LEJTMENET
Egy válság gyógymódja egyben a következő krízis okozója – tartja a közgazdasági bölcsesség, ami, úgy tűnik, napjainkban is érvényes. Dél-Európa gazdaságai – Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália – 2011-ben az összeomlás szélére sodródtak. Az Európai Központi Bank (EKB) negatív reálkamattal válaszolt az adósságválságra, hasonlóan, mint például Japán. A japánok és az eurózóna tagjai tehát fizettek azért, hogy készpénzt tartsanak, hogy bankba vigyék a pénzüket, vagy mondjuk tízéves német államkötvényeik legyenek.
DOLLÁRBA MENEKÜLNEK
A reakció többek között az amerikai eszközök vásárlása volt, mert azokon legalább valamennyi reálkamatot elérhettek, ha nem is sokat. Azonban ha egy befektetési intézmény euróban vezeti a könyveit, de dolláralapú eszközöket vásárol, célszerű fedeznie az árfolyamkockázatot. Ezt a határidős piacokon teheti meg, a legkülönbözőbb termékek vásárlásával – felfoghatjuk ezt úgy, hogy biztosítást köt arra, hogy nem éri árfolyamveszteség. A fedezetiügylet-piacon kötött ügyletek értéke szinte kilőtt a válság után – megindult a dollárba menekülés. Olyan vulkán alakult ki, amely az utóbbi időben már el is kezdte köpködni a lávát és okádni a füstöt.
A bankok, amelyek többnyire a „biztosító” szerepét töltik be, vagyis ők jegyzik az árakat a határidős piacon, úgy megdrágították a fedezeti ügyleteket, hogy az európai és a japán vállalatok, intézmények számára már egyre kevésbé éri meg dolláralapú eszközöket vásárolni – írja egy elemzésében David P. Goldman amerikai közgazdász, kritikus, az Asia Times résztulajdonos-kolumnistája, korábban több Wall Street-i befektetési bank vezető munkatársa. Goldman szerint ha kiszáradnak a külföldi források, gond lehet az amerikai adósság finanszírozásával. Amennyiben ez bekövetkezik, az USA költségvetésének a hiánya a kamatterhek növekedése miatt megnő. Ez viszont globálisan kihat majd a kamatokra, mindenhol emelkedés várható. (A Deutsche Bank becslése szerint egyszázalékos kamatemelkedés kétszázmilliárd dollárral növeli meg az Egyesült Államok adósságát.)
De nézzük meg részletesebben, hogy működik a sok ezer milliárd dolláros fedezetiügylet-piac! Németország és Japán együttesen évi ötszázmilliárd dollár értékű árucikket és szolgáltatást exportál, sokkal többet, mint amennyit importál. Az USA viszont több mint ötszázmilliárd dollár értékben importál évente, ami több, mint az exportja. A német és a japán reálkamatszint negatív, tehát a könyveiket euróban, illetve jenben vezető befektetők amerikai eszközöket, mondjuk állampapírokat vásárolnak, hogy pozitív reálkamatot érjenek el.
A németeknek és a japánoknak azonban euróban, illetve jenben kell fizetniük (a munkásaikat, az alapanyagot, az adót stb.), nem dollárban, amit áruikért és szolgáltatásaikért az Egyesült Államokban kapnak. Így a dollárban keletkezett jövedelmet helyi devizára váltják át. A bankok az USA-tól kölcsönzik – határidőre – a zöldhasút, aztán eladják a határidős piacon európai és japán fizetőeszközért. Az exportálók így fedezik az árfolyamkockázatot. Az európai hitelintézetek kölcsönzési kapacitásai azonban elapadóban vannak. Ötévnyi negatív reálkamat után nyereségességük alacsony szintű, részvényárfolyamaik zuhanórepülésben vannak, hitelportfóliójuk romlik. Nem tudják már azt a dollármennyiséget kölcsönkérni a bankközi piacokon amerikai szektortársaiktól, amely a helyi befektetők fedezeti ügyleteihez szükséges.
FINANSZÍROZÁSI PROBLÉMÁK
A határidős fedezeti devizapiac évi kilencvenezer milliárd dollárra bővült a 2010-ben mért hatvanezer milliárdról.
A Bank for International Settlements (BIS) egyik elemzése alapján a növekmény túlnyomó részét a nem pénzügyi szervezetek kereskedelemfinanszírozási ügyletei teszik ki. A BIS szerint a nem amerikai bankok kitettsége 10,7 ezer milliárd dollár – ennyivel állnak a fedezeti ügyletek eladói oldalán. Nagyjából egy évvel ezelőtt érkeztek az első figyelmeztetések a nemzetközi bankfelügyeleti szervezetektől, valamint az IMF-től is, hogy ilyen nagy összegeket már nem tud kezelni a bankrendszer, főleg, ha idegessé, bizalmatlanná válnak a tőkepiacok.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) szűkíti a likviditását, befejezte a gazdaságélénkítő pénzpumpa alkalmazását. Donald Trump elnök kereskedelmi háborúba kezdett Kínával, amelynek egyelőre bizonytalan az amerikai vállalatokra gyakorolt hatása. A piacra visszaköltözött a volatilitás, így az európai hitelintézetek számára kockázatossá vált a csaknem 11 000 milliárd dolláros rövid lejáratú kötelezettség. Az öreg kontinens bankrendszere finanszírozási problémákkal szembesülhet – nagyon megdrágulhat a dollárfedezeti ügyletekhez szükséges mennyiségű zöldhasú kölcsönzése.
ELŐJELEK
A piaci válság bármikor a nyakunkon lehet, az előjelek már érkeznek. Az olasz kormány, ha átmenetileg is, de le kíván
térni a csökkenő adósságpályáról. Az ország GDP-arányos államadóssága már így is fenntarthatatlan, 130 százalék. Európa legnagyobb bankjai közül néhány már most is bajban van. A legnagyobb német pénzintézet, a Deutsche Bank kötvényeinek a csődje ellen vásárolható biztosítás (CDS-felár) május óta megduplázódott.
Ahogy romlik a helyzet Európában, az USA bankfelügyeleti hatóságai úgy szigorítják majd a nekik hitelező amerikai pénzintézetek tartalékolási kötelezettségét. Ez még tovább drágítja az európai bankok amerikai társaik felé fennálló hiteleinek a refinanszírozását, vagyis a határidős devizapiaci fedezeti ügyletek ára is tovább emelkedik, egészen addig, míg a piac újra az összeomlás szélére nem kerül.
