– Sok európai uniós ország célozza meg a nullás büdzsét: felmerül-e ennek a lehetősége mostanság, amikor a 2021-es költségvetést készítik a Pénzügyminisztériumban?
– Pozitívumnak tartom önmagában azt, hogy ma reális alternatívaként beszélhetünk egy hiány nélküli költségvetésről. Emlékezhetünk: a 2004-es uniós csatlakozásunk után kilenc évig túlzottdeficit-eljárás alatt állt az ország. Az is igaz ugyanakkor, hogy Európa számos országa ma már nullás, vagy többletes költségvetési pozícióval jellemezhető.
A költségvetési politika a gazdaságpolitika része, a hiány nagyon fontos, de csak egy mutatója a különböző mérőszámoknak. Ha az alacsony hiányszint érdemi gazdasági növekedéssel párosul és ennek eredményeképp az adósságráta folyamatosan csökken, akkor elégedettebbek lehetünk, mint ha a költségvetés nullszaldós, de nincs növekedés és nem csökken az adósság. Vagyis én a hiányszint vizsgálatát minimum a növekedési és adósságmutatóval együtt tartom célszerűnek.
– Vagyis?
– A jelenlegi, két százalék körüli GDP-arányos hiányt véleményem szerint hiba lenne egyik évről a másikra teljesen eltüntetni, mert az növekedési áldozattal járna. Ugyanígy hiba lenne folyamatosan három százalék alatt lebegtetni a hiányt tartós konjunkturális időszakban. Ha pedig rosszabb időkre számítunk, akkor a gazdasági ellenálló képességünket erősíthetjük a hiány, ezáltal az adósságráta csökkentésével.
– Ezek szerint nincs napirenden a nullás büdzsé?
– A fentiek alapján azt tartom célszerűnek, ha fokozatosan csökkentjük a hiányunkat. Ez esetleges rosszabb időkben mozgásteret is ad a kormánynak – nem utolsósorban az anticiklikus gazdaságpolitika elveiből is ez adódik.
– Hamarosan be kell nyújtani a konvergenciaprogramot Brüsszelnek. Hogy áll a tervezet? S mi benne az irány?
– A 2019–2023-as évekre szóló konvergenciaprogram készítése – hasonlóan a 2020-as költségvetés tervezéséhez – már javában zajlik a Pénzügyminisztériumban. A dokumentumot április végéig kell benyújtani az Európai Bizottságnak. A gazdaságpolitikai irányokat illetően nem várható meglepetés, a kormány továbbra is elkötelezett az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés fenntartása, az államadósság arányának további csökkentése, valamint a hiány alacsonyan tartása mellett. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy milyen folyamatok zajlanak Európában és a világgazdaságban, hiszen ezek különböző kockázatokat rejthetnek magukban.
– Mi a legnagyobb kihívás?
– A legnagyobb kihívásnak a tartósan magas növekedés fenntartását látom – ha ezt elérjük, akkor nem szabadna, hogy gondot okozzon az alacsony hiány és az adósságráta csökkenése. A munkaerőpiaci kihívások miatt ezért térünk újra és újra vissza a hatékonyság, a termelékenység növelésének kérdésére. Bízom benne, hogy e tekintetben több javaslatot tudunk majd érvényesíteni és a következő években is fejlődési pályán marad az ország.
– Miközben csökken az adósságráta, még mindig 70 százalék fölött van a mutató. Így mikorra teljesítjük a 60 százalékos uniós kulcsszintet?
– A csökkenés és az „uniós kulcsszint” kapcsán először azt kell rögzítenünk, hogy 2010 óta csak 12 uniós tagállamban csökkent, 16 országban nőtt az adósságráta. Több ország adósságrátája a GDP 100 százaléka körüli, vagy azt meghaladó, az átlagos adósságszint pedig 81 százalék fölött van. Magyarország 2011 óta évről évre mérsékelte az adósságrátáját, így az ma több mint 10 százalékponttal alacsonyabb az uniós átlagnál. Tíz éve még pont fordított volt a helyzet: a mi adósságunk körülbelül ugyanennyivel volt magasabb a tagállamok átlagánál. Ha a hazai gazdaság bővülése a következő években is dinamikus lesz, a hiány szintjét pedig alacsonyan tudjuk tartani, akkor a mostani kormányzati ciklus végére a 60 százalék körüli szintet el lehet érni. Meggyőződésem, hogy gazdasági érdekünk a folyamatos csökkentés – a hazai jogi előírások pedig még szigorúbbak is az uniós szabályoknál, hiszen az Alaptörvény 50 százalékos szintet nevesít. Ez azt jelenti, hogy amíg a ráta ezt meghaladja, az Országgyűlés csak olyan költségvetést fogadhat el, amely évről évre az adósságszint mérséklődését eredményezi. Az elkövetkezendő évekre vonatkozó konkrét számokat a most készülő konvergenciaprogram és a jövő évi költségvetéshez kapcsolódó makrogazdasági kitekintések tartalmazzák majd.
– Tavaly az átlagosnál nagyobb ütemben mérséklődött a ráta. Ez a „tempó” 2019-ben is tartható? Mivel kalkulál a tárca?
– Az elmúlt évben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2017-es 73,4 százalékról 2,6 százalékponttal, 70,8 százalékra mérséklődött. A kormány számításai szerint az idei év végére már 70 százalék alá, jelenlegi becslések szerint 69,2 százalékra kerülhet. A pontos szint függ a gazdasági növekedés mértékétől, a hiány szintjétől, valamint számos további tényezőtől, így például a forint árfolyamától. E tekintetben is vannak eredményeink, hiszen a devizaarány a 2011-es év végi 52 százalékról 2018-ban 23-ra, míg a külföldiek aránya 65-ről 36 százalékra változott. Remélhetőleg e tendenciák is folytatódnak az idén. Most született döntés arról, hogy júniustól minden eddiginél egyszerűbb, kedvezőbb hozamot biztosító és könnyen elérhető új lakossági állampapír jelenik meg. A tervek szerint így a lakosságnál lévő állomány öt év alatt akár meg is duplázódhat. Ezáltal még inkább erősödhet a belső megtakarítás és tovább csökkenhet a magyar gazdaság külső sérülékenysége.
– A múlt évben országgyűlési választások is voltak: ha nem lett volna szavazás, alacsonyabb lett volna a költségvetési hiány?
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy tavaly, bár választási év volt, mégis a kitűzött cél alatt alakult a hiány. Ugyanezt láthattuk 2014-ben, amikor egyszerre három egymást követő voksolás is volt Magyarországon. Remélhetőleg végképp magunk mögött hagyjuk azt a gyakorlatot, hogy választási évben „elszáll” a hiány, bár még sokan emlékeznek például a 2006-os kilenc százalék fölötti szintre. Bízom benne, hogy az idén a közelgő európai uniós és önkormányzati választások mellett is tartani fogjuk a két százalék alatti hiánycélt.
NÉVJEGY
1974-ben született Cegléden.
Tanulmányok
1992–1998 Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, közgazdász.
1998–2001 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Jogi Továbbképző Intézet, jogi szakokleveles közgazdász.
2007– Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, doktori képzés, abszolutórium megszerzésének ideje: 2010.
Szakmai tapasztalat
1998–2001 Pénzügyminisztérium, Támogatásokat Vizsgáló Iroda, fogalmazó.
2002–2010 Nemzetgazdasági Minisztérium (Pénzügyminisztérium), költségvetési és pénzügypolitikai főosztály, osztályvezető, főosztályvezető-helyettes.
2010. június–szeptember: Nemzetgazdasági Minisztérium (Pénzügyminisztérium), EU költségvetési kapcsolatok főosztálya, megbízott főosztályvezető.
2010. október: Nemzetgazdasági Minisztérium, költségvetésért felelős helyettes államtitkár.
