– Néhány maratonista vállalta a ve-rec-kei honfoglalási emlékmű és Budapest közötti ötszáz kilométeres távot, hogy így hívják fel a figyelmet a határon túli gyermekotthonokban élőkre, valamint a véradás fontosságára. Minden szakaszon lehetett hozzájuk csatlakozni. Ön is csatlakozott? Köztudott, hogy az egyik hobbija a futás.
– Ez így igaz, nagyon szeretem, általában heti háromszor-négyszer futok. Az idei Egy vérből vagyunk! maratonnál is egészen az utolsó percig úgy volt, hogy magam is részt veszek rajta, de egy baleset miatt ezt most ki kellett hagynom. Ennek ellenére a kápolnaavatáson természetesen ott voltam, és nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legszebb és legfelemelőbb ünnepség volt, amelyen az utóbbi időkben részt vettem. Kevesen bírták ki könnyek nélkül. A ráti Szent Mihály Gyermekotthonban több mint harminc hányatott sorsú, nehéz körülmények közül érkező gyermekről gondoskodnak nevelőszülők, családi környezetben. Megható tapasztalni azt a szeretetet, amely körbelengi ezt a helyet. Egyúttal óriási öröm, hogy az intézmény a rehabilitációs központ mellett most egy kápolnával is gazdagodott, amely magyarországi és kárpátaljai civil összefogással, valamint a magyar kormány támogatásával épült. Ilyenkor érzi az ember, hogy tényleg jó helyre került a segítség.
– Pár napja tartotta a világban szétszórt magyarság körében dolgozó fiatal ösztöndíjasok konferenciáját a nemzetpolitikai államtitkárság. Két, évek óta elindított program résztvevői ezek az ifjak. Mit csináltak kint, miről számoltak be?
– A mintegy 2,5 milliós lélekszámú diaszpórát támogató, 2013-ban indult Kőrösi Csoma Sándor-program (KCSP) ösztöndíjasai közösségszervezéssel foglalkoznak, akárcsak a két esztendővel később létrehozott Petőfi Sándor-program ösztöndíjasai, akik a Kárpát-medencei szórványközösségeket segítik például Szlovéniában, a Vajdaságban, Erdélyben és Moldvában, Kárpátalján vagy épp a Felvidéken. Az első KCSP-sek 47-en voltak, most a két projektben összesen több mint kétszázan utaznak ki évente külföldre. A déli féltekén, így Ausztráliában és Új-Zélandon, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában hat hónapot, az északin, Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában kilencet töltenek el. A mostani programzáró konferencián is több mint kétszázan vettek részt, az idén pedig 225 ösztöndíjas kezdi a diaszpóra- vagy szórványmenedzseri munkát külföldön. Egy-egy kiemelkedő teljesítményű ösztöndíjas öt éven belül akár három mandátumot is kaphat, de nem az a célunk, hogy odakössük ezeket a fiatalokat, hanem hogy a tapasztalataikat itthon hasznosítsák, kint pedig mindig újult erővel dinamizálják az őket befogadó közösségeket, lendületet adjanak egy-egy szervezetnek, akár új egyesületeket hozzanak létre. Tevékenységükhöz hozzátartozik a diaszpórában működő 214 hétvégi magyar iskola szervezése is. Van olyan intézmény, ahol öt-tíz, máshol több mint kétszáz gyermeket tanítanak anyanyelvre, magyarságismeretre. Például a kanadai Edmontonban a Magyar Ház, a hétvégi iskola, a katolikus és a református gyülekezet, a cserkészek egy nagy közösséget alkotnak, magyarként egymást erősítik. A mise, az istentisztelet időpontját is úgy határozzák meg, hogy a hétvégi iskolában tanuló gyermekek oda is eljussanak, a családoknak egész napos programot szerveznek: beszélgetés, ebéd, borkóstolás, kulturális esemény, táncház van, amíg a fiatalok tanulnak.
– Mit csinál egy diaszpóramenedzser?
– Miután minden magyar közösségben mások az igények, a fiatalok feladata is változó. Minden célállomáson a helyi szervezet, az ottani közösség határozza meg, mire van a legnagyobb szükség, milyen területen tudja a legnagyobb segítséget nyújtani az ösztöndíjas. Nagy az igény a népzenészekre és a néptáncosokra, hisz a diaszpórában ez az egyik legerősebb közösségkovácsoló erő. Nagyon sokan vesznek részt a cserkészek munkájában, az egyházi életben, adminisztratív és rendezvényszervezői feladatok ellátásában, a helyi magyar nyelvű média megerősítésében, és még sorolhatnánk. Ha egy „átlag” KCSP-s mindennapját nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy héten kétszer-háromszor részt vesz a táncegyüttes próbáin, szervezi azokat, sokszor tanít is. Rendszeresen találkozik a pappal vagy a lelkésszel, és megszervezik a közösség hétvégi programjait, emellett a magyar klubok programját, különböző előadók fellépését, jótékonysági esteket. A lányok segítenek a sütés-főzésben, a fiúk a focikupákat rendezik, közös meccsnézés is van – Edmontonban például a magyar közösség focicsapata a nemzetiségi bajnokság élvonalához tartozik, döntőt is nyertek. Időről időre az egy országban tevékenykedő KCSP-sek tapasztalatcserére, közös kirándulásra gyűlnek össze. Nemzeti ünnepeinken, egy-egy területen tartott központi magyar rendezvényen mindig beszámolnak a munkájukról, az általuk gondozott közösség életéről. A KCSP-sek nagy része összeforrott társaság, a volt ösztöndíjasok sokszor később is tartják a kapcsolatot. Egyébként videóbeszámolókat, riportokat is készítenek, jó néhány bekerül a világ magyarságának a híráramába, tévéműsorokba, megosztják őket különböző internetes felületeken, a külhoni magyar közösségek vagy az államtitkárság honlapjain.
– Nemrég volt a Kárpát-medencei tudósítók, újságírók első nagyszabású találkozója. Alkotásaikat, pályaműveiket (tévés, rádiós és írott kategóriában) díjazta is a nemzetpolitikai államtitkárság által szervezett, szakemberekből álló zsűri. Mi volt a célja ennek a találkozónak, hogy történt a kiválasztás, és terveznek-e hasonló rendezvényt a jövőben is?
– Az I. Kárpát-medencei magyar médiatalálkozóra mintegy 180 újságírót hívtunk meg hét országból, a Kárpát-medence minden tájáról. Elsősorban azokat, akik évek óta nemzetpolitikával foglalkoznak, és rendszeresen tudósítanak minden fontos, a külhoni magyarságot érintő eseményről, mind az anyaországból, mind a határon túlról. A találkozónak kettős célja volt: egyrészt megköszönni a külhoni magyar sajtó munkatársainak a sokévi munkát, másrészt találkozási lehetőséget biztosítani számukra, hogy tapasztalatot cseréljenek és szorosabbra fűzzék a kapcsolataikat egymással, valamint anyaországi kollégáikkal. A résztvevők nagy része határon túli magyar területekről érkezett. Az előzetesen meghirdetett pályázattal az volt a célunk, hogy olyan alkotásokat díjazzunk, amelyek a külországi magyarok mindennapjait mutatják be, példaértékű külhoni életutakat, amelyek középpontjában az egyén vagy a közösség áll. Ez sikerült is, nagyon értékes anyagokat kaptunk. A határon túli magyar újságírók a nemzeti összefogást erősítik a munkájukkal, ők is a nemzetpolitika alakítói. Sokszor a legeldugottabb falvakból jelentkeznek be, felhívják a figyelmünket a magyar közösségeket érintő eseményekre, a szomszédos államokban történő magyarsággal kapcsolatos megnyilvánulásokra. A találkozó keretében félmillió forintos segélyt adtunk annak a csíkszeredai stábnak, amelyet az úzvölgyi magyar temető román elfoglalói bántalmaztak, és a kamerájukat is megrongálták. Ami a folytatást illeti: bízunk benne, hogy jövőre is megszervezzük az eseményt, lehetőség szerint emelt létszámmal.
– A KCSP-konferencia, valamint az I. Kárpát-medencei magyar médiatalálkozó már a nemzetpolitikai államtitkárság nyári programjainak a kezdetét jelentette. Most jönnek a nyári táborok, szabadegyetemek, konferenciák. A múlt hét végén tartották – mintegy kétszáz résztvevővel – a Kárpát-medencei vállalkozók fórumát Mezőkövesden.
– Ezen a négynapos rendezvényen – amelyet ezúttal is a tehetséggondozást, üzletfejlesztést és mentorálást végző Design Terminallal szerveztünk – főként fiatal magyar vállalkozók vettek részt a szomszédos országokból. Immár negyedik alkalommal szerveztük meg a találkozót, amelynek a célja a szakmai továbbképzés, a tapasztalatcsere, és meghatározó láncszem a Kárpát-medence egységes gazdasági térré alakításában. Az elmúlt négy esztendőben mintegy ötszáz külhoni magyar mikro- és kisvállalkozás nyert el együttesen kétmilliárd forint anyaországi forrást a nemzetpolitikai államtitkárság jóvoltából, több ezer pedig szakmai támogatást vállalkozása fejlesztéséhez. Ennek köszönhetően létrejött egy aktív, rendkívül széles tevékenységi kört átfogó, mintegy ezer vállalkozást számláló, összetartó közösség. A kutatások szerint a határon túli magyar vállalkozók több mint kilencven százalékban magyarokat foglalkoztatnak, de a gazdasági partnereik többségét is Kárpát-medencei, elsősorban anyaországi vállalkozók alkotják. Épp ezért különösen fontos, hogy lehetőségeink szerint segítsük őket.
Már látható, hogy az európai fejlődés egyik súlypontja itt van, a Kárpát-medencében. A kormány az utóbbi esztendőkben jelentős összeget, évente több mint százmilliárd forintot fordított a magyarság megmaradását és boldogulását szolgáló programokra és intézkedésekre. Ezeken belül kiemelt helyet foglalnak el a gazdaságfejlesztési programok, az identitáserősítést, továbbá a családok jólétét szolgáló támogatások. Nemzetpolitikai célokra a következő esztendőre is a tervek szerint mintegy százmilliárd forint jut a költségvetésből.
– Melyik nemzetpolitikai táborba, szabadegyetemre megy el?
– Szinte mindegyikre. A felvidéki Martosra (Martfeszt) és a kárpátaljai Felsőszinevérre július első hetében mindenképpen, majd a július 9-én kezdődő délvidéki Kishegyesre, 23-án pedig Tusnádfürdőre, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborba (Tusványosra). Ezeken a rendezvényeken, a nemzetpolitikai államtitkárság támogatásával megvalósuló nyári táborokon javarészt egyetemisták vesznek részt. Nemcsak a politikáról vannak jó vitafórumok, hanem a gazdaságról, a művészetekről, az oktatásról, de még az egészségmegőrzésről, a szabadidős tevékenységekről is. Mindez fesztiválhangulatban, esti koncertekkel, előadásokkal, táncházzal. A nemzetpolitikai államtitkárság programjai egyébként nyáron „turbófokozatba” lépnek, saját táboraink is vannak, most a külhoni magyar gyermekek esztendeje keretében. Ilyenek a Ringató táborok, a Kárpát-medencei magyar nagycsaládosokat megszólító Kolompos tábor, valamint a fiataloknak szóló DemoWood alkotótábor – utóbbi kettőt tavaly is megrendeztük a külhoni magyar családok éve keretében. De jelen leszünk gyerekeknek és fiataloknak szóló programokkal az összes Kárpát-medencei nyári táborban, ősszel pedig Kárpát-medencei körútra indulunk a Magyar Védőnők Egyesületével, képzéseket szervezünk gyermekpszichológusok, gyermekegészségüggyel foglalkozó szakemberek számára. A cél az, hogy minden téren megerősítsük a családok jólétét segítő közeget, és az anyaországiak mellett a külhoni magyarokat is arra ösztönözzük, hogy merjenek gyermeket vállalni, akik felnőve a saját szülőföldjükön válnak a magyar nemzet sikeres és boldog tagjaivá.
– A következő esztendő a trianoni békediktátum centenáriuma, a nemzeti összetartozás éve lesz, erről fogadott el a múlt héten határozatot az Országgyűlés. Milyen programok lesznek?
– Örvendetes, hogy a parlament 96,5 százalékos arányban szavazta meg, a jelen lévő képviselők közül csak öt DK-s ellenezte, egy fő pedig tartózkodott. Nem meglepő, de szomorú. Tizenöt évvel azután, hogy Gyurcsány Ferenc tábora kirekesztette a határon túli magyarokat a nemzetből, most a pártja ezt újból megerősíti. Ami a programokat illeti, az a cél, hogy a szerte a nagyvilágban élő magyarság olyan rendezvényeket, megemlékezéseket, programokat tudjon szervezni, amelyek erősítik az országhatárok feletti összetartozásunkat. Kiállításokkal, konferenciákkal, ismeretterjesztő anyagokkal szeretnénk bemutatni a magyarság sikereit, s reméljük, hogy térségünk minden államában sikerül megértetnünk a közép-európai együttműködés fontosságát, s meghaladnunk a nemzeti kirekesztés, jogfosztás és korlátozás múltbéli örökségét. Egyébként majdnem szóról szóra ezt tartalmazza az országgyűlési határozat is. A tervek szerint a programok jó része támaszkodni fog a már eddig is bevált rendezvényeinkre.
