A Katar-bojkottban részt vevő államok zömét a többi között a síita Iránnal való szembenállás, az iszlám szunnita ágának túlsúlya köti össze. Nem ez az első eset, és nem is ritkaság, hogy az öböl és a Közel-Kelet alkalmi szövetségei felbomlanak. A tegnap még barátnak és hűséges támogatónak minősített katari emírt a
szaúdi médiában hirtelen fordulattal „a világ legnagyobb bűnözőjévé” minősítették. Erre válaszul a miniállam bejelentette: visszavonja csapatait a szaúd-arábiai parancsnokság alatt a jemeni huszi lázadók ellen harcoló nemzetközi koalícióból.
Irán jól járhat
Ami a krízis politikai okait illeti, a nyugati sajtó nem egységes ezek megítélésében. A Wall Street Journal elemzése aláhúzza, hogy Katar a Nyugattal és regionális arab szomszédaival szemben kétarcú politikát folytatott. A lap felrója a két magyar megye területű félsziget urainak, hogy különféle iszlamista mozgalmakat támogatnak (többek között az al-Kaidához köthető szíriai csoportokat), amelyek fenyegetik a közel-keleti stabilitást. A katari ellenőrzésű al-Dzsazíra tévéhálózat műsoridőt biztosít Juszuf el-Karadavinak, aki Hitlert dicsérte a zsidók „égi sugallatú megbüntetéséért” – teszi hozzá a cikk szerzője. A napilap régóta esedékesnek tartja a Katarral való „elszámolást” – amely, mint aláhúzza, bizonyos kockázatokat is rejt a Nyugat érdekei szempontjából.
Mint a cikk címadása is kifejezi, a brit The Economist viszont az emírség feketelistára helyezését Donald Trump amerikai elnök „új világrendetlenség” politikája megnyilvánulásának tartja. Amerika többé nem az öböl stabilitásának oszlopa – írja a mértékadó hetilap, amely egészében véve szkeptikus azzal az elterjedt véleménnyel szemben, amely szerint Katar horribilis összegű, egymilliárd dolláros váltságdíjat fizetett ki Iránnak és egy al-Kaidához köthető szervezetnek, hogy szabadon engedje a kis ország királyi házának néhány solymászkodó tagját, akiket Irak területén fogtak el. „Egymilliárd dollárért sok robbanóanyagot lehet vásárolni” – jegyzi meg ironikusan a londoni hetilap.
A Katar elleni fellépés megosztja az öbölbeli arab államokat, s az emírséggel együtt tovább taszíthatja Irán (és annak szövetségese, Oroszország) felé a regionális kirekesztésben részt nem vevő Kuvaitot és Ománt. Tegyük hozzá: a brit médium fenntartásai nem alaptalanok, hiszen június 10-én a katari külügyminiszter Moszkvában járt. A vizit után Lavrov orosz külügyminiszter felhívta amerikai kollégáját, Rex Tillersont. A Moszkvában kiadott közlemény szerint a katari válságról tárgyalva „a felek hangsúlyozták, hogy a nézetkülönbségeket tárgyalásos úton kell megoldani, és hogy készek előmozdítani az ilyen lépéseket”
Az amerikai érdek
Bonyolítja a képet Donald Trump amerikai elnök néhány hete tett első külföldi útja, amely Szaúd-Arábiába, a Katarral szembeforduló regionális csoport irányítójához vezetett. Az USA-nak legfontosabb regio-nális szövetségese, Szaúd-Arábia mellett a kis emírség is fontos, hiszen ott van az Irántól tízpercnyi repülőútra fekvő el-Udeid légi támaszpont az Egyesült Államok legnagyobb ilyen jellegű közel-keleti katonai létesítménye. Trump felajánlotta: közvetít a regionális viszályban, akárcsak a szomszédos, az izolációs lépéseket elvető Kuvait.
Katar elszigetelése globális hullámokat váltott ki, a tét nagy. Nemcsak a Közel-Kelet amúgy is keszekusza politikai viszonyainak a további romlása, hanem a katari olaj- és földgáztartalékok mint gazdasági hatalmi tényezők sorsa miatt. Nyugati és keleti vezetők, az USA, Németország, Nagy-Britannia, Oroszország érdekei sérülhetnek. Tulajdonképpen a világpolitika kulcsországai közül senkinek sem lehet érdeke a Közel-Keleten újabb feszültséghullám gerjesztése.
Lapunkat Katarból egy kint élő magyar úgy tájékoztatta, hogy az országban nagyobb nyugtalanság nem érezhető. Némiképpen ellentmondva a médiumok többségének, forrásunk arról számol be, hogy az üzletekben nincs érezhető áruhiány. A sokat emlegetett felvásárlási láz pedig nagyrészt annak tudható be, hogy a böjti ramadán hónapot élik, amelynek során naplemente után nagy vendégségek keretében ellensúlyozzák a napközbeni böjtölést. Ez minden évben ebben az időszakban a kereslet felszökéséhez vezet. Ezt támasztja alá, hogy orosz lapok megírták: a kis öbölbeli állam visszautasította Moszkva élelmiszersegélyre vonatkozó ajánlatát.
Jólét
Katar őslakosságának többsége, négyötöde az iszlám szunnita, míg a fennmaradó 20 százalék a síita ágát követi. Ezért sem logikus, hogy a kiközösítők a szunni gyökerű Iszlám Állam és az al-Kaida támogatásával, ugyanakkor Iránnal (és Izraellel) való szorosabb kapcsolatok kialakításával vádolják a katari királyi családot. Katarban az egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) vásárlóerő-paritáson számolva a világon a legmagasabb, megközelíti az évi 150 ezer dollárt. Az emírség állampolgárainak a számára a munkanélküliség gyakorlatilag ismeretlen fogalom, egyfajta jóléti állami ellátásban van részük – köszönhetően az ország gigantikus kőolaj- és főleg gázkészleteinek. A két magyarországi megye területű és Nagy-Budapest lakosságának megfelelő népességű félsziget egy óriási gázpárnán fekszik. Katar Oroszország és Irán után a világ harmadik legnagyobb gáztartalékával rendelkezik, két és félszer akkorával, mint amekkora az Egyesült Államoké.
Emiatt is megingatta a világ tőzsdéit az ottani válság. A befektetők attól tartanak, hogy az olajtermelők szervezete, az OPEC (amelynek több tagja közvetlen részese a konfliktusnak) a krízis hatására feladja az önként vállalt termeléskorlátozást, és az olajárak ismét zuhanni kezdenek. Az amerikai külügyminiszter korábban mint az ExxonMobil olajvállalat vezérigazgatója felügyelte a cég 30 milliárd dolláros katari beruházását, amelynek révén az öbölbeli ország válhatott a világ legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz- (LNG-) exportőrévé. És az LNG-piac a világgazdaság roppant érzékeny, dinamikusan növekvő szegmense.
Mindenhol ott vannak
A Perzsa (Arab)-öbölben fekvő félsziget válságának kihatása lehet az európai gazdaságokra is. A Katari Beruházási Hatóság (QIA) 335 milliárd dolláros vagyonával a világ legnagyobb invesztorai közé tartozik. Európa legerősebb hatalma, Németország sztárvállalatának, a Volkswagennek 17 százalékban Katar a tulajdonosa, és az Allianz, a Deutsche Bank, a BMW, a Thyssen-Krupp, a Siemens is kiterjedt ottani érdekeltségekkel rendelkezik. A British Airways és a londoni Heathrow repülőtér húsz százaléka ugyancsak az emírségé. Katar keleten is jelen van. Tavaly decemberben a világ tizedik legnagyobb vállalata, a svájci székhelyű Glencore és a QIA konzorciuma felvásárolta a Rosznyefty részvényeinek az ötödét. A hét európai posztból kettő (Belgrád és Moszkva) jelzi: térségünkben is jelen van a pénzzel kitömött, kitűnő nyugati újságírókat is foglalkoztató, katari tulajdonú, az arab világból globális médiummá kikapaszkodott, magát függetlenként jellemző al-Dzsazíra tv-állomás. Hatását, mint a soft power (puha befolyásolás) eszközét az orosz RT-éhez szokták hasonlítani.
