Öt éven át volt uniós terítéken az a 2010-es magyar szabályozás, amely szerint a gyógyszerésznek szakmai és egzisztenciális önállóságot kell adni a patikákban, s ezt a célt a gyógyszerészek menedzsmentjogaival és többségi tulajdonlásával kell elérni 2017-re. Erre azért volt szükség, mert a 2007-ben életbe léptetett gyógyszer-gazdaságossági törvény liberalizálta a patikapiacot, s tágas kaput nyitott az alapítás és tulajdonlás előtt. Sorra nyíltak az új gyógyszertárak, a láncok tovább növekedtek, a szakmai irányítást is nagybefektetők vették át.
A PATIKA NEM BOLT
Mi ezzel a baj? – tehetnénk fel a kérdést. Hiszen minél több a gyógyszertár, annál könnyebben találunk egyet a közelben, a verseny jót tesz a pénztárcánknak, sőt könnyebb is a gyógyszerhez jutás, mert a liberalizáció a vény nélkül kapható készítmények patikán kívüli – például benzinkutaknál történő – forgalmazását is célozta. Válaszért a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökéhez fordultunk. Hankó Zoltán emlékeztetett rá, hogy az újonnan nyíló gyógyszertáraknak zömében pénzügyi befektetők vagy gyógyszer-nagykereskedő cégek váltak a tulajdono-sai-vá, miközben a szakmai munka felelőssége a jogköreiktől megfosztott patikusokra hárult. Hatszáznál is több egység lett veszteséges, és az ágazat a liberalizáció éveiben óriási adósságokat halmozott fel. A családi patikák nehezen maradtak talpon, hiszen az újak sok beteget vittek el tőlük, nem szólva arról, hogy – amit az elnök mindig is hangoztatott – a készítmények kiszolgáltatása nem sima termékértékesítés. A patika nem bolt, hanem az egészségügyi rendszer része, a gyógyszerész nem kereskedő, hanem olyan szakember, aki tudásával, tanácsaival is segíti a hozzá fordulókat. Ha pedig így van, nem válhat egy külső tulajdonos érdekeinek a kiszolgálójává, és nem kényszeríthető szakmai lelkiismeretével ellentétes gyakorlatra.
Márpedig a patikaliberalizáció éppen ezt eredményezte. Beszédesek a számok: az ÁNTSZ adatai szerint 2007 és 2010 augusztusa között több mint hatszáz új patika nyílt, és ezt a lehetőséget korlátozta a törvény módosítása, amely biztosította azt is, hogy az egység működtetésére az úgynevezett személyi jogos gyógyszerész legyen jogosult, akinek a szakmai döntését nem befolyásolhatja a tulajdonos. A jogok és kötelességek egyensúlya ez év elejére jött létre, amikor – hat év átmeneti idő után – a patikák többségi gyógyszerészi tulajdonlására vonatkozó szabályok hatályba léptek. Az új szabályozás korlátozza a láncokat és kimondja az új gyógyszertárak nyitásának lakosságszámhoz és egymás közötti távolságához kötését is.
A szigorítást sérelmezték a befektetők, ezért szövetségük először az Alkotmánybírósághoz (AB), majd a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Hankó szerint egyebek mellett kifogásolták a patikusok menedzsmentjogait és a többségi gyógyszerészi tulajdonlást, mondván: az megfosztja őket korábbi jogaiktól. Megfogalmazták a külföldi invesztorokkal szembeni diszkrimináció vádját, és a nagybefektetők további tulajdonhoz jutásának akadályozását is nehezményezték.
AZ EU A LIBERALIZÁCIÓT PÁRTOLTA
Az AB a befektetők szövetségének a keresetét azzal utasította el, hogy a hazai szabályozásban nincs semmi kivetnivaló. Strasbourg ugyancsak elvetette a keresetet, amelyet az említett szövetség mellett további tizenhat panasztevő nyújtott be. A brüsszeli bizottságnál tett panaszt végül ötévi vívódás után az utóbbi szerv is elutasította, mert „nem mehetett házhoz egy újabb pofonért; a patikaliberalizációt ugyanis éppen ő szorgalmazta a 2000-es évek elején, ami az Európai Bíróságnál elbukott” – hívta fel a figyelmet Hankó. 2005-ben Brüsszel felszólította a tagállamokat, hogy liberalizálják patikai pia-cukat. Néhányan – mások mellett Németország és Ausztria is – ellenálltak, ezért kötelezettségszegési eljárás indult ellenük, Olaszország ügye pedig 2007-ben az Európai Bíróságig is eljutott. A luxemburgi testület 2009-ben utasította el a bizottság keresetét, mondván: az uniós alapelveket ugyan be kell tartani, de az egészségügy szabályozása nemzeti hatáskör. Emiatt Brüsszel 2011-ben meg is szüntette az érintett tagállamokkal szemben indított eljárást.
Az Európai Bizottságot azonban mindez nem gátolta abban, hogy a hazai panasztevők kérésére egy évvel később Magyarországgal szemben elindítsa a processzust. Csakhogy itthon már ismerték a történetet, és ennek megfelelően folyt a szabályozás megalkotása. Hankó nem lepődött meg, hogy a brüsszeli beadvány több pontja „téves jogértelmezésen” alapult. Mint mondta: vád volt például, hogy a szabályozás a külföldiekkel szemben diszkriminatív, valamint az sem volt igaz, hogy a befektetők négynél több gyógyszertárban nem maradhatnak tulajdonosok. Sérelmezték a patikusok szakmai kompetenciáit, és leírták, hogy áron alul kell majd eladni az egységeiket. Azonban állami garanciával jött létre a patikaalap, s több hitelkonstrukció is elérhetővé vált. És az is legitim cél, hogy a gyógyszerészek tulajdonhoz jutásával erősödhessen e hagyományosan polgári réteg, a régóta elismert hivatás presztízse.
JÖHET A SZAKMAI RENDSZERVÁLTÁS
Mára a többségi gyógyszerészi tulajdon – ami lényegében a hazai patikákban közreműködő természetes személyek többségi tulajdonosi szerepvállalását jelenti – minden gyógyszertárban biztosított, amelyet a társasági szerződéssel kell igazolni. Az új struktúra immár nem egészségpolitikai vagy szabályozási kérdés; az előírások érvényre juttatása hatósági feladat – fogalmazott a kamara elnöke. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet ehhez megkapta a jogkört, élnie kell vele. A patikusnak pedig a lelkiismerete és a szakmai tudása szerint lehet és kell dolgoznia. Felkészültségét, a patika üzemeltetését és a gazdasági kényszerek kiküszö-bölését megfelelő feltételek biztosításával igyekeznek segíteni. „A gyógyszertáraknál befejeztük a strukturális rendszerváltást, most jöhet a szakmai” – fogalmazott Hankó Zoltán.
