Az előre hozott államfő- és parlamenti választás eredményeként Törökország újkori történelmének új szakaszába lép. A köztársasági berendezkedés megmaradt ugyan, ám az elnöki jogkört a tavaly áprilisi népszavazási jóváhagyás után kiterjesztik. Recep Tayyip Erdoğan hatásköre immáron a végrehajtó hatalomra is kiterjed, így ő veszi át a megszűnő kormányfői tisztség feladatait is.
GAZDASÁGI BAJOK
Az Ukrajnától Szíriáig tartó ütközőzóna közepén fekvő Törökország a saját útját járja. A legtöbb nagyhatalommal törékeny a viszonya, amelyet csak az ‒ átmeneti ‒ érdekazonosság tart egyben. Berlin és az EU a migránsegyezmény betartását várja, és ezért súlyos milliárdokat fizet. Igaz, nem egy összegben és előre, így Ankarának van mit veszítenie, ha ismét kinyitja a zsilipet.
Moszkvával is felemás a kapcsolat. Az orosz vadászgép lelövése utáni jégkorszak a múlté ugyan, ám minimum Szíria ügyében, a radikális iszlám elleni harcban és a kurdok jövőjét illetően mást gondolnak a világról. Oroszországnak szüksége van a török gáztranzitra, ami a kis-ázsiai államnak is bevételt hoz.
Donald Trump, az USA elnöke a puccs után új lapot nyitna az amerikai‒török viszonyban, bár a puccsisták NATO-kapcsolatait már Ankara sem firtatja annyira. A már említett déli gázfolyosó miatt Erdoğan fontos partner az amerikai LNG-nek piacot kereső Egyesült Államok számára, vele Washingtonnak Szíriában is számolnia kell.
Törökország tehát regionális és globális szempontból egyaránt fontos, az államfő ott is van minden elsőrangú, nemzetközi találkozón. Mint minden feltörekvő (regionális) hatalomnál, így Anatólia esetében is a fundamentumok állapota határozza meg azt, hogy mennyire veszik őt komolyan.
A török hadsereggel nincs is gond, sokkal inkább a gazdaság állapota ad okot aggodalomra. Erdoğan 2002-es hatalomra jutásakor még liberális gazdaságpolitikát folytatott, aminek meg is volt az eredménye. Az ország gazdasága éveken keresztül szárnyalt, a jólét lecsorgott a középső és alsó rétegekhez is, amelyek ezt szavazataikkal hálálták meg.
Az utóbbi években azonban egyre több a bizonytalanság. A turizmust nemcsak terrortámadások rázták meg, hanem az orosz incidens és több nyugat-európai küldő ország lenácizása is. A puccs óta javuló közbiztonság és a gyengülő török líra azonban lassan visszacsalogatja a turistákat.
NYUGTALAN PIACOK
A pénz értéktelenedésén az sem segített, hogy az elnök arra szólította fel a lakosokat: otthon őrzött aranyukat és valutájukat váltsák át lírára. A török valuta tavaly harminc és csak az idén újabb húsz százalékot veszített értékéből a dollárral szemben. A jegybank ezt ellensúlyozandó kamatemelésbe kezdett, ami viszont megdrágítja a hiteleket és ezáltal lassítja a gazdaságot.
Erdoğan beiktatása után vejét nevezte ki pénzügyminiszternek, s egy újságinterjúban kamatcsökkentést jövendölt. Az új tárcavezető az ilyenkor szokásos mondatokkal ‒ miszerint a jegybank függetlensége minden vitán felül áll ‒ csak részben nyugtatta meg a piacokat. Az új hatalom megkönnyíti ugyan a kormányzást, ám Erdoğan felelőssége is nagyobb. Főként a gazdasági teljesítmény terén.
Borítófotó: A török elnök jelt ad egy ünnepség megkezdésére. A politikai hatalom után a gazdaságot kell stabilizálni
