Sehol sincs immár az emberi jogi, politikai érvelés – az Oroszország elleni legújabb amerikai szankciós csomag teljesen nyíltan vállalja, hogy energiapolitikai, piacszerzési szempontok alapján jött létre. Az új pakk nem csupán az oroszokat bünteti, de rátapos az EU vezető állama, Németország tyúkszemére is.
Az utóbbit egyre súlyosabb munkaerőhiány fenyegeti, hiánycikk a szakképzett munkás. Így egyre nehezebb lesz fenntartani az exportra épített növekedési modellt. A német kereskedelmi dominanciát ráadásul Donald Trump amerikai elnök is folyamatosan és következetesen támadja. Németország súlya az USA kereskedelmében harmadakkora sincs, mint a kínaiaké, de Berlin az idei esztendő első fél évében csaknem 57 milliárd dollár értékben adott el termékeket és szolgáltatásokat az Egyesült Államokban, míg onnan alig több mint 26 milliárdos értékben vásárolt.
A NAGY ÁTALAKULÁS
Kínával hasonló a helyzet, csak a méretek, a számok nagyobbak. Az amerikai statisztikai hivatal (Census Bureau) legfrissebb adatai szerint az ázsiai óriás csaknem négyszer annyit exportált az Egyesült Államokba, mint amennyit importált onnan. Peking a teljes amerikai külkereskedelmi forgalom több mint 15 százalékával Kanada után az USA második legfontosabb partnere. A 2017. január–júniusi időszakban 59,2 milliárd dollárnyi árut és szolgáltatást importált az Egyesült Államokból, s 230 milliárd dollár értékben exportált oda. Ez az aránytalanság roppantul bosszantja Donald Trump elnököt, aki szerint az olcsó (kínai) árudömping amerikaiak százezreit fosztja meg a munkalehetőségtől.
A kibontakozó „mindenki mindenki ellen” kereskedelmi háborúsorozat kulcsországa az USA. Súlya, szerepe a világkereskedelemben a WTO statisztikái szerint folyamatosan csökken. A globális áruexportban elfoglalt részaránya a második világháború utáni 21,6-ről 2015-re 9,4 százalékra csökkent.
Eközben Nyugat-Európa vezető helyét semmi sem veszélyeztette, tavalyelőtt a világ áruexportjának több mint 37 százalékát adta. Németország egymagában több mint 8 százalékos súlyt képvisel.
A kínai részvétel aránya a globális kivitelben a háború utáni 0,1-ről 2015-ig 14,2 százalékra nőtt. Peking volt gyakorlatilag az egyetlen nagyobb ország, amely politikai helyzetétől nagymértékben függetlenedve gyakorlatilag a múlt század hetvenes évei második felében, Mao Ce-tung halálát követően bekövetkezett fordulattal folyamatosan növelni tudta világkereskedelmi részesedését. A kínai export dinamikáját jelzi, hogy a Mennyei Birodalom 1973-ban mindössze 1 százalékkal, 1993-ban már 2,5, 2003-ban pedig 5,9 százalékkal képviseltette magát a globális kivitelben. Oroszország visszaesett a nagy exportőrök listáján. Ronald Reagan egykori amerikai elnök floridai beszéde (amelyben a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte) idején, a Moszkva megtörését célzó csillagháborús tervek kibontakozásakor, 1983-ban a szovjetek a világ kivitelének 5 százalékával még jócskán benne voltak a 10 legjelentősebb exportőr között. Tavaly már az Oroszország vezette maradék szovjet utódállamokból álló FÁK-csoport árukivitele a világexport mindössze 3,1 százalékát adta.
Japán gazdaságilag egyre inkább szembekerül az Egyesült Államokkal, és utóbbinak a csendes-óceáni szabad kereskedelmi paktumból történő kihátrálása után Tokió a minap az EU-val kötött megállapodással vigasztalódott. Japán – Kína, az USA és Németország után – 2015-ben a világ negyedik exportőr nemzete volt a globális kivitel mintegy 4 százalékával.
SZANKCIÓK IDŐSZAKA
Egészében véve a világ gazdaságai, követve a kulcsországok, mindenekelőtt az új amerikai adminisztráció által meghirdetett bezárkózás politikáját, a Világkereskedelmi Szervezet elemzése szerint 2015 októbere és 2016 májusa között 154 új kereskedelmi korlátozást léptettek életbe. Ezzel megközelítették a 2011-ben regisztrált eddigi csúcsot. Ezen rendelkezések közé a WTO az új export-import vámok bevezetését vagy a meglévők emelését, a nehézkesebb vámolási eljárások életbeléptetését, a bevitelben a helyileg előállított rész növelésének a megkövetelését, az import vagy export nem vámjellegű ideiglenes vagy állandó megadóztatását sorolja.
A közelmúlt szankciói, kereskedelmi korlátozásai gyakorlatilag minden államnak, államcsoportnak ártottak. Különösen felgyorsultak a negatív folyamatok 2015-ben, az Oroszország elleni intézkedések első teljes évében. Ekkor az amerikai export 7, az import 4 százalékkal esett vissza az előző évihez mérten. Az Európai Uniót jóval nagyobb mértékben sújtotta a kialakult helyzet, amely a kivitelben 2014-hez viszonyítva 12, a behozatalban 13 százalékos csökkenést hozott. A legnagyobb mértékben az oroszok szenvedték meg a kibontakozó kereskedelmi háborút az export 32 és az import 37 százalékos zsugorodásával. Még Kína is megérezte a multiplikátor-hatással rá is vetődő visszaesést. Tavalyelőtt a távol-keleti óriás exportja 3, importja 14 százalékkal múlta alul a 2014-es értékeket.
WASHINGTON BEKEMÉNYÍT
Mindezek ellenére a kereskedelmi háború kiszélesedni látszik. Az Egyesült Államok kétpárti egyetértéssel tetemes acélimportvám-emelésre készül, amellyel a német és a kínai exportőröket bünteti elsősorban. Augusztus elején Washington az áruérték 81 százalékáig terjedő, az egyes vállalatokra szabott importadót vetett ki a kínai alumíniumfóliákra, mert a pekingi kormány dotálja ezen termékek gyártását, exportját – szól az indoklás. Kína júliusban is hatalmas, 25 milliárd dolláros kereskedelmi többletet ért el az USA-val szemben, ami tovább erősítette az amerikai elnök kereskedelmi háborúhoz vezető azon szándékát, hogy megtörje a kínai piacot és erőszakosan megnyissa az Egyesült Államok árui előtt.
Borítókép: Trump-kakas egy kínai bevásárlóközpont előtt. Keményen odacsípett a konkurenciának (Reuters)
