KOPERI KIKÖTŐFEJLESZTÉS | Az új ljubljanai kormány infrastrukturális minisztere, Alenka Bratušek volt kormányfő egyik első sajtónyilvános fellépésén kijelentette, hogy a kikötőfejlesztéshez szükséges Divača–Koper vasúti szakasz második vágányának a megépítése valószínűleg külföldi befektetés nélkül valósul meg. A projekttel kapcsolatban egyébként a legkomolyabb támogatási szándékot Magyarország mutatta.
A Koper és Divača közötti alig harminc kilométeres, de mind pénzügyi, mind építési szempontból bonyolult és drága vasúti szakasz az előző balközép kormány, a Cerar-kabinet egyik fő infrastrukturális projektje volt. A több mint egymilliárd euró beruházás pénzügyi keretét a szlovén költségvetésből, uniós pályázati forrásból és egy kétszázmillió eurós magyar tőkeinjekcióból biztosította volna. Cserébe a budapesti kormány azt kérte, hogy a koperi kikötő és az oda vezető vasútvonal fejlesztésében magyar vállalatok is komoly szerepet játszhassanak, mivel a koperi a magyar vállalatok által leginkább használt kikötő. A két fél több éven keresztül tárgyalt a befektetésről, de végső megállapodás nem született. Népszavazást is tartottak a projektről, amelyet a legfelsőbb bíróság megsemmisített, emiatt lemondott Miro Cerar kormányfő, majd a megismételt referendum nyomán elhárult az akadály, de a megvalósítás az új kormányra maradt. Sőt a Šarec-kabinetet felállító baloldali koalíció szerződésébe is belekerült, hogy folytatják a tárgyalásokat az érdekelt országok esetleges befektetéseiről. Éppen ezért maga az infrastrukturális miniszter pártja úgy reagált a tárcavezető kijelentésére, hogy az az elnök asszony magánvéleménye, leszögezve: a tárgyalások folytatódnak. Igaz, még azt a magyarázatot is hozzáfűzte a Bratušek-párt, hogy a kétszázmillió euró nem olyan nagy összeg, amely nélkül meghiúsulna az építkezés. Ha szükséges, ezt a pénzt a szlovén költségvetés is elbírja, vagyis a kormány mérlegelni fog, és az ország számára a legkedvezőbb változat mellett dönt majd.
A külföldi befektetők esetleges részvételét egyébként hevesen támadták már a Cerar-kabinet idején is, arra hivatkozva, hogy nincs közgazdasági racionalitása. Ezt abból szűrték le, ami kiszivárgott a magyar‒szlovén megállapodás tervezetéből. A bírálók most is azt állítják: a magyar fél viszonylag kis pénzügyi befektetésért túl sokat kapna. Azt is felróják az előző kormánynak ‒ amelyet az a Miro Cerar vezetett, aki az új kabinet külügyminisztere és Šarec miniszterelnök egyik helyettese is ‒, hogy félrevezették a közvéleményt, amikor azt kommunikálták: ha visszavonul Magyarország, akkor az uniós pályázaton nyert egyik 110 milliós keret is elveszik. Utólag valóban kiderült, hogy az EU forrásainak az odaítélését nem kötötte a külföldiek (hivatalosan: háttérországok) részvételéhez, az összesen 250 millió eurósra tervezett uniós összegből máris Szlovénia rendelkezésére áll 233 millió.
Az ún. második vágány, amelyet igazából még a jugoszláv időkben meg szerettek volna építeni, így továbbra is a szlovén politika „forró gesztenyéje” marad. Hivatalosan folytatódnak a tárgyalások a budapesti befektetésről is, ami nem csoda, ugyanis többek között végül azt is tisztázni kell, hogy a magyar szállítmányozás továbbra is a koperi kikötőt preferálja-e.
