A német média nem ég kampánylázban. Az átlagpolgár a vezető hírekben jellemzően külpolitikával találkozik, ahol kimerítő tájékoztatást kap a legújabb észak-koreai rakétakísérletekről, az aktuális trópusi hurrikán meteorológiai magyarázatáról, illetve Erdoğan török elnök minden félmondatáról. Ezek persze fontos hírek, ám alakulásukra a német politikának alig van ráhatása.
SZOCIÁLIS PROBLÉMÁK
Sokkal érdekesebb, hogy miről nem szólnak a híradások. Sokan szeretnék tudni, hogy például az eddigi ütemben növekszik-e a minimálbér, amely az idei óránkénti 35 centtel való emelés után is csak 9 euró körül van, holott a nagyvárosokban a 12 euró is kevés lenne az egekbe kúszó lakbérek kifizetésére.
Mások pont megfizethető bérlakásokat várnának, hiszen az elmúlt húsz évben – Angliához hasonlóan – alig épült szociális bérlakás. Németországban egymillió otthonnal van kevesebb a szükségesnél, a helyzeten ráadásul a 2015-ös migránsáradat csak rontott. A meglévő nagyvárosi és agglomerációs bérlakások a nulla körüli eurókamat világában vonzó befektetési célt jelentenek, így német intézményi és magánbefektetők mellett arabok, norvégok és amerikaiak is szívesen veszik ezeket, akár tízezerszám is. A megtérülés érdekében gyakran élnek a lakbéremelési szabályok kiskapuival. Például az új tulajdonos új szerződést akar kötni, vagy felújítások után már a „piacon szokásos” összeget kéri el.
A német média által kimerítően tárgyalt kevés belpolitikai és gazdasági téma egyike a dízelbotrány. A legújabb fejlemény, hogy nyolcvan német nagyvárosban tervezik szmogriadó idején a dízelautók kitiltását. Ez a német utakon futó 15 millió ilyen járműből legalább ötmilliót érintene. A média szerint az autógyárak hibáztak. Ezt a politika is így gondolja, bár a parlamenti pártok nem akarnak az egyik legnagyobb adományozójuk lábára lépni, ezért elégnek tartják a botrányban érintett gépkocsik szoftverfrissítését, a roncsprémiumot, illetve a levegőminőséget javító programokat. Merkel és kihívója, Martin Schulz is támogatja (legalábbis kampányígéretekben) a jelenleg csak pénzintézetekkel szemben megengedett csoportos keresetek kiterjesztését az autógyárakra, ám sokan szkeptikusak a megvalósítást illetően.
ELFOGYOTT A LENDÜLET
Az unalmas kampány Merkel és a CDU helyzetét erősíti, ők ezért sem erőltették a tévévitákat. A szeptember eleji egyetlen vita volt Schulz utolsó látványos lehetősége arra, hogy utolérje vagy megelőzze a kancellárt, ám egy jó kezdet után hamar elfogyott a szufla. A szocdem kihívó végig szociális igazságosságról beszélt, holott pont húsz éve, az SPD kormányzása idején döntötték be a jóléti államot, amelyet a Merkellel nagykoalícióban töltött nyolc esztendő alatt sem sikerült visszahozni.
Schulz másik fegyvere, a szenvedélyesség sem működött. Az egyébként unalmas német politikusok a kampányban szinte megtáltosodnak, s előjön belőlük a hév. A kihívó is az érzelmekre akar hatni, de hiá-ba, ha nem kínálnak alternatívát. Akkor már sokan inkább – gyakran befogott orral – az eredetit, azaz Merkelt választják.
A kancellár eközben az ezoterikus és posztdemokratikus beszéd mestere lett. Egy mondatában minden és annak az ellenkezője is benne van. Nehéz rajta fogást találni, miközben terveiből semmit sem árul el. Pedig a németeket nagyon érdekelné, hogy milyen is lesz az a bizonyos mag-Európa. Miközben Emmanuel Macron francia elnök uniószerte kampányol a közös pénzügyminiszter és az euró-zóna-költségvetés mellett, addig Berlinből alig hallani erre vonatkozó reflexiót. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter korábbi tervét szivárogtatta ki újból a sajtónak, miszerint a mediterrán országok által várt közös költségvetés helyett inkább az euró megmentését szolgáló ESM alapot alakítanák át egyfajta Európai Valutaalappá. Az új intézmény az IMF mintájára kedvező hiteleket adna a szavazók körében felettébb népszerűtlen strukturális reformokra. Macron nem ilyen lovat akar, a programozható konfliktust egyelőre zárójelbe tették.
FUTOTTAK MÉG
A németek arra is kíváncsiak lennének, hogy vajon a 2015-ben érkezett migránsok családegyesítését a választás után újból elhalasztják-e, vagy hamarosan legalább háromszázezer új „honfitárs” érkezik, akik közül az eddigi tapasztalatok alapján csak 10-15 százalék tud belátható időn belül dolgozni.
Miközben a CDU Merkel doktor „alvásklinikájában” bízik, a többi párt sem viszi túlzásba a kampányt, ami érthető is, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a Baloldal és a Zöldek is biztos befutók. A liberálisok is jól állnak, így négy kihagyott év után visszatérhetnek a Bundestagba. Ők most a Zöldekkel versenyeznek a CDU junior partnerének szerepéért, ezért a liberális pártelnök jó nagyot rúgott a migránsokba, persze a „jó demagógia” jegyében. Szerinte a szíriai és az iraki polgárháború végével a befogadott menekülteknek haza kell térniük. Rengeteg német szívéből beszélt, akik „lent” riválisokat látnak a jövevényekben, „középen“ adót növelő tételt, illetve „fent” a rendszerkritikus pártokat erősítő témát. A bevándorlásellenes AfD is biztos befutó. Ők nem akarnak hibázni, a mainstream formációkkal elégedetlenek voksait akarják besöpörni. Bár 8 százalék körül mérik őket, sokan két számjegyű eredményt várnak.
Most az AfD és a liberálisok szereplése határozza meg leginkább a többi párt mandátumszámát, így ha a Zöldek és/vagy a liberálisok nem lépnek koalícióra Merkellel, úgy a jelenlegi nagykoalíció folytatása tűnik a legvalószínűbbnek.
Borítófotó: Oliver Struempfel, az egyliteres söröskorsók cipelésének világrekordere (29 korsóval 40 méterig jutott). Az unalmas kampány Merkelnek kedvez (Michael Dalder / Reuters)
