnak talált Benjamin csakhamar teljesített mindent, amit ilyen referenciák mellett valószínűleg el is vártak tőle a show készítői, sőt lehet, még őket is meglepte egy kicsit, ami történt. Egy teljesen szokásos, nyomdafestéket nem tűnő veszekedést követően emberünk ugyanis az öltözőhöz sietett, onnan egy pisztollyal tért vissza és ráfogta a játékosokra. A lakók sikoltozva szaladgáltak fel s alá az őrült előtt. Valódi akciójelenetnek lehettek a szemtanúi a nézők azzal, hogy ez a produkció sokkal olcsóbb, mint az amerikai import, Hollywood részére egy centet sem kellett érte fizetni. Senki sem tudja, hogyan került a fegyver a villába. Egyes utólagos feltételezések szerint nem is volt valódi, igazából meg egyáltalán nem is érdekes, hogy igazi pisztoly volt-e. Nehezen dönthető el, melyik a rosszabb verziója a történetnek: ha a műsorkészítő tudott az egészről, s a valóságshow-t egy leendő vérfürdő helyszíneként akarta a néző elé tárni, vagy ha nem tudott róla, s megtörténhetett, hogy a börtöntöltelék bevitt a házba is egyet az otthoni kollekciójából.
Szinte szóra sem érdemes, de néhány nap múlva véres verekedés is kialakult ugyanebben az őrültekházában. Két versenyző becsmérelte egymást leírhatatlan szavakkal, majd vadul egymásnak esett. A biztonsági emberek ki-be futkosása általános jelenség lett, csak itt nem Mónika-show-ról beszélünk. Itt akkor jönnek be, amikor már elcsattannak a pofonok és záporoznak az ökölcsapások, amikor már tényleg nem árt a földre taszítani a fegyverrel hadonászó újdonsült sztárt.
Hogy nagy baj van a szerbiai televíziózással, arra Vladan Vukosavljević művelődési és tájékoztatási miniszter reakciója utalt. Azt mondta, egyik országos frekvenciával rendelkező csatornának sem lenne szabad efféle produkciókat sugároznia, mert azok szégyent hoznak a médiára, a társadalomra. Ezek a műsorok szellemi, mentális értelemben teszik lassan tönkre a nemzetet – fogalmazott.
KÁRTÉKONY, DE HASZNOT HOZ
A tárcavezető szerencsétlenségére ezeket a szinte egész napos gusztustalan show-kat éppen a hatalomhoz közel álló országos tévécsatornák adják. Mire mindenki meglepődött, hogy milyen bátrakat mondott Vukosavljević, meg is érkeztek a reakciók az államvezetőség részéről. Ana Brnabić kormányfő az előző politikai garnitúrát vádolta meg a valóságshow-k bevezetésével, így „mosom kezeimet” álláspontra helyezkedett. Aleksandar Vučić államfő szerint pedig nem a miniszternek kell eldöntenie, mi menjen a tévében, számára egyedül az a fontos, hogy a médiaszolgáltatók fizessék az adót annak rendje és módja szerint. A tartalom nem számít. A legmagasabb szinten lévő állami tisztségviselők tehát megvédték a realityt, hiába mondják a szociológusok és a pszichológusok: nem szolgálja az ifjabb nemzedékek fejlődését, ha teljesen szokványos jelenségként élik meg a káromkodó, egymást püfölő vagy éppen célkeresztbe állító pénzéhes személyek díszes társaságának viselkedését.
Közben újdonság jött divatba a Párokban: örökös vendégként a kilencvenes évek délszláv háborúinak uszító kulcsszereplője, az emberiesség elleni bűncselekményekért 11 évig Hágában raboskodó Šešelj vajda szerepel benne. Azt mondja, rendkívül jól érzi magát a műsorban. Hogy is ne lenne így: az ő világa ez, kamerák előtt, élesben, állami támogatással.
