Európa az USA-val ellentétben nem a világ olvasztótégelye. Tim Marshallnak a Prisoners of Geography (A földrajz rabjai) című könyve szemléletesen írja le azt, hogy a folyók és hegységek által szabdalt öreg kontinensen az idők során miként szeparálódott el és maradt fenn ilyen sokáig ennyi nép, miközben Észak-Amerikában és Ausztráliában bevándorló-nemzetek jöttek létre.
A XX. század második felében Európába érkező tömegek eltérő kultúrája nehezíti az asszimilációt, ami különösen a muszlimokra érvényes. Vallásuk mellett sokan a konfliktusaikat is magukkal hozták, ez kiváltképpen igaz a törökökre és a kurdokra.
UTCÁRA VONULTAK
Érdekes megfigyelés, hogy az Ausztriában, Hollandiában és Németországban élő törökök zöme szimpatizál Erdoğan elnök politikájával, a Skandináviában és a tengerentúlon lakó törökök és török állampolgárságú kurdok többsége inkább kritikus Ankarával szemben. Ez a törés jól megmutatkozott tavaly áprilisban, a kis-ázsiai ország alkotmányáról szóló népszavazás eredményeiben.
Az idén a török–kurd ellentét újult erővel jelent meg az európai országokban, különösen a kétmillió töröknek és közel egymillió kurdnak is otthont adó Németországban. Amióta Ankara a sikertelen 2015-ös parlamenti választás után felújította az ország keleti területein a kurdok elleni katonai műveleteket, azóta az utóbbiak több német és svéd városban is az utcára vonultak. A rendőrségnek már többször be kellett avatkoznia.
A szír polgárháborúban Törökország meg akarja akadályozni, hogy Irak és Szíria északi területein egy a Földközi-tengerig érő önálló kurd állam csírája jöjjön létre, ezért ezen a folyosón egy „saját” ellenőrzésű övezetet szeretne létrehozni. A migránsválság csúcsán Ankara egy ötezer négyzetkilométeres védelmi zóna kialakítását javasolta Észak-Szíriában, ahol akár kétmillió menekültet is el lehetett volna helyezni.
TÖRÖK OFFENZÍVA
A 2016 nyarán indított Eufráteszi Pajzs hadművelet sem hozott sikert, hiszen akkor még szükség volt az Iszlám Állam ellen küzdő kurd harcosokra, így a Nyugat 2017 tavaszán leállította a török csapatokat. Az önálló kurd állam megvalósítására pont a bagdadi síita kormány mérte a legváratlanabb csapást, amikor Irán által támogatott csapatai tavaly októberben elfoglalták az olajban gazdag Kirkuk régiót.
A kurdok gyengülését Ankara is ki akarja használni, ezért a kirkuki harcok idején Szíria északnyugati Idlíb tartományában kezdett katonai műveletekbe. Hivatalosan egy demilitarizált zónát hoznának létre, és a törökök által terrorszervezetnek tekintett PKK helyi szövetségesének, a Kurd Népvédelmi Egységeknek (YPG) a katonai erejét akarják megtörni. A harcok azóta a kurdok lakta Afrín városa körül dúlnak, amelyet török csapatok foglaltak el.
ERŐSZAK NÉMETORSZÁGBAN
A szíriai események felrázták a Németországban élő kurdokat is, akik régen látott erőszakhullámot indítottak török érdekeltségek ellen. Tavaly 13 alkalommal támadtak török éttermekre, utazási irodákra vagy mecsetekre, ezzel szemben az idén a német hatóságok már 37 ilyen esetet jegyeztek fel, ebből 12 gyújtogatást.
