Nagy robajjal jelentkezett be tavaly decemberben miniszterelnök-jelöltnek Botka László. Viszont azóta az MSZP alapszabálya szerint nem volt semmilyen hivatalos stalluma, csak az elnökség és a választmány felhatalmazásával volt kormányfőaspiráns. Aztán a múlt hétvégi MSZP-kongresszuson már megszületett a hivatalos döntés is, hiszen a 292 küldöttből 280 támogatta a jelölését.
Hogy miért kellett ilyen sokáig húzni az időt? MSZP-s forrásaink szerint az elnökségben néhány hónapig „futtatni akarták” Botkát, aki decemberi bejelentkezésével borított mindent, kész tények elé állította Molnár Gyula pártelnököt és az elnökséget. Ők akkorra ugyanis szinte már mindenben megállapodtak a DK-val és néhány kisebb párttal a választási összefogásról. A felek január elején alá is akarták írni az egyezséget, amelyre Botka nagyon határozottan mondott nemet. Az, hogy az elnökség hajlandó volt ettől visszatáncolni, annak is volt köszönhető, hogy érezték: nem biztos, hogy életbiztosítást jelent egy 2014-eshez hasonló megállapodást kötniük. Emellett abban bíztak, hogy Botka népszerűvé tud válni a választók előtt is. A jelölt nem csinált titkot abból, hogy az erő politikáját részesíti előnyben a DK-val, az Együtt-tel, vagy épp a Párbeszéddel szemben, tehát akkor tárgyal majd velük, ha az MSZP kellőképp megerősödött, és ők tudnak diktálni az egyeztetéseken.
A mostani tapasztalatok szerint azonban Botka a saját ismertségét és népszerűségét tudta növelni, de az MSZP-ét nem. Tehát az kétségtelen, hogy el tudott szakadni a pártjától, ám ha a listájuk nem kap legalább egymillióval több szavazatot a mostani támogatottságuknál, a politikus maradhat Szeged polgármestere.
Botka a pártjában is takarítana
Azzal, hogy a polgármester miniszterelnök-jelölt lett, ő mondhatja ki az utolsó szót mind a 106 MSZP-s egyéni képviselőjelöltről. Hatvanoldalas programjában azt is deklarálta, hogy a 2010-es választási vereség okozói nem számíthatnak megértő elbírálásban. Ezenkívül Botka vezetheti a párt országos választási bizottságát is. Mindez így, együtt azt jelenti, hogy a szavazásokig valójában ő irányítja majd az MSZP-t.
Botka párton belüli ellenlábasai sem érezhetik tehát magukat biztonságban, a kongresszusi támogató szavazatokban viszont már az „igazodás” kényszere látszódik. A szocialisták berkein belül egyébként elég nehéz azon kiigazodni, hogy aktuálisan ki kinek is az embere, hiszen Botkával Gőgös Zoltán elnökhelyettesen kívül a tavaly nyári tisztújításon szinte a teljes jelenlegi elnökség szembenállt. Hiller István például alaposan megverte őt a választmányi elnöki posztért vívott versenyben. De Botka szoros szövetségese, Tóbiás József is elveszítette az elnöki posztot Molnár Gyulával szemben.
Milyen lesz az összefogás?
Már csak ez maradt az egyetlen kérdés. Mert valamilyen együttműködésre szüksége lesz a baloldalnak a 106 egyéni körzetben, hogy meglegyen az az egymillió pluszszavazat, amely szerintük hiányzik a Fidesz leváltásához. Gyurcsány már nagyon tárgyalna Botkával, aki viszont egyértelművé tette: a volt miniszterelnökkel nem működne együtt. Mindeközben a baloldali–zöld–liberális póluson is elindult valami. Karácsony Gergely zuglói polgármestert pártja, a Párbeszéd Botka hivatalos jelölése előtt hetekkel kormányfőjelöltnek választotta. Ő választási pártban gondolkodna. Ebben szívesen látná anyapártját, az LMP-t és korábbi szövetségesét, az Együttet is. A Momentum már korábban kizárta az együttműködést az Együtt-tel, az LMP meg mindenkivel, így nehéz megmondani, hogy ebből a gondolatból mi lesz a valóságban. Főleg úgy, hogy az LMP-t Botka is csábítaná – eddig nem sok sikerrel.
És mi lesz a jobbikkal?
Nem véletlen, hogy Botka MSZP-s miniszterelnök-jelölése napján a Jobbik választmánya is kihirdette, hogy Vona Gábor lesz az ő kormányfőjelöltjük. Ez sem volt meglepő húzás a középre tartó, a baloldali szavazókra (is) ácsingózó egykori radikálisok részéről. A kormánypártoknál úgy számolnak, hogy bizonyosan nem lesz deklarált választási együttműködés a baloldal és a Jobbik között, azt azonban nem zárták ki, hogy hallgatólagosan segíteni fogják egymást. Azt szerintük még nem merik majd „bevállalni”, hogy nem mindenhol indítanak egyéni jelöltet. Viszont az elképzelhető, hogy azokban a körzetekben, ahol a másik ellenzéki párt lehet az esélyes, egymást nem támadják, és nem fejtenek ki erőteljes kampánytevékenységet. Ez nem légből kapott feltételezés, a 2015-ös időközi országgyűlési választásokon már bevált. Veszprémben ennek köszönhetően is nyerhetett a baloldal, míg Tapolcán a Jobbik jelöltje. De az még rejtély, hogy ez a recept ugyanígy beválna-e egy országos, kiélezett választási versenyben, ahol sokkal nagyobb a tét, mint egy időközi szavazáson.
