Október 28-ára írták ki Brazíliában, Dél-Amerika legnagyobb gazdaságában az elnökválasztások második fordulóját. Jair Bolsonaro, a populista politikát képviselő jelölt, az első forduló győztese volt lapzártánk idején a legesélyesebb. A többség véleménye az volt, hogy egyetlen ember állíthatja meg: Fernando Haddad, aki sokkal mérsékeltebb nézeteket vall – de kevésbé ismert, népszerű.
Bolsonaro, hasonlóan Donald Trump amerikai elnökhöz, váratlanul robbant be a jelöltek élmezőnyébe, amelyet a volt brazil államfő, Luiz Inácio Lula baloldali beállítottságú emberei uraltak. Markánsan jobboldali politikus. Elutasítja az abortuszt, az azonos neműek házasságát, a kábítószerek használatának liberalizálását és az állam, valamint az egyház erőltetett szétválasztását. Külpolitikájában az Egyesült Államok, Trump híve, és szorosabb kapcsolatokat szorgalmaz Izraellel.
Családjának olasz és német gyökerei vannak, dédnagyapja a Wehrmacht katonája volt. Szoros szálak fűzik a hadsereghez, amelyben 17 évet szolgált. Ezt a kötődést fejezi ki alelnökjelöltje, Hamilton Mourão ez évben nyugalomba vonult tábornok. Bolsonarónak felróják, hogy mint kongresszusi képviselő, magántitkárként alkalmazta harmadik, jelenlegi feleségét. Tetemes fizetésemelésekkel jutalmazta, végül a nepotizmus ismételt vádjai miatt kénytelen volt megválni tőle mint munkatárstól.
Választási kampánya kezdetén visszafogta meglehetősen agresszív, konfrontatív stílusát. Pártot is váltott, a szociálkeresztényektől (PSC) átment a szabadelvűbb vonalat követő szociálliberálisokhoz (PSL). Ezután a PSL feladta liberális irányvonalát, s jobboldali, nemzeti-konzervatív pályára állt át. Bolsonaro gazdasági téren – vélhetőleg felismerve az ország egyik legnagyobb problémájának, a túl nagy apparátusnak a jelentőségét – az állam visszafogásával kampányolt. Meghirdette a kormány takarékossági programját, beleértve az állami kiadások csökkentését, ám ez az ígérete bírálói szerint túlságosan átfogó volt, hiányoztak belőle a konkrétumok. A jelölt bejelentette: elnökké választása esetén nagyszabású privatizációt indít el a kevésbé hatékony állami szektor mérséklésére.
TŐKEHIÁNY
Brazíliáé a világ egyik legnagyobb mezőgazdasága. A legelső a kávé, a szójabab, a marhahús és a növényi alapú etanol exportjában. Az elmúlt évek korrupciós ügyei, a gazdaság bizonytalansága miatt azonban a külföldi befektetők roppant óvatosak. Attól tartanak, hogy az ország rásodródhat az argentin és a török válság útjára. Brazília lepusztult vagy hiányzó infrastruktúrája (út-, vasút-, ivóvíz- és szennyvízcsatorna-hálózata) hatalmas beruházásokat igényelne. Raúl Velloso közgazdász szerint az országnak a következő két évtizedben több mint a kétszeresére, évente a GDP öt százalékára kellene növelnie ez irányú fejlesztéseit.
Bolsonaro deregulációs csomagtervet vázolt fel, hogy korlátozza a kormány méreteit és a bürokráciát. Októberben bejelentette: ha megválasztják, pénzügyminiszterré nevezi ki Paulo Guedes liberális elveket követő közgazdászt. Guedes az Egyesült Államokban tanult, a monetarista nézeteket képviselő Nobel-díjas professzornál, Milton Friedmannél. 1983-ban az egyik legnagyobb brazil pénzintézet, a vagyon-(alap)kezeléssel foglalkozó BTG Pactual egyik alapítója volt. Tavaly októberben vizsgálat indult ellene annak a gyanújával, hogy nem jól kezelte a nyugdíjalapok pénzét.
A BRICS ORSZÁGAI
Brazília gazdasági helyzetében a negatív elemek dominálnak – állapítja meg a Morgan Stanley befektetési bank egyik elemzése. Az ország a bruttó hazai terméket tekintve globálisan a nyolcadik helyen áll. A nemzetgazdaság éves növekedésének a mértéke jelenleg egy százalék körül van, az államadósság nagy, a GDP 77 százaléka. Az infláció kora ősszel az évi három-négy százalékos szint körül ingadozott, amit elfogadhatónak tartanak. Viszont nagy, 12 százalék feletti a munkanélküliség. Ebben az esztendőben a real, a brazil fizetőeszköz értékének több mint ötödét elvesztette a dollárral szemben.
Az ország az egyik tagja a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) laza szövetségének. Ezek az államok foglalják magukban a világ népességének a 41 százalékát. Összeadott GDP-jük vásárlóerő-paritáson (PPP) számolva a globálisnak mintegy a harmadát adja. Növekedési ütemük tavaly éves szinten mintegy 5,3 százalékot tett ki, ez a világgazdaság bővülésének csaknem a kétszerese.
A BRICS-t a fejlett nyugati országokkal szembeni alternatív integrációs kezdeménynek tartják, amelynek távlati céljai között van a nyugati, egészében véve dolláralapú pénzrendszer ellenében egy másik struktúra megteremtése. Ennek jegyében négy esztendeje – követve a többi tag hasonló lépéseit – Brazília lényegesen csökkentette az amerikai kincstárjegyek általa birtokolt állományát.
A BRICS egyik fontos célkitűzése: független beruházási bank felállítása. Ez folyamatban van. 2014-ben az akkori brazil államfő, a baloldali Dilma Rousseff Vlagyimir Putyin orosz elnökkel ennek a megvalósításáról tárgyalt, s brazil–orosz katonai, energia (gáz)-, oktatási egyezményeket kötöttek. Az öt állam abban is megegyezett, hogy az USA titkosszolgálatai globális tevékenységének, az egész világot behálózó amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA) a semlegesítésére, a lehallgatások megakadályozására saját, üvegszálas tenger alatti kábelhálózattal kötik össze a tagokat. Kérdések fogalmazódtak meg, hogy Jair Bolsonaro esetleges győzelmével ez a Nyugat (és USA)-kritikus brazil álláspont fenntartható lesz-e.
A RÓZSASZÍN HULLÁM
Az is vitatott, hogy a latin-amerikai kormányok politikai színezetében, összetételében az évezredforduló körül bekövetkezett, spanyolul marea rosának (rózsaszín hullámnak) nevezett baloldali (populista, USA-ellenes és autoriter vezetőkkel történt) előretörés – amelyet Argentína, Brazília és Venezuela fémjelzett – folytatódik-e. Vagy pedig még markánsabban érvényre jut a 2015 körül elindult ellenirányú folyamat, a konzervatív erők térnyerése. A megmérettetés előtt sokan vélekedtek úgy: Brazília Jair Bolsonaro elnökké választásával ennek a folyamatnak a motorja lehet.
