Jerome Powellt, az amerikai jegybank döntéshozó nyílt piaci bizottságának a tagját jelölte Donald Trump elnök a Federal Reserve (Fed) vezetőjének. Egy anekdota szerint egyszer egy üzleti iskola hallgatója karriertanácsot kért Powelltől. „Szorítsd össze a fogad, és dolgozz keményen!” – hangzott a válasz. „Meglepődnél, ha tudnád, hogy hány tehetséges ember teszi tönkre magát a helytelen viselkedéssel” – tette hozzá. A kérdező napjainkban egy Washington környéki szoftvercég termelési igazgatója – megfogadta a tanácsot.
FOLYTONOSSÁG
Az elmúlt években kétféle Fed-elnök volt. Az egyik a vezér, a másik a konszenzusos típus. Előbbi csoportba tartozik Paul Volcker és Alan Greenspan, akiknek az inflációról és a kamatokról vallott nézetei az 1980-as évektől a 2000-es évek közepéig dominálták a világ jegybankárainak a gondolkodását. A másik csoportba tartozik Ben Bernanke és Janet Yellen (a szervezet leköszönő elnöke), akik a Fedet és ezen keresztül mintát adva a világ számos jegybankját a nyitottabb vezetési struktúrák felé terelték.
Jerome Powellnek csaknem negyvenéves gyakorlata van a kormányzati adminisztráció, a pénzügyi jog és a bankszabályzás terén. Az elméleti közgazdaságtanhoz viszont nem ért, így feltehetően az utóbbi jegybankelnökök táborát gyarapítja majd. Ebből a szempontból megmarad a folytonosság elődjével, aminek a bizonytalanságtól irtózó pénzpiacok örülni fognak. Kevésbé örülnek majd azonban a republikánusok, akiknek számos befolyásos tagja irányváltást szeretett volna látni az amerikai monetáris politikában. Ez a kör a hagyományos republikánus álláspont alapján azt szerette volna elérni, hogy a Fed a jelenlegi tempónál gyorsabban vonuljon ki a gazdaság finanszírozásából. Ők szívesebben látták volna a jegybank élén annak egyik korábbi regionális vezetőjét, Kevin Warshot, vagy a Stanford Egyetem konzervatív közgazdászát, John Taylort.
Powellről úgy nyilatkoztak korábbi munkatársai, hogy finoman szólva sem az a típus, aki forradalmi újításokat vezetne be a monetáris politikában és a Fed működésében. Valószínűleg éppen ezért lesz jó jegybankár belőle. Jelölését ugyanakkor kritizálják is, mert nincs közgazdasági végzettsége. (Ilyen Fed-elnök az 1970-es évek vége óta nem volt.) Ennek hiányában várhatóan nagymértékben támaszkodik majd az intézmény kutatóira, elemzőire. Ugyanakkor hiba lenne mindebből azt a következtetést levonni, hogy nem ért a szakmához. Hosszú évtizedeket húzott le befektetőként, jogászként, s ért a bankszabályozáshoz, valamint az államapparátushoz is. Kétségtelen viszont, hogy nagy szervezetet még nem vezetett. Márpedig a Fed ilyen szempontból nehéz eset. Igazgatósága hét tagból áll, az intézmény 12 regionális bankot fog össze, a kamatdöntéseket, a bankszabályozást, az államadósság kezelésének egyes piaci műveleteit, valamint a pénzforgalom koordinálását egy 2700 tagú gárda intézi. Powell jelölése még egy tekintetben szakít a hagyománnyal: az elmúlt negyven évben az új elnökök minden esetben ajánlottak a hivatalban lévő jegybankvezéreknek egy újabb mandátumot. Janet Yellen megbízatása jövő februárban jár le.
A SZÍNFALAK MÖGÖTT
Powell a Feden belül tagja volt annak a csoportnak, amely 2013-ban arra ösztökélte Ben Bernanke akkori elnököt, hogy fogja vissza a gazdaságélénkítő kötvényvásárlásokat. Az intézmény mérlegében összesen 4,2 ezer milliárd dollárnyi állampapír és jelzálogkötvény halmozódott fel. Ennek fokozatos leépítése és a nulla közeli kamatszint óvatos emelése lesz Powell feladata. A Bernankevel való szembenállást persze Powell módra kell elképzelni: szinte teljes mértékben a színfalak mögött zajlott, alig valami szivárgott ki belőle a nyilvánosság felé. A jelölt támogatja Trump azon törekvését, hogy a 2008 után bevezetett szigorú bankszabályozás enyhüljön, de a válság előtti lazasághoz nem kíván visszatérni. Más területen viszont kifejezetten laza. A beszámolók szerint kedvelik a Feden belül, s mivel ott is csak emberek dolgoznak, különösen nőtt a támogatottsága, amikor az idei forró nyáron az ő javaslatára enyhítették az amúgy meglehetősen konzervatív öltözködési szabályozást.
A KIVÁLASZTÁS
Trump nagy elánnal vetette bele magát Janet Yellen utódjának a keresésébe. Hosszú hónapok teltek el, meghallgatta a jelölteket, tanácsadóival értekezett a témáról. Végül a Fehér Ház öt főre szűkítette le a listát, ám tartottak attól, hogy az elnök egy teljesen új embert hoz elő.
A beszámolók szerint folyamatosan pattantak ki a fejéből az ötletek, és a körülötte állókat is gyakran kérte meg, hogy álljanak elő új nevekkel. Még egy híres tévésztár és egy kaszinómágnás véleményét is kikérte. Megszavaztatta a jelöltekről a republikánus szenátorokat, és a sajtón keresztül a közvéleményt szintén megszondázta. Végül Powellre esett a választása, akit Steven Mnuchin pénzügyminiszter javasolt neki. (Mnuchin befolyása így értelemszerűen nő a Trump-adminisztráción belül.)
A Fed-elnök keresésének nagy vesztese Gary Cohn, Trump gazdasági főtanácsadója. A Goldman Sachs befektetési bank korábbi operatív vezérigazgatója sokáig gondolhatta azt, hogy ő lesz a tuti befutó. Két ok miatt tévedett. Az egyik az, hogy a charlottesville-i faji zavargások után kritizálta Trumpot, hogy nem áll ki elég határozottan az extrém megnyilvánulások ellen. A másik pedig, hogy Trumpnak szüksége van rá a gazdasági programja megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú, a napokban a törvényhozás elé terjesztett adóreform ügyében.
VÉLETLENÜL A FEDBE
A 64 éves leendő jegybankelnök Washington kertvárosában született, most is ott él. Édesapja jogász volt, édesanyja a Republican National Committeeben dolgozott részmunkaidőben. Amerika egyik legjobb egyetemén, a Princeton Universityn, majd a Georgetown Law Schoolban szerzett jogi végzettséget. Befektetési bankoknál dolgozott jogászként, s később, az idősebb Bush elnök idején a pénzügyi tárcánál a bankcsődökkel foglalkozott. A Bush-éra után visszatért a piaci szektorba, majd egy véletlennek köszönhetően kötött ki a Fednél. 2011 júliusában részt vett a republikánus képviselők egy zárt ajtók mögött tartott megbeszélésén. Éppen arról vitatkoztak, hogy megszavazzák-e Obamának az államadósság felső szintjének emelésére vonatkozó javaslatát. (Az amerikai törvények nominálisan rögzítik az adósságplafont, így szinte minden elnök alatt emelni kell azt. Ez gyakorlatilag formalitás, viszont jó alkalmat teremt egy feszültséglevezető gazdaságpolitikai csetepatéra a két nagy párt között.) Powell arról győzködte a republikánusokat, hogy igenis fontos a plafon megemelése, például a nyugdíjasok és a veteránok juttatásai szempontjából, s ez nem jelenti azt, hogy korlátlan felhatalmazást adnának az elnöknek az adóssággyártásra. A beszédről értesült Timothy Geithner, Obama akkori pénzügyminisztere, aki jelölte őt a Fed héttagú legfelső döntéshozó testületébe, amit a republikánus szenátorok jóvá is hagytak.
Borítófotó: Donald Trump amerikai elnök és Jerome Powell, a Fed leendő vezetője. Trump ideális jelöltet talált
