BOSZNIA-HERCEGOVINA TEHETETLENSÉGE
A Maljevac és Velika Kladuša határán történt ostromot a horvát rend-őr-ség kordonnal próbálta megfékezni, de az áttörő tömeget csak a víz-ágyúk bevetésével sikerült megállítani. A rendőröket kövekkel dobálták, többüket megsebesítve, de a híradásokban erről kevesebb szó esett. A boszniai hatóságok teljesen tehetetlenek, és mintegy szimbiózisban élnek az út mellett sátortáborokat építő illegális bevándorlókkal. Szerintük nagy felelősség terheli a montenegrói és a szerb hatóságokat is, mert továbbengedik a migránsokat Bosznia-Hercegovina felé. Egyébként a szomszédos országok egyszerűen kihasználják azt, hogy Szarajevó képtelen eredményesen működtetni az államot. Az úgynevezett civil szervezetek, az NGO-k is jól felismerték a helyzetet, ezért az államot kijátszva igyekeznek minél több érkezőt Bosznia-Hercegovinába csempészni, majd ott az ellátásukról és nem egy esetben a jogi védelmükről is gondoskodni.
Az említett bosnyák‒horvát szakaszon történő próbálkozás nem véletlen, hiszen innen esik a legközelebb Szlovénia, s ha oda bejutnak, megnyílik előttük a schengeni térség, ahol szinte kedvükre választhatják meg, hogy melyik nyugati ország szociális rendszerét kívánják terhelni.
Bihács városában és környékén van a legtöbb menekült. Vonatokkal és buszokkal érkeznek, s a hatóságok többször is megakadályozták, hogy leszálljanak, és visszavitették őket Szarajevóba. A bosnyák vasútvállalat mossa kezeit, hiszen nincs törvényi felhatalmazása, hogy megállapítsa, a fizető utasok közül ki tartózkodik illegálisan az országban. Becslések szerint a horvát‒bosnyák határrégióban megközelítőleg ötezer migráns tartózkodik, és arra vár, hogy átjuthasson. A bevándorlók az illegális határátlépési kísérleteket maguk között csak játszmának, game-nek nevezik, hiszen mint a virtuális játékokban, esetükben is lehetnek sikeres vagy sikertelen próbálkozások, a horvát rendőrség éberségétől függően. A meghiúsult kísérletek után egységesen azt állítják, hogy brutálisan léptek fel ellenük a horvát hatóságok, megverték őket, telefonjaikat széttörték, pedig ők háborús övezetből jönnek. A visszatoloncoltak még azt is mondják, hogy a rendőrök elvették a pénzüket, és sok esetben kijelentik: a gyermekeik Horvátországban ragadtak, és értük szeretnének visszamenni. Arra a kérdésre, hogy konkrétan hol és hogyan történt mindez, nem tudnak válaszolni. Elterjedt körükben az a híresztelés, illetve meggyőződés, hogy a horvátok megnyitják majd a határokat, amit a zágrábi belügyminisztérium nem győz cáfolni. A szaktárca adatai szerint 2006-tól 2018 októberéig 701 személy részesült nemzetközi védelemben az országban. Ilyen státusza volt annak az iraki állampolgárnak is, akit szeptemberben Szarajevóban embercsempészet miatt egy időre őrizetbe vettek, de ő volt az is, aki a migránsokat az erőszakos határátkelésre buzdította.
Egyébként Zágráb mindent megtesz az Európai Unió külső határainak a védelméért. Ha ugyanis jól teljesít, akkor van esély arra, hogy déli szomszédunk végre a schengeni térséghez csatlakozzon. A határrendészet EU-s forrásokból nagyon sok technikai eszközt kapott, így egyes vélemények szerint csak állománya felkészültségén, szervezettségén múlik, hogy képes-e a több mint ezer kilométeres, hegyeken és folyókon át húzódó határt megvédeni az illegális migrációval szemben. De maga a belügyminiszter is beismerte, hogy ha többezres tömeg indulna meg, azzal már nem tudnának mit kezdeni.
A horvát média igyekszik szu-per-tár-gyi-la-gosan beszámolni a migránsokkal kapcsolatos eseményekről, erős vélemények ritkán jelennek meg a sajtóban. Ilyen volt a Večernji list cikke Nino Raspudić tollából. Azt írta, undorító volt látni a sikertelen határáttörési kísérlet után, hogy a migránsok a hotelekből cibáltak ki nőket és gyermekeket, hogy a tévénézők, illetve a bevándorlást támogató szervezetek és segítőik könnyezhessenek a szerencsétlenek sorsán. Az NGO-któl származó hírek arról szólnak, hogy a szegények hidegben, sátrakban töltik az éjszakát, ráadásul mindenkit hibáztatnak, a szívtelen helyieket és a horvát hatóságokat egyaránt, hogy nem vándorolhatnak tovább. Nem hallani jogvédő szervezetektől, hogy szóvá tették volna a nőket és a gyerekeket túszként kezelő migránsok viselkedését. A szerző szerint minden demokratikusan működő államban ilyen cselekedetek esetén a kicsiket már rég elvették volna a szüleiktől, hogy gyámság alá helyezzék őket.
Bosznia-Hercegovinával számos problémája van Horvátországnak, s a legutóbbi választások csak tovább növelték e halmazt (különösen, hogy a föderatív állam horvát elnökségi tagját a muzulmán bosnyákok voksaival választották meg a tisztán horvát támogatottságú jelölt ellenében), ezért is nehéz összehangolt határvédelmet szervezni a bosznia-hercegovinai féllel. Szarajevó képtelen a probléma kezelésére, inkább csak szenvedő alanya a migrációnak. Nem tudja érvényesíteni akaratát a határvédelem kérdésében, hiszen maga az állam is szinte működésképtelen ‒ jegyzik meg zágrábi elemzők. Az Európai Unió pár millió euróval igyekszik enyhíteni a gondot Boszniában, de ez csak enyhe tüneti kezelés. E festői szépségű, sokat szenvedett ország egymaga semmiképp sem tudja megoldani a problémát.
