Megakasztott egyházügyi reform

Mátrix
A következő választásig biztosan nem fut neki újra az egyházügyi szabályozásnak a Fidesz–KDNP – értesült a Figyelő. Így, bár exlex állapot nincsen, elmondható, hogy az ezzel kapcsolatos tisztázatlanságok 2010 óta szinte mindkét kormányzati ciklust végigkísérik.

A 2010-es kormányváltás után az egyik első sarkalatos törvényként fogadta el az Országgyűlés az új egyházügyi szabályozást. Ezzel azt a még a pártállam idején előkészíttetett szabályozást váltotta fel a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz–KDNP, amely még európai szinten is rendkívül megengedőnek számított.

Csakhogy az alaposan előkészített, ám a parlamenti elfogadás előtt rapid módon átszabott kormánypárti előterjesztéssel akadt némi probléma. Kis túlzással a kezdetek, azaz 2011 óta nincs rendben vele minden, s noha exlex állapotról nem lehet beszélni, az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága elmúlt években született döntései nyomán igazából már tisztázni kellett volna bizonyos aggályokat. Erre születtek is kísérletek, ám ezek egyelőre nem jártak sikerrel.

Információink szerint az egyházügyi törvény ismételt módosítása mégsem szerepel a kormánypártok menetrendjében, legalábbis a következő, 2018. tavaszi választásig biztosan nem. „Vagy újra lesz kétharmadunk, és akkor könnyen meg tudjuk oldani a helyzetet, vagy lesz végre kompromisszumkész ellenzéki erő, amellyel közösen kivitelezhetjük a dolgot” – magyarázta KDNP-s forrásunk.

A kérdés azért kerülhetne ismét előtérbe, mert a minap kiderült: a kormányellenes tüntetéseken rendre részt vevő Iványi Gábor lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség részére hárommillió euró kártérítést és 2250 euró perköltséget kell kifizetnie a magyar államnak. Iványiék ezt a strasbourgi emberi jogi bíróságon harcolták ki, ahol már nem először született Magyarországot elmarasztaló ítélet, éppen az új törvény miatt. Annak idején egyébként összesen kilenc, hazánkban bejegyzett kisegyház indított keresetet, meglátásuk szerint ugyanis sérültek a jogaik azáltal, hogy a 2011-ben elfogadott szabályozás megfosztotta őket az egyházi státusuktól.

Akkor sikerrel jártak, ám a kérelmezett kártérítésről abban az eljárásban nem született döntés. Csak a mostaniban, legalábbis ami Iványiékat illeti. A perelők között van még  négy egyház, ezek a közösségek mintegy kétszáz társukkal egyaránt jogosultak voltak az egyházi státussal járó valamennyi kedvezményre a 2010 előtti szabályozás szerint. Mondhatni egy „jogi polcra” kerültek az akár több ezer éves történelmi felekezetekkel. A rendszerváltozás utáni két évtizedben számos úgynevezett bizniszegyház fordulhatott évente például szja-s egy százalékokért az adózókhoz. De volt lehetőség arra is, hogy kvázi vallási eszközként vámmentesen hozzanak be különböző tárgyakat a határon.

Ennek a furcsa állapotnak vetett véget a 2011-ben elfogadott új törvény, amely azonban nem állta ki az alkotmányosság próbáját, leginkább azért, mert az Országgyűléshez utalta a felekezetek elismerését. Több kategóriát is bevezettek, ám egyházként csak 32 közösség működhetett, illetve működhet immár.

A különböző elmarasztalások miatt azonban – az egyébként többször módosított, csiszolt helyett – lényegében új jogszabályra volt szükség. A 2015. decemberi parlamenti voksoláson, mivel az ellenzék a kezdeti támogató hozzáállásán változtatva nem szavazta meg a kétharmados előterjesztést, elbukott a javaslat.

Azóta igazából nem történt semmi, bár Balog Zoltán, a területért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának a vezetője egy parlamenti bizottsági meghallgatásán utalt arra: ha az ellenzék lenne szíves átgondolni a hozzáállását, újra lehetne tárgyalni a jogszabály ügyét. Addig is prózai módon az ellenzéki pártok tehetnek róla, hogy dacos ellenállásuk miatt továbbra is a kifogásolható szabályozás marad érvényben. A kormánypártok részéről mindenesetre úgy vélekednek, a javaslat valamennyi alkotmányossági és strasbourgi kifogást „kijavítana”. Például széles körben tenné lehetővé a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek alapítását, ugyanakkor jogosan differenciál is az egyes egyházi státusok között a társadalmi súlyukra tekintettel. Ez utóbbi szempontot egyébként semmilyen kifogás nem érte, az Európai Unióban ráadásul a magyar változatnál lényegesen szigorúbb rendelkezések is vannak.

A kivételezés csúcsa nyilván az államvallás, amire Dánia és Nagy-Britannia jelenthet példát. Ilyesmiről nálunk szó sincs, a különböző jogvédő szervezetek és társaik mégis születése óta támadnak valamennyi kormánypárti koncepciót az egyházak szabályozása tekintetében. A jelek szerint némi sikerrel.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink