– Ön mit gondol, Gyurcsány Ferenccel összefogva, vagy nélküle kell az MSZP-nek elindulnia a jövő évi választásokon?
– A felmérések szerint a volt miniszterelnök neve több szavazót taszítana, mint amennyit vonzana. Sokan vannak a baloldali szavazók között, akik nem akarnak olyan listára voksolni, amelyen ő is szerepel. Botka Lászlónak az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként ezt figyelembe kell vennie. Kemény nyilatkozatai alapvetően ebből indulnak ki.
– Az MSZP elnökeként 2002-ben ön is lehetett volna kormányfőjelölt. Miért lépett vissza Medgyessy Péter javára?
– Meggyőződésem volt – és ezt a választások végeredménye igazolta –, hogy ketten – én az MSZP elnökeként, ő pedig mint miniszterelnök-jelölt – több szavazatot tudunk gyűjteni annál, mint amire egyenként képesek lennénk. Úgy gondoltam, egy ilyen helyzetben a saját érde-keim nem lehetnek döntőek.
– Ez most üzenet Gyurcsánynak?
– Nem annak szántam, de az a véleményem, hogy amennyiben egy közös baloldali listán az ő neve rajta lenne, az a választási sikert veszélyeztetné. Ezért kellene elegánsan hátralépnie. A győzelem ugyanis sokkal fontosabb, mint az ő személyes ambíciója vagy a híveinek a véleménye. A cél a kormányváltás és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a leváltása, a demokratikus jogállam visszaállítása, a köztársaság helyreállítása.
– S el tudja képzelni Gyurcsányról, hogy önként és dalolva csak úgy visszalépne?
– Egy közös lista összeállításánál a legnagyobb, legerősebb ellenzéki pártnak kell meghatározó szerepet játszania. Ez pedig az MSZP és nem a Demokratikus Koa-líció, amelynek a támogatottsága az elmúlt időszak közvélemény-kutatásai szerint kevesebb mint a fele a szocialistákénak.
– De még az önök népszerűsége is nagyon messze van a Fideszétől.
– Igen, de a választásokig még több mint egy év van hátra.
– És nem közvélemény-kutatást, hanem választásokat akarnak nyerni?
– Igen, jól emlékszik 2002-re. Akkor mondtam ezt, amikor az urnák lezárása után az exit poll adatai, vagyis a fülkéből kilépők közlése alapján minden közvélemény-kutató intézetnél a Fidesz vezetett, mégis mi nyertünk. Most viszont egyértelmű, hogy amennyiben az összes demokratikus ellenzéki párt támogatottságát összeadjuk, az még mindig nem éri el a Fidesz jelenlegi támogatottságát. A baloldalnak további egymillió szavazatra lenne szüksége a biztos győzelemhez. Ennek kell alárendelni minden személyes szempontot, beleértve Gyurcsány Ferenc ambícióit is.
– Nem tűnik nagy Gyurcsány-rajongónak.
– Magyarország egyik legjobb politikai szónokának tartom, de miniszterelnökként nem volt igazán sikeres. Ám messze nem volt olyan sikertelen a tevékenysége, mint ahogy azt a kormánypárt beállítja.
– Botka azért rosszabb véleménnyel van róla és a kormányzásáról. Viszont amikor Gyurcsány kormányfőként dolgozott, ő szocialista parlamenti képviselő, szegedi polgármester volt, és egy rossz szót nem szólt róla. Ön hitelesnek tartja a mostani kritikáját?
– Szeretnék emlékeztetni arra, hogy 2004 októberétől, azaz Gyurcsány miniszterelnöki hivatalba lépése után alig egy hónappal már Brüsszelben dolgoztam az Európai Bizottság tagjaként, uniós adóügyi biztosként, egészen 2010 kora tavaszáig. A hazai politikai történésekre nem volt hatásom, azokban semmilyen szerepet nem játszottam. Így nem ismertem a párton belüli vitákat sem. Nem zárom ki, hogy Botka kritizálta a volt kormányfőt, ami a sajtóban nem jelent meg. Ahogy arról sem értesült a közvélemény, hogy Gyurcsány, majd Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején, amikor a hétvégéken hazajöttem a családhoz, gyakran találkoztam a kormányfővel. Ilyenkor mindig elmondtam a brüsszeli munkám során szerzett tapasztalataimat, beleértve a kritikákat is. Brüsszel olyan volt, mint a vadászaton a magasles; az Európai Bizottságból például nagyon jól látszott, hogy az egyes uniós tagállamok miképpen kezelték a 2008–09-es pénzügyi válságot. Jól lehetett látni, melyik módszer a hatékony és melyik nem az. Mindezt elmondtam a miniszterelnöknek is. Valószínűnek tartom, hogy az ország harmadik legnépesebb városának, Szegednek a polgármestere, Csongrád megye szocialista pártelnöke, parlamenti képviselője, Botka László szintén elmondta a kormányfőknek a véleményét. Azt se felejtsük el, hogy egy-egy politikai döntésről a legtöbbször csak utólag derül ki, helyes vagy helytelen volt-e.
– Ön melyik akkori lépést nem húzta volna meg?
– A tizenharmadik havi nyugdíj elvételét. Utólag azt mondom, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök helyében – akit egyébként kiváló kormányfőnek tartottam – inkább úgy döntöttem volna, hogy néhány kilométerrel kevesebb autópályát építsünk, és így gazdálkodjuk ki a nyugdíjasoknak járó pluszjuttatást. De be lehetett volna vezetni a több százmilliós vagyonokra a luxusadó kivetését, amiről Botka most beszél.
– De a miniszterelnök-jelöltjük mintha az egész 2010 előtti politika megtagadásáról beszélne.Ön szerint nem így van?
– Botka László szavait én úgy értelmezem, hogy az akkoriban elkövetett hibákat nem szabad megismételni. Nem pedig úgy, hogy mindent meg kell tagadni az akkori kormányzásból.
– Hibákból azért volt bőven.
– De a fürdővízzel ne öntsük ki a gyereket. Nagyon sok olyan dolgot tettünk azokban az években, amelyet az MSZP-nek büszkén kellene vállalnia ma is. Így például a közszolgálatban végrehajtott béremelést. Sokszor hallom a Fidesz politikusaitól, hogy a közszférában soha nem volt akkora fizetésemelés, mint most, az ő kormányzásuk idején. Dehogynem volt. A Medgyessy-kabinet ötvenszázalékos béremelést hajtott végre. Vagy ott van kormányzásunk legelső lépése, amikor visszaadtuk a nyugdíjasoknak azt a közel húszezer forintot, amit az első Orbán-kormány 1998 után, a törvényben előírt emelést megrövidítve elvett tőlük. 2010 tavaszán, miután hazajöttem Brüsszelből, az MSZP választási kampányába bekapcsolódva 75 egyéni választókörzetbe mentem el, több ezer kilométert autózva. Számomra érthetetlen volt, hogy a szocialisták akkoriban nem nagyon említették meg ezeket az eredményeket.
– Nem azért, mert belátták, hogy az nem sokat érne, úgyis buknak a választáson?
– Meggyőződésem, hogy nem kellett volna eleve beletörődni a vereségbe. Sokkal határozottabban kellett volna érvelnünk azokkal az eredményekkel, amelyeket a mi kormányzásunk alatt ért el az ország. Sajnos tudomásul vettük a Fidesz hazug állításait, nem válaszoltunk arra sem, amikor azt mondták, hogy „romokban van az ország”. Hogy lett volna romokban? Soha akkora léptékű infrastrukturális beruházások nem voltak Magyarországon, mint a mi 8 éves kormányzásunk idején. Autópályák, kórházak, egészségügyi központok, iskolák sora épült.
– Botka szerint a 2014-es baloldali összefogás is elhibázott volt. Ön hogy látja az akkori MSZP–DK–Együtt-megállapodást? Újra erőltetni kellene egy hasonló megegyezést?
– A Fidesz a kétharmados többségével úgy alakította át a választási rendszert, hogy 2014-ben az ellenzéki pártokat belekényszerítette az összefogásba, nem volt más választásunk. Amennyiben a jelöltjeink egymás ellen indulnak az egyéni körzetekben, az a biztos vereséget jelenti a számunkra. Nem az összefogás, hanem annak módja vallott kudarcot. A népszerűtlen vagy ismeretlen, semmilyen teljesítményt nem nyújtott, tehát alkalmatlan jelöltek erőltetése és az emiatt hónapokig tartó viták a választók szemében megkérdőjelezték a kormányzóképességünket.
– Most sincs más helyzet, a választási matematika ugyanaz, mint akkor volt.
– A választási szabályok sajnos valóban ugyanazok. Viszont a kormányváltás szükségessége sokkal erősebb, mint korábban. Hazánk a térség legsikeresebb országa volt, most egyre inkább leszakadunk. Négymillióan élnek a létminimum szintjén. Riasztó mértékű a szegénység, miközben néhány ezren példátlan luxusban élnek. Százezrek hagyták el az országot, többségük jól képzett fiatal. Katasztrofális az egészségügy és a szociális ellátás helyzete. Tudatosan leépítették az oktatás színvonalát, hiszen a tanulatlan embert könnyebb félrevezetni. Ezért most nem több száz oldalas szakpolitikai programokkal indítottunk, hanem rövid, könnyen megérthető vízióval, jövőképpel. Azzal, hogy milyen Magyarországot akarunk. Most lényegesen jobb a miniszterelnök-jelöltünk, mint akkor. 2014-ben az MSZP nagyot hibázott, amikor ragaszkodott Mesterházy Attila listavezetéséhez, kormányfőjelöltségéhez. Bajnai Gordon – aki miniszterelnökként bizonyított a válságkezelésben – sokkal jobb jelölt lett volna. Ha ő áll az összefogás élén, nem nyert volna a Fidesz újra kétharmados többséggel.
– Ön szerint ha Botka nem tudja fel-húzni néhány hónap alatt az MSZP
népszerűségét, miniszterelnök-jelölt maradhat?
– Megindultunk felfelé. Optimista vagyok, mert 2010 óta most először állnak olyan emberek a párt élén, akik alkalmasak arra a feladatra, amire megválasztották őket. Botka László alkalmas miniszterelnök-jelöltnek, Molnár Gyula pártelnöknek, Hiller István az Országos Választmány elnökének és Tóth Bertalan frakcióvezetőnek. Fontos az is, hogy bíznak a sikerben, hisznek a győzelem lehetőségében. Nagyon remélem, Botka személye, több évtizedes teljesítménye és egyértelmű megnyilatkozásai növelik majd az MSZP népszerűségét. Az elmúlt hetek azt mutatták, hogy növekszik a párt iránti érdeklődés. Már említettem, hogy a demokratikus baloldalnak egymillióval több szavazót kellene megnyernie ahhoz, hogy le tudja győzni a Fideszt. Botka László és az MSZP egyértelmű víziót, jövőképet mutatott a választóknak. Igazságos Magyarországot, csökkenő bér- és jövedelemkülönbségeket, az esélyegyenlőség és a társadalmi egyenlőség közelítését, majd elérését. Európai országhoz méltó egészségügyet és szociális ellátást. A korrupció felszámolását.
– De ezeket már sokszor hallottuk a szocialistáktól.
– Ilyen egyértelműen, ilyen hiteles politikusokkal, a majdani kormányzás céljaként megjelölve azonban még nem fogalmazta meg ezeket az MSZP. Május 1-je után megkezdődik az országjárás. A jövőképünk bemutatása mind a 106 egyéni körzetben. Szinte minden választókerületben megvannak már a jelöltjeink, de Botka László hozzáállása nagyon észszerű. Azt mondta, hogy ha valahol nincs megfelelő szocialista jelölt, készek vagyunk az értékrendünket osztó más demokratikus ellenzéki vagy civil jelölt mögé is beállni. A hívószavak tehát már megvannak. A választások előtt majd be kell mutatnia rövid, pontokba szedett szakpolitikai programokat is.
– A középre húzó Jobbikkal elképzelhetőnek tart bármilyen megállapodást?
– Ezt kizártnak tartom. Valójában ők semmit sem változtak, ugyanolyan radikálisok, mint korábban, csak a kommunikációjuk szelídült. Kizárt egy olyan párttal az együttműködés, amelynek a politikusai nem is olyan régen még antiszemita kijelentéseket tettek és uniós zászlót égettek. Nem szabad bedőlni Vona Gábor kiskutya- és kiscica-simogatásának.
– Ön milyen politikai szerepet kíván vállalni a közeljövőben?
– Számomra ez már nem lényeges. Brüsszelből hazatérve, 2010 után alelnöki tisztségben vettem részt az MSZP elnökségének munkájában. 2012 nyarán a „fiatalítás” jelszavával több ismert és elismert politikussal együtt kiszorítottak a vezetésből. Az elnökségbe történő bekerülés feltétele a tehetség, a tudás, a tapasztalat, a teljesítmény és a tisztesség helyett a párt elnöke iránt nyilvánosan kimutatott lojalitás lett. Tudomásul vettem, s azóta tisztség nélkül igyekszem dolgozni a szociáldemokrata értékrend és politika népszerűsítéséért, sikeréért. Ha kapnék valamilyen feladatot, szerepet, amelyben hasznos lehetek, azt komolyan fontolóra venném. Az elmúlt közel öt év alatt azonban azt is tapasztaltam, hogy bármiféle tisztség nélkül is lehet hasznosan dolgozni. Például a sok évtizedes politikai munkában szerzett tapasztalatokra épített véleményem közzétételével.
névjegy
- Az 1939. július 3-án született MSZP-s politikus a Horn-, a Medgyessy- és rövid ideig a Gyurcsány-kormány külügyminisztere volt, 2004 és 2010 között az Európai Unió adó- és vámügyi biztosaként tevékenykedett.
- 1989-ben az MSZP alapító tagja volt, 1990 és 2004, majd 2010 és 2014 között szocialista országgyűlési képviselő, 1998 és 2004 között a párt elnöke, 1998–2000-ben frakcióvezető. 2010–12 között a párt alelnökeként te-vé-kenykedett.
- 1963-ban lépett be az MSZMP-be, 1971 és 1975 között a KISZ Központi Bizottsága nemzetközi osztályának a vezetője, 1975–76-ban az MSZMP KB külügyi osztályának a konzultánsa, 1976–1983 között alosztályvezetője, 1986-ig osztályvezetője volt. Ebben az évben lett külügyminiszter-helyettes, a tisztséget a Lázár-, majd a Grósz-kormányban is betöltötte. Németh Miklós kormányában külügyminisztériumi államtitkár lett, rövid ideig az MSZMP KB tagja is volt.