Vajon minden olyan simán és rendben zajlik le az unió történetének első nagy válási ügyében, Nagy-Britannia kilépésének (brexit) folyamatában, ahogy azt a regnáló brit kormányfő, Theresa May ígéri? Egyelőre több a mondatok végi kérdőjel, mint a pont. A politikai-ideológiai okból kiválást szorgalmazók szembesülnek a hétköznapi brexittel, a nagy világcégek, bankok elvándorlása folytán munkahelyek elvesztésével, tőkekivonással, a font gyengülésével, az infláció élénkülésével.
A britek távozása már tavaly is a GDP egyszázalékos csökkenését okozta. A Financial Times számításai szerint a szigetország hetente csaknem félmilliárd dollárt veszít a kilépéssel, és azok a brit vállalatok (például a gyógyszeriparban működők), amelyek továbbra is az EU piacain akarnak maradni, máris gondban vannak az értékesítési engedélyek miatt.
Már a múlt év végén tartott közvélemény-kutatás eredményei is változást jeleztek a közhangulatban. Elemzők nem zárják ki, hogy a kiválási tárgyalások bonyolultságába, a sokszor áttekinthetetlen, bizonytalan kimenetelű folyamatokba belebukhat a konzervatív kormány, és az idő előtti választások a másik oldalt juttatják hatalomra, a Munkáspártot, amely maga is erősen megosztott, és brexitpolitikájában sok a kiszámíthatatlan elem.
A NORVÉG MINTA
Brüsszelnek és Londonnak Norvégia szolgálhat bizonyos mértékben sorvezetőként. Az analógia persze sántít, hiszen nagyságrendbeli különbségek vannak a közösség egyik (volt) legerősebb országa, nukleáris hatalma, Nagy-Britannia és a gazdag, de a hozzá és az unió egészéhez képest igen csekély súlyú Norvégia között.
A skandináv állam nem EU-tag, lakossága kétszer (1972-ben és 1994-ben) utasította el a nyugat-európai integrációhoz való csatlakozást, de a norvégokat szoros szálak fűzik az unióhoz. A közösségi jogrendszernek (acquis communautaire) csaknem a felét vették át, tízezer szabályt, azzal együtt, hogy az ország legnagyobb gazdasági partnere az EU. Oslo szinte valamennyi fontos testület munkájában részt vesz – szavazati jog nélkül. Ez kiváltképpen a közös európai védelemre és biztonságpolitikára, az unió katonai-biztonsági testületeire vonatkozik, mint amilyen az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), az EU-rendőrség (Europol) vagy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex). Norvégia elfogadja és jócskán profitál is abból, amitől a britek ódzkodnak: a munkaerő szabad áramlásából.
Ám az északi országra nézve nem kötelezők a közösség vámszabályai, szabadon alkalmazhat-megszüntethet vámokat. Ezt az előnyt a britek nagyra értékelik. Azt már kevésbé, hogy a brexit lezárásáig igen tetemes összeget kell Brüsszelnek tagdíj fejében leszurkolniuk – mint Londonban mondják, a semmiért. (A norvégok viszont szó nélkül fizetik a csaknem négyszázmillió eurós EU-hozzájárulást. Megéri nekik, hiszen exportjuk négyötöde az uniós tagállamokba irányul.)
ROSSZ IDŐBEN
Nagy-Britannia az átmeneti időszakban, feltehetően egészen 2020-ig „béna kacsa” állapotban marad. Ugyan tárgyalhat és meg is egyezhet harmadik országokkal, országcsoportokkal gazdasági témákban, anélkül, hogy Brüsszellel egyeztetne, de az átmeneti időszak végéig ezek a megállapodások nem léphetnek életbe.
Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság nem bíz semmit a véletlenre, ellenőrzi a másik felet, a 27 benn maradó államot. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan figyelik a tagokat, hogy milyen kapcsolatokat alakítanak ki (akarnak kialakítani) a szigetországgal a jövőben.
A brit kilépésről szóló döntés Londonnak és Brüsszelnek egyaránt rossz időben jött. Az Európai Unió ezer sebből vérzik, a közösségi vezetés energiáinak a nagy részét a gazdasági és a politikai-katonai integrációs szervezet megújítása, a jelenlegi súlyos helyzetből való kivezetése köti le. A brexit kiélezte az USA és Nyugat-Európa közötti, amúgy is ingatag viszonyt, a NATO és az EU kapcsolata elbizonytalanodott.
Nem világos például, miként reagálna a nyugati szövetségi rendszer egy krízishelyzetre. Mint ahogy annak a mértéke is vitatott, hogy Nagy-Britannia mennyiben tartozik továbbra is az euroatlanti szolidaritás ernyője alá. London vagy tovább erősíti az amúgy is rendkívül szoros viszonyt Washingtonnal, vagy követi a svéd példát, esetleg mindkettőt megteszi. Stockholm a múlt év végén felerősítette az elsősorban Oroszország irányából feltételezett támadás ellensúlyozását, meghirdette a „totális védelem” katonai doktrínáját, azt az esetet is mérlegelve, ha nem számíthat nyugati szövetségeseire.
BOTRÁNY JÖHET
Ebben a helyzetben a britek nem tarthatnak igényt kivételezett figyelemre vagy erős szolidaritásra sem Brüsszelnél, sem a legtöbb tagállamnál. És a mindenkori miniszterelnöki rezidencia, a Downing Street 10. szám előtt ott ketyeg az időzített bomba, a Cambridge Analytica nevű vállalkozás ügye. A cég aktívan részt vett a kilépés melletti kampányban, és felvetődött vele kapcsolatban a gyanú, hogy megszegte az adatkezelési szabályokat. Theresa May két bizalmi embere, a toryk egyik befolyásos vezetője, Michael Gove és a jelenlegi külügyminiszter, Boris Johnson (mindketten a kiváláspárti tábor meghatározó személyiségei) szintén érintett lehet. Amiből sok minden más mellett az is kijöhet, hogy a brexitszavazást is törvényellenesen befolyásolták. Ha a kilépést ez nem is teszi semmissé, de May számára a legrosszabbkor jöhet egy ezzel kapcsolatos botrány, hiszen eddig sikeresen egyensúlyozott pártján belül a brexithez különböző módon viszonyuló erők között.
EGYEZTETÉS
Márciusban Michel Barnier (EU) és David Davis (Nagy-Britannia), a két brexit-megbízott ismertette a szigetország „rendezett visszavonulásával” kapcsolatban egyeztetett részleges tervezetet.
Ennek főbb pontjai:
az átmeneti időszak 2019 márciusától 2020. december 31-ig tart
ebben az intervallumban a Nagy-Britanniába érkező EU-polgárok (illetve az unióba érkező britek) jogai nem változnak a korábbi időszakhoz képest
a britekre ebben az időszakban még vonatkoznak a közösségi kereskedelmi megállapodások
a szigetország 2020 végéig az EU közös halászati politikájához tartozik (ezt konzervatív képviselők kiábrándítónak tartják)
Észak-Írország része marad az egységes uniós piacnak és a vámuniónak (ha más megoldás nem születik), hogy elkerüljék a „merev határ” kialakulását Írországgal
Borítófotó: Brit hölgyek egy angliai lóversenyen, Cheltenhamben. Heti félmilliárd dollárt veszítenek a kilépéssel
