NÉMET EURÓJAVASLAT
Angela Merkel interjút adott. Ma már ez egy mínuszos hír, hiszen a német kancellár akarnok politikájával 2015 óta minden kül- és belpolitikai tekintélyét elveszítette. Külpolitikájában atlantista héja, társadalom- és gazdaságpolitikájában neoliberális kormányzása elszigetelte Berlint. A Clinton–McCain-doktrínát követve Németország szembekerült Moszkvával és Ankarával, míg London és Washington a német gazdasági fölény elől menekül.
Peking és Párizs egyaránt hamis barát. Az egyik a szabadkereskedelem örve alatt hozzáférést kér a német piachoz és technológiához, a másik egy eurózónán belüli permanens transzferuniót szeretne. A CDU a tavalyi választáson 8,5 százalékot veszített, de most is – a népszerűtlen Merkel „ellenére” – vezeti a pártversenyt.
Korábban a szokásos hosszú kivárást, hallgatást a kancellár asszony bölcsességeként értelmezték volna. A most vasárnapi cikk viszont leginkább egy feltáró vallomás és egy segélykiáltás keveréke.
PÁRIZS TÉTLEN
Macron francia elnök már tavaly szep-temberben vázolta javaslatát. Azt szeretné, ha az EKB év végén kifutó kötvényvásárlási programja után az eurózóna közös költségvetése biztosítaná az északról délre irányuló folyamatos pénzáramlást.
Merkel nem akarta rögtön elutasítani Macron tervét, időt adott a korábbi befektetési bankárnak, hogy Európa- és külpolitikai hiperaktivitása leple alatt hajtsa végre a régóta esedékes strukturális reformokat.
Mint tudjuk, a francia államfő egy év alatt vajmi keveset tett. A munkaerőpiac óvatos reformja után az oktatási rendszer átalakítása és az állami monopóliumok „kinyitása” már jóval keményebb dió. Berlin akkor lenne igazán elégedett vele, ha a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 62-ről 65 vagy 67 évre emelné, minden más csak tüneti kezelés.
Merkel mostani interjúja igazából nem Macronnak, hanem a következő soros elnökséget adó Ausztria kancellárjának, Sebastian Kurznak és az eurózóna nettó befizetőinek szól, akik a brexit után nem hajlandók még jobban a zsebükbe nyúlni. Egyedül a németek pénze viszont nem lesz elég.
NEM ILYEN LOVAT AKARTAK
Merkel korábbi javaslatait alapul véve a közös kalapba a németek által többletként vállalt évi minimum 3-3,5 (összesen kb. 22-25) milliárd euró érkezne, ami megfelel a kancellár által vázolt „alacsony két számjegyű” milliárdos összegnek. Ez a 2021–27-re szóló költségvetési javaslatban a közép-európai tagországoktól elvonandó 23 milliárddal is messze elmarad a déliek évi több százmilliárdos finanszírozási igényétől. Ehhez jönne az ESM-ből átalakuló Európai Valutaalap 700 milliárdos hitelkerete, amellyel a strukturális reformokat finanszíroznák. A déliek nem ilyen lovat akartak. Az olaszok, látva Macron vergődését, ott folytatják, ahol Marine Le Pen tavaly abbahagyta. Soros György korábbi javaslatát felmelegítve Németország eurózónából való kilépéséről morfondíroznak, és egy párhuzamos valuta bevezetését latolgatják. Párizsban most számolnak, ám sehogy sem jön ki a matek. Az euróövezet jövője körüli vitában Merkel kőlevest főz. A németek pénzéhez várja a többiekét, ám azok nem akarnak egy fenék nélküli hordóba vizet önteni.
