„Nem hiszek a megafon-diplomáciában”

Mátrix
A brexit után az uniónak és Nagy-Britanniának is elemi érdeke a szabadkereskedelmi megállapodás – nyilatkozta lapunknak az Egyesült Királyság budapesti nagykövete.

– A következő évek legnagyobb kérdése Európában a brit kilépés lesz. A kemény, illetve a puha brexit kifejezést szokták használni arra, hogy Nagy-Britannia mennyire távolodik el az EU-tól. Ön szerint?

– Nem használjuk ezeket a kifejezéseket. Jó, fair üzletet szeretnénk az EU-val. Ezen azt értjük, hogy mind a két fél számára előnyös megállapodás köttessék. A külkereskedelem területén például a lehető legtágasabb konstrukciót szeretnénk tető alá hozni. A gazdasági realitások nem változnak. A kilépés napján, 2019. március végén Nagy-Britannia ugyanúgy Európa második és a világ ötödik legnagyobb gazdasága lesz, mint most. Az EU 27 tagállama közül 26-tal szemben kereskedelmi mérlegünk többletet mutat, vagyis többet exportálunk oda, mint amennyit importálunk onnan. 

– A tárgyalások jelenlegi fázisában melyek a legfontosabb kérdések?

– Három ilyen van: az állampolgári jogok, a pénz, illetve Írország témája. Az első kapcsán azt az álláspontot képviseljük, hogy nem szeretnénk, ha az emberek élete megtörne. Vagyis arra törekszünk, hogy a jelenleg Nagy-Britanniában élő-dolgozó-tanuló 3,5 millió uniós polgár, valamint az Európában élő 1-1,2 millió brit állampolgár ugyanúgy folytathassa tevékenységét, mint eddig. Ebben a kérdésben közel állunk a megállapodáshoz az EU-val. A pénz esetében nekünk is vannak kötelezettségeink és a közösségnek is. Tárgyalásaink jelenleg ott tartanak, hogy áttekintjük az unió által erről készített dokumentumot. Írország esetében nagyon sok kérdés vetődik fel. Három tárgyalási forduló után világossá vált, hogy nem szükséges éles határvonalat húzni a múlt és a jövő között. 

– Hogy látja a londoni City helyzetét? Megőrizheti a kiválás után pénzügyi erejét?

– Teljesen egyértelmű, hogy az EU-nak is érdeke az, hogy London megmaradjon a világ nagy pénzügyi központjai egyikének. Jelenleg Európában egyetlen globális pénzügyi központ létezik, ez pedig a City. Összesen négy ilyen van a világon, a Távol-Keleten kettő is, Hongkong és Szingapúr, Amerikában New York, Euró-pában pedig a brit főváros. Londonnak megvan a maga szoros kapcsolata a többi nagy európai pénzügyi centrummal. A belátható jövőben ebben nem lesz változás: a City pénzügyi központ marad, s ez az öreg kontinens érdeke is. 

– A sajtó mégis napi szinten foglalkozik azzal, hogy a nagy nemzetközi pénzügyi szolgáltatók a brexit miatt a kontinentális Európában hoznak létre képviseleteket, amelyek a jövőben itteni centrumukká válhatnak.

– Például a JPMorgan amerikai befektetési banknak körülbelül húszezer alkalmazottja van Londonban. Ha ebből ezret átvisz a kontinensre, Frankfurtba, Luxemburgba vagy Párizsba, attól még a szigetország fővárosa globális pénzügyi központ marad. 

– Donald Trump szabadkereskedelmi megállapodást ajánlott önöknek. Az EU viszont azt kérte, hogy elsőként Brüsszellel kössenek meg egy ilyet, s csak utána harmadik országokkal.

– Teljesen világos, hogy nem tudunk egy harmadik féllel szabadkereskedelmi megállapodást kötni, míg tagjai vagyunk az uniónak. Az más kérdés, hogy folynak erről beszélgetések. De nemcsak az amerikaiak, hanem a kínaiak, a japánok, az indiaiak és az arabok is érdeklődnek ezzel kapcsolatban. A világgazdaság minden szereplője szeretné szorosabbra fűzni velünk gazdasági kapcsolatait – amint kilépünk az EU-ból. Az önök külügyminisztere, Szijjártó Péter fogalmazott úgy, hogy „rémálom” lenne, ha a közösség nem tudna szabadkereskedelmi egyezményt tető alá hozni Nagy-Britanniával, s így kénytelenek lennénk harmadik országokkal, akár uniós tagállamokkal is ilyeneket megkötni. Ez valóban katasztrófa lenne. Az uniónak körülbelül 100 milliárd euró kereskedelmi többlete van Nagy-Britanniával szemben az áruforgalomban. A szolgáltatások külkereskedelmében nekünk van nagyjából 40 milliárd eurós többletünk. Összességében tehát az EU 60 milliárd euró körüli szufficittel rendelkezik. Ebből evidensen következik, hogy mindkét félnek elemi érdeke egy szabadkereskedelmi megállapodás. Mi is arra törekszünk, hogy a lehető legszorosabb együttműködésben maradjunk a közösséggel. 

– Nem lepte meg, hogy az unió éppen 60 milliárd eurót követel önöktől a brexit kapcsán? Ez pont annyi, mint a nettó EU-s kereskedelmi többlet.

– A két szám egyezése szerintem csak véletlen. Megkaptuk az unió elemzését a helyzetről, minden jogos követelést kielégítünk. Brüsszel jelenlegi elképzelése ahhoz hasonló, mint amikor valaki egy hosszú és élvezetes este után egy étteremben elővesz egy hitelkártyát és közli: mindent én fizetek. Ennél azért egy kicsit óvatosabb megközelítést tartanánk célszerűnek. 

– A közösség 60 milliárd eurót kér a következő pénzügyi ciklusra, ami ötévnyi brit befizetésnek felel meg. Az összegtől függetlenül: milyen elvek mentén teljesítené ezt Nagy-Britannia?

– Jelen pillanatban semmilyen elkötelezettségünk nincs bármiféle fizetés iránt. Ugyanakkor jó viszonyra törekszünk az EU-val, így elképzelhető, hogy lesznek olyan uniós programok, amelyekben továbbra is részt kívánunk venni. Ilyenek lehetnek például a katonai missziók, amelyekhez jelenleg is nagymértékben hozzájárulunk. Túl korán van még azonban konkrét költségvetési számokról beszélni. A korábbi példámnál maradva: lehet, hogy a bár vendégei azt hiszik, mi fizetjük a számlát az este végén, de azért erről minket is meg kell kérdezni.

– Hogyan látja a brit–magyar kereskedelem jövőjét a brexit után? 

– Kedvező alapról indulunk, mert mindkét fél a kapcsolatok elmélyítésében érdekelt. Ezt szolgálja a szeptemberi brit–V4 gazdasági tanácskozás is. Jól látszik, hogy jelenleg a visegrádi országok adják az EU egyik növekedési motorját. A kétoldalú kereskedelem is növekszik. Több cég jött Magyarországra, így tovább nőtt a brit cégeknél dolgozó magyarok száma. Már most fel kell készülnünk arra, hogy tíz év múlva az autóipari fejlesztés nagyobb része is a visegrádi térségbe költözik át, és ebben a brit autógyárak szintén részt szeretnének venni. A 2004-es uniós csatlakozás óta a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra a közösségi szabályok vonatkoztak. A brexit után újra fel kell fedeznünk a bilaterális kapcsolatokat, de nem a 2004 előtti módon, hanem a 21. század körülményei között. A budapesti brit nagykövetség létszáma 15 százalékkal nőtt – a jövővel szeretnénk foglalkozni. A British Council szerepe is megváltozott. Eddig sokan csak angolnyelv-iskolaként ismerték, ám büszkén jelenthetem, hogy augusztustól már kulturális tevékenységért felelős vezetője is van. Két hete Balog Zoltán miniszterrel az oktatási és kutatás-fejlesztési együttműködés bővítését vizsgáltuk. Mint ezekből is láthatják, mi nem a kilépés pillanatában szeretnénk elkezdeni a jövőről beszélni, hanem most. Ezt anélkül is megtehetjük, hogy átlépnénk a brexit-területek vörös vonalát. Számos olyan terület van – mint például a védelem, az oktatás vagy a kétoldalú gazdasági kapcsolatok –, amelyeket bilaterális kontextusban is megvitathatunk. Ehhez nincs szükségünk brüsszeli engedélyre. Ezért könnyű a magyar partnerekkel tárgyalni, mert ők is erős kétoldalú kapcsolatokban érdekeltek. 

– Anglia elhagyja az EU-t. Milyennek látja a német befolyást, hegemóniát a kontinensen? 

– Nagy-Britannia egy erős unióban érdekelt, és nem egy EU-ban a közösségen belül. Csak az unióból lépünk ki, nem a földrészt hagyjuk el. Továbbra is Európa része maradunk, ám az EU jövőjéről a maradó tagországoknak kell dönteni. Ez vonatkozik a hegemónia kérdésére is. 

– A brexitet Emmanuel Macron francia elnök az angolok kárára, saját országa erősítésére használná. Mit gondol erről? 

– Ez egy olyan téma, amelyről nem szoktam nyilvánosan gondolkodni. Megismétlem, hogy mi egy erős EU-ban vagyunk érdekeltek, amiről a 27 maradó tagországnak kell dönteni. Számos olyan téma van, amely a brexit után már leginkább elméleti jelentőségű a számunkra. A védelempolitikában azért ragaszkodunk a NATO vezető szerepéhez. 

– Hogyan változik a brit gazdák helyzete a kilépés után? 

– A magunk részéről fair és kölcsönösen előnyös szabadkereskedelmi egyezményt szeretnénk. Erre a CETA nem jó példa, hiszen az nem terjed ki a szolgáltatásokra. Arról még nincs döntés, hogy a kieső uniós támogatásokat hogyan pótoljuk országon belül. 

– Milyen egyéb változások várhatók? 

– A brexitszavazás egyik fő tétele így hangzott: „Vegyük vissza az ellenőrzést!” Mi akarunk arról határozni, hogyan éljünk, kit engedünk be országunkba, milyen bírósági rendszerünk legyen. Nehezen elképzelhető, hogy a szigetország a kilépés után az Európai Bíróság joghatósága alatt maradjon. Az angolszász jog számos eleme köszön vissza a nemzetköziből, így mindenki elhiheti, hogy a brit jogrendszer a brexit után is tökéletesen működik majd. 

– Mennyire változik a nagykövetségek szerepe? 1990 óta támogatnak civil szervezeteket. A távozó holland nagykövet még be is szólt ezzel kapcsolatban a magyar kormánynak. 

– Mi úgy tartjuk, hogy barátokkal, partnerekkel és szövetségesekkel zárt ajtók mögött érdemes beszélni. Nem az a jó edző, aki a pálya széléről, megafonnal szidja a csapatát. Nem hiszek a megafondiplomáciában.

Borítófotó: Kőhalmi Péter

Ezek is érdekelhetnek

További híreink