– A Románia Csillaga érdemrend ún. becsületbírósága azt javasolta az államfőnek, vonja meg öntől állami kitüntetését. Mire számít Klaus Johannis részéről?
– Nem tudom, nem is akarok spekulálni, elfogadom azt, ahogy dönt. Nem fogok fellebbezni a legfelsőbb bíróságon, ha esetleg a kitüntetés visszavonása mellett határoz. Egyébként a törvény lehetővé teszi számára, hogy elutasítsa a becsületbíróság javaslatát.
– A kolozsvári Szabadság napilapnak augusztus elején adott interjúban tett egyik kijelentése verte ki a biztosítékot a románoknál. E szerint a magyarok nem tudják és nem is akarják megünnepelni 1918-at. Ma árnyaltabban fogalmazna?
– Ugyanazt mondanám most is. Nem változott semmi és nem is fog, hiszen ha 99 esztendő alatt egyféleképpen történtek a dolgok, akkor nehezen képzelhető el, hogy néhány hónap alatt megváltoznak. Azóta egyre több román ember fogalmazza meg, például Lucian Boia történész is, hogy miért is várná el a román nép és az állam a magyaroktól, hogy megünnepeljék 1918. december 1-jét (keleti szomszédunk nemzeti ünnepe, ezen a napon fogadta el a több ezer fős gyulafehérvári román népgyűlés Erdély Romániával való egyesülésének a nyilatkozatát – a szerk.). Tisztességes, ha azt mondjuk, hogy ez a nap az itteni magyaroknak nem ünnep, de ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük egymást, s nem vagyunk tekintettel a másik fél érzelmeire.
Az RMDSZ-nek kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy más dátumot kell találni, ami összeköti és nem elválasztja a nemzetiségeket. 1990-ben, amikor először volt december 1-je hivatalos nemzeti ünnep, szövetségünk parlamenti frakciói elmentek Gyulafehérvárra, de Szőcs Géza akkori szenátorba belefojtotta a szót a magyarellenes szlogeneket üvöltöző tömeg. Akkor sem ünnepelni mentek az RMDSZ politikusai, hanem a tiszteletadás jeleként, mint ahogy teszik azok a magyar polgármesterek, megyei önkormányzati vezetők, akik olyan településeken és városokban nyertek mandátumot, ahol a románok többségben vannak, vagy a lakosság mintegy felét teszik ki. Az ünneplés és a tiszteletadás között különbség van, s úgy gondolom, hogy a román prefektusok (megyei kormánymegbízottak) és polgármesterek sem ünnepelni jönnek a március 15-i rendezvényekre, hanem tiszteletadásból. Lehet így is nézni a történelmet. Egymást tiszteletben tartjuk, de nem ünneplünk együtt.
– December 1-jén elkezdődött „a modern román állam megalakulását szentesítő Nagy Egyesülés centenáriumi éve”. Mit vár a következő esztendőtől?
– Azt várnám, hogy a román többség legyen magabiztos, ne féltse senkitől sem a múltját, sem a jövőjét, illetve tartsa be a gyulafehérvári ígéreteket (például autonómia a magyarságnak – a szerk.). Kezdjen olyan párbeszédet a nemzetiségekkel, elsősorban a magyarokkal, amely lehetővé teszi, hogy a jövőt közösen szervezzük, és a gyulafehérvári ígéreteknek megfelelően alakítsuk a társadalmi realitásokat. Boia is úgy véli, hogy a románoknak nincs mitől félniük, nyugodtan tehetnek gesztusokat a nemzetiségeknek. Sajnos ehhez képest az lesz, ami már látszik: fesztivizmusok, olcsó hazafias megnyilvánulások, előadások, túlfűtött nacionalizmus és magyarellenesség. Úgy viselkednek, mintha az egyesülést ők vívták volna ki, nem pedig egy történelmi kontextus eredményeként került volna Erdély Romániához. Túlhevített patriotizmussal, nemzeti érzelmekkel ünneplik majd a centenáriumot, mert nincsenek olyan megvalósítások, nagy tervek, amelyek köré össze lehetne fogni a társadalmat. Félresiklott, kicsinyes ünnepségsorozat lesz, imitt-amott szobrokat avatnak, koszorúkat helyeznek el, hazafias népdalokat énekelnek és nekirontanak a magyaroknak, ahogyan az elmúlt hónapokban is láttuk már.
– Mennyire áll fenn az a veszély, hogy az RMDSZ-t elszigetelik a román pártok?
– Sok mindentől függ ez, azt akarjuk, hogy ne történjen meg. Minden parlamenti párttal beszélő viszonyban vagyunk, és azon leszünk, hogy ez így is maradjon. Az elszigetelés nem elhanyagolható veszély, de nem fog bekövetkezni. A román politikai vezetőknek nem érdekük izolálni az RMDSZ-t. Ők is látják, hogy az ország magyarsága olyan fontos társadalmi tényező, amellyel számolni kell, s ez még akkor is így van, ha időnként úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban. Tagadhatatlan, hogy nem lesz könnyű esztendő, nagy dolgokra nem kell számítani a kisebbségi jogok bővítése tekintetében, mi több, 2019 és 2020 sem lesz egyszerű év.
– A romániai pártok között kötendő kisebbségi megállapodást javasolt 2015 elején Klaus Johannis államelnöknek. Azóta kapott tőle valamilyen választ?
– Az államfő nem mondta sem azt, hogy igen, sem azt, hogy nem. Időt kért a javaslat áttanulmányozásához. Ezután még kétszer rákérdeztem, s ugyanezt válaszolta, így számomra világos, hogy ebből nem lesz semmi. Azért fordultam az elnökhöz, mert ő az, aki az alkotmányban rögzített hatásköreiből fakadóan kezdeményezhet pártok közötti széles körű megállapodást. Ez korábban is így történt oktatási, védelmi kérdésekben. Külön-külön nem lehet megállapodni pártokkal, mert ha az egyikkel megegyezünk, a másik már vállalhatatlannak tartja, és csak azért sem csatlakozik.
– Korábbi állásfoglalása szerint fontosnak tekinti az RMDSZ, hogy a romániai magyarok ne gubózzanak be a centenárium évében. Mit akar közvetíteni a szövetség a románság felé?
– Egyrészt fel akarjuk mutatni, hogy az erdélyi magyarság mint értékalkotó közösség mit tett hozzá az elmúlt száz esztendőben a romániai sporthoz, az akadémiai kutatáshoz, a művészeti ágazatokhoz, másrészt el szeretnénk mondani, kik vagyunk, harmadrészt pedig meg akarjuk fogalmazni, milyen elvárásaink vannak a román állammal szemben. Kihasználva a mostani széles körű kommunikációs eszköztárat, a közösségi oldalakon keresztül is meg akarjuk szólítani a románokat, párbeszédet kezdeményezünk velük. Vannak olyan közös értékek, amelyeket mindannyian vallunk, ezekre tudunk jövőt építeni. Ez lenne az Ezer év Erdélyben, száz év Romániában elnevezésű programunk végkicsengése. Lesznek négynyelvű – román, magyar, német és angol – kiadványaink. Az lenne a legrosszabb, ha úgy tennénk egész évben, mint egy katona, aki vágja a centit, naponta számolja, mennyi idő van a leszerelésig.
Rengeteg fehér folt van a románoknak a kisebbségekkel kapcsolatos ismereteiben, ezt igyekszünk pótolni. Nagy a tudatlanság, sok a rossz információ, hiszen a nacionalista-kommunista Ceauşescu-korszak történelemszemléletén keresztül kisebbségellenességre nevelte a társadalmat, tévhiteket hintett el, rossz mitológiákat erősített. A román nemzetikommunista diktatúra idején felgyűlt salakot nem lehet kisöpörni egyik napról a másikra. Nem tudunk tokkal-vonóval elvégezni mindent 2018-ban, de mivel jóval nyitottabb és érzékenyebb lesz a többségi társadalom a centenárium miatt, sokat le lehet dolgozni abból, ami felgyűlt.
– Gyurcsány Ferenc a külhoni magyarok szavazati jogának megvonásával kampányol. Ez ma is össze tudja ugrasztani a magyarországi társadalmat, akárcsak a 2004. december 5-i népszavazás?
– Gyurcsánynak az volt a szándéka a kijelentésével, hogy róla beszéljenek. Ilyen értelemben sikeres volt a gyurcsányi butaság, amely gyűlöletre és ellenszenvre alapoz. Elhibázott és káros, amit tesz. Ő a határon túli magyarok iránt semmilyen empátiát nem érez, sőt azt gondolom, idegesítjük őt. Összeugrasztotta a magyarországi magyarokat ebben a kérdésben, és sajnos visszahozta, amit sokan úgy gondoltunk, magunk mögött tudunk már: a 2004-es népszavazáskor kialakult ellentéteket. Számító politikai önzésből, szavazatszerzési ösztönből olyan fegyverhez nyúlt, amelyhez nem szabadott volna, ezért bírálom őt, hiszen amit tett, politikai értelemben elvetemült gonoszság.
– Az RMDSZ alapítványa is segíti a magyarországi választási regisztrációs folyamatot. Hogyan halad?
– Tájékoztatjuk az erdélyi magyar állampolgárokat, hiszen az állampolgársággal együtt szavazati jog is jár, és ez így van rendjén, hiszen nem létezhet kétféle állampolgárság. Nem lenne hiteles, ha azt mondanánk, hogy a romániai választásokon vegyenek részt a magyarok minél nagyobb arányban, a magyarországiakon viszont ne. Úgy gondolom, mindig élni kell a szavazati lehetőséggel, hiszen egy jog csak akkor létezik, ha élnek vele. A regisztráltak száma lassan, de nő, akik pedig felvétetik magukat a névjegyzékbe, jó eséllyel nagy többségben voksolni is fognak.
– Mi a véleménye a magyar kormány gazdaságfejlesztési projektjéről, amelynek nemrég indult el az erdélyi mintaprogramja?
– Minden programra szükség van, amely erősebb lábakra állítja a romániai magyar gazdákat, vállalkozókat. Ha erős középosztálya van a magyarságnak, az jó az oktatásnak, a kultúrának, az egész társadalomnak. A magyar kormány a szülőföldön akarja tartani a magyar embereket, és ez nagyon fontos. A legtöbben pénzügyi okok miatt mennek külföldre. Sikerült megértetni Bukaresttel, hogy ez a program a román gazdaságnak is jó. Románok is kaphatnak pályázati támogatást.
– Az elmúlt hónapokban javult a román–magyar viszony, a két külügyminiszter többször is találkozott.
– Egyelőre csak jelei vannak a javulásnak, de fontos, hogy mindkét oldalon egyre többen belátják: hosszú távon nem fenntartható, hogy két szomszédos állam ne legyen beszélő viszonyban s ne aknázza ki az összes politikai és gazdasági együttműködési lehetőséget. Vannak jó jelek, amire lehet építeni. Azt várom el, hogy a szakmai kétoldalú találkozók száma nőjön, s előbb-utóbb kormány- és államfői hivatalos találkozókra is sor kerüljön. A bizalmat újra kell építeni; ennek egyik módja, hogy a vezetők találkoznak és beszélgetnek. Nekünk mindig az volt az érdekünk, hogy a román–magyar kapcsolatok jók legyenek, bizalomra épüljenek, s mindenki találja meg a számítását. 2018 nem a legalkalmasabb év, de talán lesz néhány bizalomerősítő gesztus mindkét oldalról.
– Lát esélyt arra, hogy újból legyenek román–magyar együttes kormányülések?
– Rövid távon nem, de középtávon, négy-öt éves perspektívában visszatérhetnek. Akkor kell közös kormányülést tartani, amikor konkrét eredményekről lehet döntéseket hozni, amelyeknek van gyakorlati következményük.
NÉVJEGY
50 éves, nős
Romániai magyar író, költő, újságíró, politikus, volt kulturális államtitkár, az RMDSZ elnöke
A 2009. december 23-án Emil Boc vezetésével megalakult kormány művelődési minisztere
2011. február 26. óta az RMDSZ elnöke
2014. március 5-én a harmadik Ponta-kormány művelődésügyi minisztere és miniszterelnök-helyettese
Borítófotó: Facebook
