Tavaly 29 400 magyar állampolgár távozott az országból, tíz százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban – áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legújabb jelentésében. Ez a szám az egészségbiztosítói kijelentkezésen alapul, ténylegesen tehát nagyobb lehet. Életkor szerinti megoszlásban a kivándorlók 45 százaléka 30, míg több mint kétharmada 40 év alatti. Tehát a vállalkozó kedv, a „kipróbálom magam külföldön” attitűd változatlanul erősebb a fiatalabb korosztályokban. Egy munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cég felmérése alapján a motiváció a mozgás fő oka, utána – jóval kisebb mértékben – a szakmai kihívás következik. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy a jegybank szerint tavaly 3 milliárd eurót utaltak haza az átmenetileg, egy évnél rövidebb ideje kint élők, míg öt esztendővel korábban ennek a harmadát. Ugyanakkor 153 ezer külföldi él és dolgozik Magyarországon. Ők elsősorban a Kárpát-medencéből, Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról jöttek, de számukat meglepő módon már megközelíti az Ázsiából, többnyire Kínából és Vietnamból érkezetteké.
Ha távolabbról nézzük a régiót, azt látjuk, hogy Kelet-Európában 1990 óta húszmillióan hagyták el a hazájukat, ez a térség lakosságának 5,5 százaléka. Ebben korábban a lengyelek jártak az élen, ők vándoroltak be a legszorgalmasabban Angliába is. Nem véletlen, hogy a szigetországban már sok kimondottan lengyel árukat forgalmazó bolt nyílt. A Korfa című demográfiai folyóiratban Obádovics Csilla nemrég figyelemre méltó értekezést tett közzé. A demográfus azt taglalja, hogy ha a magyarok hasonló arányban vándoroltak volna ki, mint a lengyelek, akkor ma az ország lélekszáma 620 ezerrel kevesebb lenne, azaz 9,8 millió helyett mindössze 9,2 millió fő. Sőt, mivel a fiatalok úgymond magukkal viszik leendő gyermekeiket is, idővel csak gyorsulna a fogyás.
A steak nem beszél vissza
Az angol fővárosban, ha nem is lépten-nyomon, de azért sűrűn belebotlunk honfitársainkba. London, Knightsbridge, Brompton Road. Bunch of Grapes (Szőlőfürt) pub. Az egyik legelegánsabb negyedben, két sarokra a legendás Harrods luxusáruháztól. Itt is vannak magyarok, mármint a pult túloldalán. A kedves szőke hölgy azt meséli, miközben a Guinnesst csapolja, hogy három honfitársával dolgozik itt, s ha tudok valakit, aki munkát vállalna, nyugodtan szóljak neki, mert állandó a munkaerőhiány náluk. A munkaidő heti hat nap, az elvárt nyelvtudás alapfok, a konyhában annyi sem, a steak ugyebár nem beszél vissza. A pincérnő amúgy hamarosan lelép, nem bírja az angliai klímát. Azt mondja, amikor Spanyolországból visszajött, úgy érezte magát, mintha a fél karját levágták volna. Nincs ezzel egyedül. A londoni magyarok elsősorban az angol ételekkel nem tudnak megbarátkozni, de az időjárást is szidják. Bikali Dániel fuvarozó szintén azon a véleményen van – egy évtized alatt pedig széles ismeretségi körre tett szert –, hogy a család mellett e kettő is sokat nyom a latban, amikor honvágyról van szó.
Kritikus időtáv
Röpködnek a számok a levegőben. Egyes ellenzéki lapok azt írják, hogy London a második legnagyobb magyar város, kétszázezren mosogatunk itt egy emberként, ugyanakkor az Oxfordi Egyetem mellett működő Migration Observatory azt állítja, hogy 2016-ban összesen 96 ezer magyar élt Nagy-Britanniában.
Elsőre furcsán hangzik, de igazából a piszkos anyagiak miatt is szóba kerül a hazatérés. Abban nincs vita, hogy Nagy-Britanniában minden második kiköltöző magyar Londont választja. Itt és a környéken pedig szárnyalnak az ingatlanárak. Nyolcszáz font alatt nincs egy hálószobás lakás sem, amit ki lehetne bérelni. Ha hosszabb távon gondolkodunk, elfogadható lakást száz-százötvenmillió (!) forint alatt nem nagyon lehet venni. Magyarán a megtakarításból csak otthoni ingatlanra futja. De immár ez a megtakarítás sem ér annyit idehaza. Bár a tárgyalások csak most kezdődnek, a brexit már érezteti a hatását: az angol font csaknem 20 százalékkal ér kevesebbet, mint tavaly ilyenkor.
Mit tapasztal a fuvarozó?
– Miért éppen ebbe a vállalkozásba vágott bele? – kérdeztük a Bikali Dánielt, a Hunparcel tulajdonosát.
– Hobbinak indult, de komolyra fordult, mert nagy igény mutatkozik erre a szolgáltatásra.
– Mi volt a legfurcsább, amit szállított?
– Vaddisznóvizelet, a vadásztársaságok komoly ügyfeleink. De trófeákat, kitömött állatokat is viszünk.
– Élő állatot?
– Kutyát, cicát, papagájt okirattal, pecséttel.
– Mi számít a legkisebb csomagnak?
– Az otthon felejtett okmányok.
– És mekkora volt a legnagyobb szállítmány?
– Nemegyszer egy egész háztartást kell országokkal odébb költöztetni, például egy ötszobás családi ház teljes berendezését, a konditerem felszerelésével. A tulajdonos egy magyar–olasz házaspár volt. Magyarországra tartottak, ide költöztek.
– Mikor érzékelte először, hogy nő a hazafelé tartó forgalom?
– Ez mondhatni folyamatosan nő, de ebben nyilván közrejátszik az is, hogy egyre többen ismerik a céget a londoni magyarok közül.
– Nyilván nap mint nap beszélget a hazaköltözőkkel. Milyen tapasztalatokat szerzett?
– Én úgy hallom, hogy optimisták. Egyrészt elfelejtették, vagy nem akarnak emlékezni rá, mi történt velük otthon nyolc-tíz éve, milyen körülményeket hagytak hátra. Másrészt tele vannak önbizalommal. Hisznek abban, hogy a kint megszerzett tudást, nyelvtudást és élettapasztalatot itthon kamatoztatni tudják, ahogy a félretett pénzüket is. Ki önálló vállalkozást indít, ki multihoz áll be, a lényeg, hogy bíznak a jövőben.
Csökken a lengyelek kivándorlási kedve?
2007 óta a CBOS lengyel közvélemény-kutató intézet minden évben megkérdezi az állampolgárokat, hogy szándékoznak-e külföldön munkát vállalni. 2017 márciusában erre a kérdésre a válaszadók 13,7 százaléka mondott igent, 5,4 százalékkal kevesebb, mint 2016 azonos időszakában. A kivándorlási kedv 2007-től hat évig folyamatosan növekedett, de 2013 és 2014 fordulója óta csökkenő tendencia mutatható ki a közvélemény-kutató szerint. A kormány az adatokat nagy sikerként értékeli, egyben igyekszik hazacsábítani a kivándoroltakat. Mateusz Morawiecki miniszterelnök-helyettes, angliai látogatásán arra kérte honfitársait, hogy vegyék fontolóra visszatérésüket. Leginkább a diákokat és a családostul kint élőket bátorította. Felhívta figyelmüket az 500 Plus családtámogatási programra, a 37 ezer forintnyi złotys pótlékra, és azzal is érvelt, hogy alacsony a munkanélküliségi ráta, jó pénzért lehet dolgozni.
Pontos adatok a külföldön élő lengyelek számáról 2015-ig állnak rendelkezésre, de ezek nem támasztják alá, hogy csökkent volna a kivándorlási kedv. Nyilván sokan voltak, akik maradási szándékukról nyilatkoztak, aztán mégis elmentek. A központi statisztikai hivatal adatai szerint ugyanis 2015 végén majdnem 2 ,4 millió lengyel tartózkodott tartósan külföldön, 3,3 százalékkal több, mind egy évvel korábban. A 2015-ben külföldön lakó állampolgárok közül 2,1 millióan Európában éltek: 720 ezren Nagy-Britan-niában, 655 ezren Németországban, 112 ezren Hollandiában, 111 ezren Írországban és 94 ezren Olaszországban.
A Money gazdasági portál az agyelszívásról közölt adatai szerint Lengyelország azokhoz az államokhoz tartozik, ahonnan nagyobb arányban költöznek el a magasan képzettek; míg 2000-ben félmillióan dolgoztak tartósan más országban, számuk 2010-re megduplázódott.
Gizińska
Csehország célállam és kibocsátó is
2006-ban a becslések szerint mintegy 54 ezer cseh állampolgár dolgozott külföldön, 2014-ben pedig 120 ezer. Az utóbbi időben viszont évente átlagosan 15 ezren indulnak útnak. A legkedveltebb célországok: Ausztria, Németország és Nagy-Britannia. Elsősorban a fiatalok döntenek a távozás mellett. Az egyetemisták kb. 40 százaléka fontolgatja, hogy külföldön vállal munkát.
Csehországban tavaly kb. 600 orvos hiányzott, sok kórház belátható időn belül még az alapellátást sem lesz képes biztosítani. A kamionsofőrök közül is sokan elvándorolnak a jobb fizetés, illetve a munkáltatók által nyújtott kedvezmények reményében. Mintegy 10 ezer kamion- és buszsofőr hiányzik, miközben mostanában évente több mint 7 ezer gépjárművezető megy külföldre.
Csehország viszont célállam is. Egy a kormány elé terjesztett szakértői jelentés szerint 2015-ben 323 ezer külföldi munkavállaló volt az országban, közülük 150 ezer szlovák állampolgár, utánuk a lengyel, a bolgár, a román és az ukrán állampolgárok következtek.
– lamér –
Szlovákia – félmillió ingázó és külföldön lakó
Ahogy a környező országokban, így Szlovákiában is nagy csábításnak vannak kitéve a munkavállalók. Rövid távon mintegy 170 ezer szlovák állampolgár dolgozik külföldön, elsősorban Ausztriában (50-55 ezer), Németországban (75-80 ezer) és Csehországban (35 ezer, de a számuk háromszor is nagyobb lehet prágai kimutatások szerint). Ez azt jelenti, hogy naponta vagy hetente-kéthetente ingáznak, és általában 1-2 évre vállalnak munkát. De jóval többen vannak a huzamosabban külföldön élők és dolgozók, számukat mintegy 280-320 ezerre becsülik. Szlovákiából is elsősorban a fiatalabb korosztály vág neki a nagyvilágnak, és az említett országok mellett elsősorban Nagy-Britanniában vállalnak munkát. A felvidéki magyarok hasonló arányban keresnek munkalehetőséget külföldön, mint a szlovákok. Sok magyar tanul Csehországban (kb. 700 hallgató Prágában, Brünnben és másutt). 80 százalékuk az egyetem befejezését követően nem tervezi a hazatérést, hanem ott marad vagy Nyugat-Európában próbál szerencsét.
– lamér –
Vízummentesség – növekvő ukrán exodus?
Becslések szerint 5-7 millió ukrán dolgozik külföldön. Az ország népessége 42 millió. A kinti munka a 90-es évek közepén vált tömegessé, amikor sorra bezártak az egykori Szovjetunió idején még több ezer főt foglalkoztató vállalatok, az átlagfizetés pedig havi 20 dollárra csökkent. A legnépszerűbb célpontok közé Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, az USA és Oroszország tartozik. A kétkezi munkaerő mellett ápolók, orvosok, tanárok, mérnökök is vándorbotot ragadnak.
Az Ukrán Nemzeti Bank szerint 2011–16 között a vendégmunkások 35 mil-liárd dollárt utaltak haza. Összehasonlításképpen: 2016-ban 4,4 milliárd dollár értékű külföldi befektetés érkezett a gazdaságba. Az első ukrán állampolgár június 11-én léphet be vízummentesen a schengeni övezetbe. Noha északkeleti szomszédunk médiája arra figyelmeztet, hogy a vízummentesség nem jogosít fel munkavállalásra, mégis általános a vélemény, hogy az utazási könnyítés tovább növeli azoknak a számát, akik külföldön próbálnak megélhetéshez jutni.
Szőlősi
Románia – töretlen az elvándorlás
Tavaly 26 ezer román gyermek született külföldön, arányaiban több, mint odahaza, a hazatérések száma pedig elenyésző.
Keleti szomszédunkban nem számottevő jelenség a külföldre telepedett román állampolgárok hazatérése. Horváth István kolozsvári szociológus a Figyelőnek elmondta: semmiképpen sem beszélhetünk tömeges jelenségről, ennek ellenére a hazavándorlás létezik, ami megfigyelhető a romániai iskolákba beíratott, speciális felzárkóztatási programot igénylő gyerekek révén. Egy tanévben azonban nem haladja meg a százat azoknak a gyerekeknek a száma, akik például nem tudnak románul, s igénylik ezt a programot.
Romániát 2002 óta több millióan hagyták el. A román állampolgárok számára ekkor nyílt meg az európai munkaerőpiac. Az elvándorlásnak újabb lendületet adott az ország 2007-es európai uniós csatlakozása, majd a 2008-ban kirobbant nemzetközi gazdasági válság, amely 2010 után tetőzött Romániában.
A külföldre telepedettek számát tekintve a becslések igencsak eltérnek egymástól. Erre hívta fel a figyelmet egy bukaresti konferencián Ilie Dumitrescu, a román statisztikai intézet elnökének a kabinetigazgatója, aki szerint annak ellenére, hogy a különböző becslések 3,5 millió és 5 millió közöttire teszik a kivándoroltak számát, az intézet 2 millió külföldön élő románnal számol.
A 2000-es évek első felében a kivándorlás inkább a román lakosságot érintette. Az ország keleti részéről, valamint Moldovából mentek el sokan, de 2007 után a romániai magyarok is bekapcsolódtak a trendbe. Keleti szomszédunkban számos elöregedett, szinte teljes mértékben elnéptelenedett falu létezik, ahonnan a lakosság külföldre ment a jobb megélhetés reményében. A 2000-es évek közepén egy falu a papját és helységnévtábláját is magával vitte Spanyolországba. Noha a jelenség régi, az elvándorlás a mai napig folyamatosan jelen van a médiában, főleg a gazdaságiban, ugyanis az elvándorlás miatt most jelentős munkaerőhiánnyal kell szembenéznie a román gazdaságnak.
Borbély
A fiatalok többsége elhagyná Szerbiát
Az elvándorlás, a külföldön, elsősorban Nyugat-Európában történő munkavállalás miatti tartós emigráció hatalmas gondnak számít a hétmilliós Szerbiában. A kivándorlási rekord 2014-ben, éppen a népszámlálás előtti évben dőlt meg, amikor 58 ezren hagyták el az országot. Minden esztendőben több tízezren vannak, akik máshol próbálnak meg boldogulni. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint az országból a szervezet tagállamai-ba kivándorlók száma átlagosan 26 ezer fő egy év alatt. Aggasztó, hogy ez az átlag a kétszerese annak, amit 2007-ben, azaz egy évtizeddel ezelőtt jegyeztek. A népesség számának alakulásához nem szolgált jó alappal a kilencvenes évek háborús időszaka s az egyébként is jellemzően rossz natalitási tényező sem, a szakértők így a lakosok számának rohamos csökkenésére figyelmeztetnek.
A kivándorlás első számú célországa Németország, az adatok szerint az emigrálók 70 százaléka választja ezt az államot. Az ide elvándorlók átlagéletkora 24, a már ott élő szerbiai diaszpóráé 37 év.
A helyzet a jövőben sem változik nagyban, ezt kijelenthetjük a fiatalok körében végzett egyik legutóbbi felmérés eredményei alapján: 67,7 százalékuk azt mondta, szívesen elhagyná az országot, valamennyien a jobb megélhetés reményében fognák a vándorbotot. 20 százalékukat Németország, 9 százalékukat Ausztria, 16 százalékukat az USA, 5 százalékukat Kanada vonzza.
Nehezíti az otthon maradók helyzetét, hogy a távozók körében nem csupán a fia-talabb nemzedék képviselői, hanem általában véve a magasan képzettek vannak túlsúlyban. Bár pontos statisztikai adatok nincsenek, feltételezhetően mintegy ezer orvos hagyja el évente az országot – a Szerbiai Orvosi Kamara két hete tette közzé, hogy az elmúlt két esztendőben 2004 személy kérte az országban az úgynevezett Good standing praxis tanúsítvány kiállítását, melyet a leggyakrabban a külföldi munkavállalás ügyintézéséhez használnak fel az orvosok.
Virág
Van is, nincs is elvándorlás – horvát módra
Felemás statisztikai adatok jellemzik a horvát munkaerőpiacot. Miközben még mindig nagy a munkanélküliség, legalább harmincezer állás vár betöltésre. A kormány idén nem uniós polgároknak 7026 munkaengedélyt kíván kiadni, s ez még mindig kevesebb a foglalkoztatók által elvártnál. A Horvát Statisztikai Hivatal szerint 2015-ben több mint 12 ezer állampolgár cserélte a horvátországi lakcímét németre, miközben a német hivatal ugyanabban az évben 57 412 főt regisztrált. A nagy különbség azért van, mert a legtöbbjük nem jelenti be a horvát rendőrségnek a lakhelyváltozást. A legtöbb horvát állampolgár Németországban vállal munkát (kb. 180 000 ember), ezt követi Írország és Nagy-Britannia. Ez idáig a lakosság 5 százaléka hagyta el az országot, de elemzők szerint, ha így folytatódik a trend, egy évtizeden belül 800 ezer fő is elhagyhatja a 4,3 milliós országot.
Andócsi
Szlovéniában nagy a jövés-menés
A nem uniós balkáni államok munkavállalóinak legnagyobb közvetítője Szlovénia. Tavaly 46 ezer embernek adtak ki uniós munkavégzésre jogosító nyomtatványt. Viszont a hazai munkaerő kivándorlásáról nem létezik friss, pontos adat. Annyi biztos: a 2008-as válság óta tízezrek próbálkoztak elhelyezkedni a gazdagabb Nyugat-Európában. A legvonzóbb célpont a közelség és akár a napi ingázás miatt egyértelműen Ausztria és Olaszország, utánuk Németország, Nagy-Britannia és a skandináv államok következnek. Az elvándorlás 2008 óta évről évre növekvő tendenciát mutat, igaz, a szakemberek becslései alapján az utóbbi egy-két évben némileg csökkent a munkaerő elszippantása. A statisztikai hivatal adatai szerint 2011-ben 1500, 2012-ben 2600, 2013-ban 2700, 2014-ben 3200, míg 2015-ben 3700 fiatal távozott. Összességében 2014-ben megközelítően 80 ezer szlovén állampolgár dolgozott külföldön. Ez a szám valószínűsíthető jelenleg is.
– toti –