Modellváltás a gazdaságpolitikában

Mátrix
Az ázsiai ország kormánya centralizációval és adókönnyítésekkel reagál az USA-val vívott vámháború gazdasági hatásaira.

KÍNAI REAKCIÓ

A távol-keleti óriás gazdasága az idei második negyedévben 6,2 százalékkal bővült a múlt esztendő azonos időszakához mérten, és az ország az év első felében 6,3-es GDP-növekedést könyvelhetett el. Noha ez még benne van az előirányzott 6–6,5 százalékos sávban, a lassulás az amerikaiakkal vívott kereskedelmi háború okozta veszteségekre is visszavezethető.

Mindez egy olyan időszakban történik, amelyben Peking stratégiai, hosszú távú gazdasági átalakításra kényszerül. A viszonylag magas munkabérek miatt romlik az ország nemzetközi versenyképessége, azaz a „Kína mint a világ műhelye” gazdaságpolitikai alaptétel egyre kevésbé érvényes. A pekingi közgazdászok abban bíznak, hogy a nagyobb jövedelmek keresletnövelő hatására a népköztársaság átállhat egy olyan növekedési pályára, amelyben a fő húzóerőt a belső kereslet bővülése adja. Ugyanakkor nem adják fel a „Kína mint a világ vezető ipari termelője” pozíciót.

Noha az Egyesült Államok hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy a kínai gyártóbázist vietnamiakkal, indiaiakkal, malajziaiakkal helyettesítse, ez nem minden esetben sikerül, és tetemes költségnövekedéssel jár – mondják Pekingben. Ennek ellenére az amerikai cégek nagy ütemben helyezik át gyártóbázisaikat (Crocs cipő, Roomba porszívó, Yeti sörhűtő, GoPro kamera) Kínából az alacsonyabb bérű, így versenyképesebb Indiába, Vietnamba, Malajziába. A világ egyik legnagyobb dízelmotorgyártója, a Cummins bejelentette: ötvenmillió dollárt spórolt azzal, hogy gyártását elvitte részben Indiába, részben más országokba. Az Apple is gondolkodik a kivonuláson. Viszont több mint száz amerikai cég kérelmezte a washingtoni kereskedelmi tárcától a kínai importjukra kivetett huszonöt százalékos vám eltörlését, mondván: nem találtak megfelelő szállítót, amely kiválthatná a távol-keleti óriást a behozatal terén.

Az USA Kínából származó importja ez év májusában 12 százalékkal csökkent a múlt esztendő azonos időszakához mérten. Vietnam jól jár: tavaly 36 százalékkal, 65 milliárd dollárra nőtt az Egyesült Államokba irányuló kivitele. Ugyanakkor nincs jele annak, hogy a Kínából kivonuló amerikai cégek nagyobb mértékben telepítenék haza gyártókapacitásaikat – holott ez volt Donald Trump elnök egyik kiemelt célja – írja a Wall Street Journal (WSJ). Nem túl jó jel, hogy májusban az amerikai ipari termelés másfél százalékkal volt kisebb, mint 2018 decemberében.


Diákok látogatják meg a Mars-programot a Góbi sivatagban. Kína is beszállt az űrversenybe

VÁLLALATI PÁRTBIZOTTSÁG

Peking problémáit viszont súlyosbítja, hogy fogynak a belső infrastruktúra fejlesztésével (autópályák, nagy sebességű vasútvonalak, repülőterek) kapcsolatos hatalmas projektek. Ám korai lenne temetni a kínai növekedési ütemet, amely még mindig két-háromszorosa az Egyesült Államokénak, és több mint háromszorosa az Európai Unióénak. Az előrejelzések szerint az ázsiai ország további lassulással számolhat, a következő tíz esztendőben évi négy-öt százalékosra is zsugorodhat a bővülés mértéke. Ami még mindig nem rossz, tekintetbe véve, hogy Kína egy főre jutó GDP-je, amely 2018-ban megközelítőleg 18 ezer dollárt tett ki vásárlóerő-paritáson, sokkal jobb a hasonló kategóriába sorolt államok tavalyi átlagánál.

Peking a gazdaságirányítás állami felügyeletének a szorosabbá tételével, a kézi vezérléses elemek számának szaporításával válaszol az amerikai kereskedelmi korlátozások által támasztott kihívásokra. Ez abban is megnyilvánul, hogy erősödik a nagy állami konglomerátumok gazdasági befolyása, továbbá a Kínai Kommunista Párt egyre több funkcionáriusát ültetik be a magánvállalatok felügyelőbizottságaiba.

Mint a Hongkongban megjelenő South China Morning Post (SCMP) írja, mintegy másfél millió kínai privát cégnél – ahol ezelőtt nem működött önálló pártbizottság – megszervezik a vállalati pártszervezeteket. Július elején az egyik vezető kínai magánfilmtársaság, a Huayi Brothers Media jelentette be, hogy cégeinél megalakultak a pártbizottságok.

Ez az irányzat éppen ellentétes azzal a Trump által követelt reformfolyamattal, amelynek Washington szerint elsősorban az állami vállalatokat kellene érintenie. Megjegyzendő, hogy a kínaiak rendkívül rossz néven veszik, ha más államok akarják megszabni számukra a követendő gazdaságpolitikát.

Li Ji-ping, a Zsenmin Egyetem gazdaságkutató professzora szerint a kínai növekedési modell ötvözi a piacgazdasági elemeket az állami szerepvállalással, iránymutatással – és ez rendben is van így. „Nem létezik egyetlen kizárólagos érvényű piacgazdaság-fejlesztési modell. Még a fejlett országok között is különbségek vannak e tekintetben” – írta a szakember július közepén a Zsenmin Zsipaóban, a kínai kommunisták központi napilapjában.

 

CENTRALIZÁCIÓ ÉS NÖVEKEDÉS

A nagy állami struktúrák a központosítás jegyében egyre több kisebb céget olvasztanak magukba. Az Állami Vagyonkezelő és Felügyelő Bizottság (SASAC), amely 7300 milliárd dollárnyi kínai állami vagyont felügyel, nemrég bejelentette: a központi átszervezési program keretében az egyik iparóriás, a Peking irányításával működő China Poly Group bekebelezi az ugyancsak állami tulajdonú China Silk Corporationt. A SASAC növekvő mértékben teszi rá a kezét a tartományokban, városokban a helyi adminisztráció vezetésével működő vállalatokra, elsősorban olyanokra, amelyek a krízis által leginkább érintett szektorokban (hajózás, acélipar) tevékenykednek. Ez fokozza a központi irányítás és a helyi vezetés közötti feszültséget.

Ugyanakkor a 2019. júniusi gazdasági adatok jobbak lettek a vártnál, ami derűlátásra adhat okot. Egy hónap számaiból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de az tény, hogy a múlt havi ipari termelés 6,3 százalékkal emelkedett a májusi 5 után. A beruházások kiváltképpen a bányászatban bővültek, az idei első fél évben több mint 22 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom növekedése júniusban 9,8 százalékot mutatott, miközben az ország importja 7,3 százalékkal csökkent.

Az SCMP cikke szerint a kínai gazdasági gyarapodásban három szakasz különböztethető meg. Az 1994 és 2007 közötti nagy, 14-15 százalékos negyedéves bővülési ütem az 1998–2000-es időszakban lecsökkent a jelenlegi 6-6,5 körüli szintre, majd ismét növekedni kezdett. Ezt az első etapot nagy kilengések jellemezték.

A második szakasz a 2008-as nagy, globális gazdasági krízisre esett, ekkor a negyedéves gyarapodás üteme jóval 6 százalék alá zuhant. 2010-re ismét felemelkedett, 12 százalékos szintre. A 2011 óta futó, ma is tartó harmadik időszakot fokozatos lassulás jellemzi. A GDP bővülésének a fékeződése sokkal egyenletesebb, mint az 1994–2007-es intervallum nagy amplitúdójú ütemváltozásai. Ez arra utal, hogy az ország vezetése elfogadja a lassulást, és azt inkább szabályozza, semmint drasztikus beavatkozással akadályozza.

 

ŰRVERSENY

Hogy megőrizze nemzetközi pozícióit, Peking egyre gyakrabban veti be a hitelfegyvert mint növekvő befolyása egyik leghatásosabb eszközét. Felhasználva a világ számos országával szemben elért külkereskedelmi többletét és az ezzel megszerzett hatalmas likviditási tartalékot, a világ legnagyobb (titkos) hitelezőjévé vált. Német és amerikai kutatók szerint 2017-re a Kína által nyújtott kölcsönök, az ország közvetlen beruházásainak a volumene a globális GDP több mint nyolc százalékát érte el. Venezuela, Zimbabwe és Irán esetében azt gyanítják, hogy az ezeknek az országoknak nyújtott titkos kínai hitelek akár a fenti államok egyévi GDP-jének a felét is kitehetik.

Politikai síkon, mint azt a Kínai Kommunista Párt véleményét tükröző Global Times írja, „türelem és kitartás” szükségeltetik, ami azt is jelzi, hogy Pekingben hosszú távon számolnak az amerikaiakkal való gazdasági (politikai-katonai) szembenállással. Ugyanakkor a Kínai Népköztársaság, mint a lap fogalmaz, kimutatja a foga fehérjét is, visszavág az USA-nak. Legutóbb szankciókat léptettek életbe nagy amerikai világcégek – mint a General Dynamics és az Oshkosh – ellen, mert részt vettek a Tajvanra irányuló fegyverszállításokban.

A távol-keleti ország, noha gazdasága talán a világ legnagyobbika, megszorításokra kényszerül. Például a kínai űrhajósok várható holdra szállását a korábban jelzettnél jóval későbbre, 2035-re prognosztizálják. Ennek figyelembevétele mellett Vang Jenan, a vezető kínai űrhajózási szaklap főszerkesztője úgy véli, hogy Peking megelőzheti az Egyesült Államokat a világűr meghódításában, a Holdon állandó kutatói bázis felállításában. Az űrhajózási szakértő Mike Pence amerikai alelnök ez év tavaszán tett bejelentésére, valamint az első holdutazás 50. évfordulójára reflektált.

Pence a CNN szerint azt mondta, hogy az amerikai űrhajósok a következő öt évben, „kerül, amibe kerül”, visszatérnek a Holdra, és erre a NASA utasítást is kapott. Az USA felgyorsítja a „visszatérés a Holdra” programot (utoljára az Apollo–17 misszió keretében, 1972-ben járt amerikai űrhajós égi kísérőnkön). Washington a 2028-as határidőt 2024-re hozza előre, hogy helytálljon a Kína és Oroszország részvételével folyó űrversenyben – tette hozzá az alelnök.

 

A RITKAFÖLDFÉM-HÁBORÚ

Az űrverseny tétje nagy, s túlmutat a puszta presztízsen. A távlati cél a Hold nyersanyagforrásainak a kihasználása. A NASA már egy évtizeddel ezelőtt felvetette, hogy a szomszédos égitest kutatása nemzetbiztonsági kérdés is, mert már akkor aggasztotta az Egyesült Államok kutatóit, hogy Kína nyomasztó előnyt szerzett a stratégiai fontosságú ritkaföldfémek piacán. 2010-ben Peking már alkalmazta a „ritkaföldfémfegyvert”. Japánra gyakorolt nyomást ezen anyagok szállításainak a visszatartásával, amivel érzékeny veszteséget okozott a szigetország elektronikai iparának. Ma Kína saját forrásból látja el ezekkel az alapanyagokkal a Huaweit, amely a nyugati, amerikai kereskedelempolitika és nemzetbiztonsági szolgálatok látóterébe került.

Ebbe a csatába Oroszország is beszáll. Vlagyimir Putyin elnök ez év tavaszán az orosz ritkaföldfémprogram felgyorsítását szorgalmazta, mondván: Kínát követve országa feljöhet a második helyre mint szállító. Ha ez bekövetkezik, Peking és Moszkva súlya ezen a piacon meghatározó mértékűre nőhet.

Ennek kapcsán most a kínai–amerikai szembenállás új dimenziója bontakozik ki a hadiiparban. Az ázsiai óriás gyakorlatilag monopolhelyzetben van, az USA ritkaföldfémimportjának a nyolcvan százaléka Kínából származik. Ezek a nyersanyagok nagyon fontosak a repülőgép- és a rakétaiparban, a harckocsigyártásban, a katonai műszerek előállításában. A Pentagon programot indított, melynek során felmérik az amerikai és a külföldi nem orosz és nem kínai forrásokat, például Afrikában, azon belül Malawiban és Burundiban.

Kína a globális befolyásszerzés jegyében nagy ütemben növeli afrikai programjait, amelyek fontos eleme a stratégiai nyersanyagokért folytatódó versengés. Burundiban a fekete kontinens egyetlen nagy ritkaföldfémbányáját működteti a Londonban tőzsdén szereplő, Európa egyik adóparadicsomában, Guernsey szigetén bejegyzett Rainbow Rare Earths Mining Co. Kína – részben a ritkaföldfémverseny miatt – jelentős beruházásokat hajtott végre Burundiban. Ajándékként megépíti az ország első fényűző elnöki palotáját. A fekete földrész azért is vonzó lehet, mert a környezetszennyező, hatalmas földtömegeket megmozgató külszíni fejtésű bányák nyitása itt nem ütközik a környezetvédők, a kormányok nagyobb ellenállásába.

 

Feldolgozóipari gépsort szerelnek össze Kínában. Az amerikai cégek sorra helyezik át termelésüket a környező országokba