GEOPOLITIKA
Sorra zarándokolnak el a közép-ázsiai vezetők Pekingbe, Moszkvába – és a legtöbbjük Washingtonba is. Többek között ezzel jelzik: értik, hogy ez a három erőközpont dönti el a további sorsukat – pontosabban az a mód, ahogy e nagyhatalmakhoz való viszonyukat meghatározzák. A másik oldalról: mind az Egyesült Államok, mind az Orosz Föderáció (OF), mind Kína vetélkedik a hatalmas térség piacaiért, erőforrásaiért. És mindhármuknak fontos a régió stabilitása, mindenekelőtt a terrorizmus veszélyének a csökkentése.
UTÓDLÁSI KOCKÁZATOK
Kazahsztán a térség vezető állama a területét tekintve is, amely 2,7 millió négyzetkilométer, viszont roppant gyéren lakott, mindössze 18,5 millió fő él az országban. Ez is magyarázza a kazah vezetők aggodalmait, hogy a csaknem másfél milliárdos déli szomszéd, Kína számára túl nagy vonzerőt jelenthet a temérdek ásványkincs, a termékeny, de lakatlan földek. Észak-Kazahsztán kapcsán – ahol az országban maradt oroszok jelentős része lakik – pedig attól tartanak, hogy elszakad és az OF-hez csatlakozik. Ráadásul az állam nagy tekintélyű vezetője, Nurszultan Nazarbajev már 78 éves, és az utódlás ebben a térségben mindig roppant nagy kockázatokat rejt.
Kazahsztán gazdasága nagyobb, mint a többi közép-ázsiai országé együttvéve, elsősorban gazdag nyersanyag-, energiahordozó-forrásai (uránium, réz, olaj-gáz) miatt. Itt a legnagyobb, csaknem 25 százalékos az orosz népesség aránya. A másik mértékadó állam a régióban Üzbegisztán harmincmillió lakossal (az oroszok aránya 4-5 százalék). Természeti erőforrásai nem mérhetők Kazahsztánéihoz, viszont túl van a kényes vezetőváltáson, 2016 óta a 61 éves Savkat Mirzijojev az elnök. Új, rugalmasabb gazdaságpolitikába kezdett, kinyitotta az országot (hazánkban is egyre nagyobb számban jelennek meg üzbég turisták, üzletemberek). Ezzel mintegy kihívást intézett a regionális vezető államhoz. A térség többi országa közül a földgázpárnán ülő Türkmenisztán emelkedik ki, Kirgizisztán és Tádzsikisztán a világ legszegényebb államaihoz tartozik.
AMERIKA VESZTETT
Az Egyesült Államok regionális jelenléte gyengül. Washingtonnak jó másfél évtizede több katonai támaszpontja volt Üzbegisztánban és Kirgizisztánban, ezeket fokozatosan elvesztette. Pedig a kirgizisztáni, amerikai ellenőrzés alatt állt Manasz légitámaszpontról látták el – orosz – üzemanyaggal az Afganisztánban tevékenykedő szövetséges nyugati légierőt. Az ország volt korábban az USA regionális favoritja, itt akartak amerikai mintájú demokráciát létrehozni – kevés sikerrel.
A Fehér Ház Közép-Ázsiával kapcsolatos politikáját nagymértékben afganisztáni jelenléte határozza meg. Lassan két évtizede tartó kísérlete, hogy szövetségeseivel együtt befolyásolja az afgán polgárháború menetét, győzelemre juttassa a kabuli kormányt, konszolidálja az országot, mindeddig kudarcot vallott. Pedig mindhárom, a térségben jelen lévő nagyhatalomnak közös érdeke, hogy Afganisztán megszűnjön a szélsőséges, vallási alapú terrorista mozgalmak bázisa lenni.
AZ OROSZ ÉRDEK
Moszkva nemcsak földrajzilag van sokkal erőteljesebben jelen a régióban, hanem gazdasági-katonai szálakkal is kötődik ahhoz. Az orosz vezetéssel működő, keleti NATO-ként emlegetett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) a közép-ázsiai országok többsége a tagja. Kevésbé sikeres a moszkvai központtal működő eurázsiai integrációs szervezet, az EEU, amely a volt szovjet tagköztársaságokat fogná össze, de Közép-Ázsiából csak Kazahsztán és Kirgizisztán tartozik hozzá. Alapgondja, hogy a tagok gazdaságai nem egészítik ki egymást, és így külső államokkal fejlesztik a kereskedelmi együttműködést. Az OF maga gazdaságilag jóval gyengébb Kínánál, nem állja vele a versenyt. Kazahsztán után a térség második feljövőben lévő állama, Üzbegisztán külkereskedelmi partnerei sorában Oroszország a harmadik helyet foglalja el Svájc (ahová elsősorban aranyat exportál) és Kína mögött.
Moszkvának – ellentétben az USA-val – stratégiai érdekei fűződnek a régióhoz, amelyben legalább 150 éve van jelen (cári birodalom, aztán Szovjetunió, majd OF). Tradicionális felvevőpiacot jelent neki, s az orosz nyelv használata, az itt élő orosz ajkú kisebbség révén kapcsolódik az orosz világhoz („Russzkij Mir”). Több millió üzbég, tádzsik és kirgiz vendégmunkás enyhíti az OF munkaerőgondjait. A térség államai valamelyest védenek a Dél-Ázsiából, mindenekelőtt Afganisztánból kisugárzó terrorveszéllyel szemben. Ez utóbbi Pekinget is aggasztja, egyre gyakoribbak az orosz–kínai terroristaellenes hadgyakorlatok. Ezeket a döntően kínai befolyású Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) rendezi.
PEKINGI BEFOLYÁS
Kínának – mint a legtöbb erőforrást, beruházást mozgósító erőnek – a legnagyobbak az esélyei, hogy a három nagyhatalom regionális vetélkedésének a győztese legyen. Igaz, ezt, mint a Stratfor elemzése megállapítja, árnyalja, hogy Peking és Moszkva, ha sokszor kimondatlanul is, igyekszik úgy koordinálni térségi gazdasági-politikai-katonai kapcsolatait, hogy ne lépjenek egymás lábára.
Kína legnagyobb szabású, a térséget érintő infrastruktúra-alapú vállalkozásának, az új selyemútnak, vagy ahogy újabban nevezik, az Egy övezet, egy útnak (OBOR, avagy BRI) egyik meghatározó ága Közép-Ázsián és Oroszországon áthaladva éri el Nyugat-Európát. Peking emellett hatalmas olaj- és gázvezetékrendszert épített ki, amely Közép-Ázsia szénhidrogénkincsének a tetemes részét Északnyugat-Kínába szállítja. Ez azt is jelenti, hogy a kínaiak erősen érdekeltek a régió stabilitásában, hiszen az OBOR/BRI gigaprojekt leggyengébb, legkockázatosabb eleme éppen ez a térség.
Washington, Peking és Moszkva vetélkedésének a kimenetele az egymás közti viszonyuk függvénye is. Néhány éve például, amikor az amerikai–orosz kapcsolatok jobbak voltak, az USA és a NATO-szövetségesek hadianyagot szállító vasúti szerelvényei, kamionkonvojai Oroszországon és Közép-Ázsián keresztül érték el Afganisztánt. Jelenleg Közép-Ázsia kérdésében csak Peking és a Kreml egyeztet. Mindkettejüknek súlyos konfliktusuk van Washingtonnal, és ez közvetlenül kihat a térségre.
Borítófotó: Flúgos futam Kazahsztánban. Asztana győzelemre áll a régiós versenyben
