Az már eddig is tudott volt, hogy mag-Európa vagy az első sebesség az eurózóna országaira épülne, ahol a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság óta felemás képet látunk. Az északi államokban 1-2 százalékos a GDP-növekedés és alacsony a munkanélküliség szintje. A Franciaországtól Görögországig tartó mediterrán övben lassan egy évtizede stagnál a gazdaság és rekordmagas az állásnélküliek száma. Ennek megfelelően eltérően látják a jövőt. Az északiak (főleg a németek) ragaszkodnának az eurózóna egységéhez és a közös pénz mai értékét biztosító neoliberális gazdaságpolitikához.
A déliek, immáron Macron vezetésével, lazítanának a költségvetési szigoron, és a szavazói érzékenységet látva ódzkodnak az euró értékállóságát biztosító strukturális reformoktól. A franciák és az olaszok ugyanis nem akarnak a görögök, a portugálok, az írek vagy a baltiak sorsára jutni és az országonként körülbelül 2000 milliárd euró államadósság visszafizetése érdekében érdemi jóléti áldozatot hozni.
Ebben az is a kezükre játszik, hogy a francia Nemzeti Fronttal és az olasz 5 Csillag Mozgalommal két olyan kormányzásra esélyes protestpárt is készenlétben áll, amely „könnyű álmot” ígér: az eurót nemzeti valutára váltva szabadulna meg az adósságoktól. Az eurózóna szakadása a németek rémálma, hiszen egy „északi euró” a maihoz képest minimum 30 százalékkal értékelődne fel, ami nagyot rontana az exportvezérelt német (holland, osztrák, szlovák) nemzetgazdaság versenyképességén.
Ezt látva nem csoda, ha Berlin és Brüsszel mindent megtesz az övezet egyben tartása érdekében. Juncker és Merkel a miheztartás (és a német adófizetők megnyugtatása) végett azt üzente az európai szinten is vezető szerepre törő Macronnak, hogy a már meglévő államadósságot nem vállalják át, azt oldják meg maguk. A bajban lévő olasz és spanyol bankok szanálásánál se számítsanak az északi takarékszövetkezetek és lakossági bankok széfjeiben pihenő milliárdokra, amelyeket a déliek egy közös betétbiztosítási alapon keresztül csapolnának meg.
Berlin az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és Kína kamatemelése után az Európai Központi Banktól is elvárná a monetáris szigorítást, amit a déliek elleneznek. Utóbbiaknak még több friss és olcsó pénz kell, így köztes megoldásként Macron „gazdasági kormányzás” javaslata lehet a befutó. Ennek lényege, hogy akár közös új adósságból fedeznék délen a szükséges infrastrukturális és munkahelyteremtő beruházások költségét, amiből persze az északi, főleg német bankok és cégek is profitálnának. Járulékos haszonként ez talán a választásra készülő Olaszországot is a mag-Európában tartaná.
Borítókép: Felvonuló egy görög karneválon. Macron összefoghatja Európa déli részét (Alkis Konstantinidis/REUTERS)
