A napokban a kijevi parlament illetékes szakbizottsága az államnyelvről szóló négy törvénytervezetet is vitára alkalmasnak nyilvánította. Ezek mindegyike rögzíti az ukrán nyelv hegemóniá-ját, és gyakorlatilag kiszorítaná a kisebbségi nyelveket a közéletből. Mindeközben az ország keleti régiójában a többször is kihirdetett tűzszünet ellenére folytatódnak a fegyveres összecsapások az oroszbarát szakadárok és az ukrán hadsereg egységei között. Kárpátalján is gyakoribbak lettek a kisebbségellenes megnyilvánulások, és a Magyarországról folyamatosan érkező támogatások ellenére (vagy talán éppen emiatt) az ukrán nyelvű média egy része irredentizmussal vádolja a magyar szomszédságpolitikát, s az ország széthullásához vezető szeparatista veszélyt vizionál.
Úgy tűnik, hogy az egyre kevésbé -népszerű Petro Porosenko elnök ugyan folyamatosan Ukrajnának az európai -irányvonal iránti elkötelezettségéről győzködi külföldi tárgyalópartnereit, mégsem lép fel kellő eréllyel a keményvonalas na-wcio-nalistákkal szemben. Pedig két és fél éve a kárpátaljai magyarság szinte -egyöntetűen őt támogatta az államfőválasztáson, hiszen az akkor még jelölt Porosenko választási megállapodást kötött Brenzovics Lászlóval, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével.
Ennek eredményeként az utóbbi politikus a Porosenko Blokk listáján bejutott az ukrán radába, és azért küzd, hogy az egyezmény többi pontja is teljesüljön. Idesorolható a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogainak a biztosítása, a magyar oktatási rendszer fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése, a tömbmagyarság érdekeinek figyelembevétele az ukrajnai területi-közigazgatási reform során és nem utolsósorban a kárpátaljai magyarság parlamenti képviseletének lehetővé tétele. De az ígéretekkel éppen ellentétes folyamatok indultak el Kijevben, még a megszerzett jogokat is csorbítaná az ukrán törvényhozás. Erről nyilatkozott a Figyelőnek Brenzovics László.
– Elnök úr, úgy tűnik, hogy a kárpátaljai magyarság és a többi ukrajnai kisebbség annak is örülhet, ha a parlamentben előkészített törvények nem csorbítják jelentősen azokat az anyanyelvhasználati és oktatási jogokat, amelyek nagy részét még a rendszerváltás éveiben sikerült biztosítani.
– Ukrajnában tulajdonképpen burkolt alkotmánymódosítás folyik. Az 1996-ban elfogadott alaptörvény széles körű kisebbségi jogokat rögzített. A hatályos jogszabályok – így a nyelvtörvény, a nemzeti kisebbségekről szóló, valamint az oktatási törvény – meglehetősen tág jogköröket biztosítanak a nemzeti kisebbségeknek. Ezt kívánják most komoly mértékben szűkíteni, oly módon, hogy mindeközben az alkotmányt nem módosítják. Ezek az új törvényjavaslatok alkotmányellenesek, arról nem is szólva, hogy szembemennek Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival, a Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és más szomszédos országokkal kötött alapszerződésekkel is.
– Az új oktatási törvénytervezetet első olvasatban még tavaly októberben elfogadta az ukrán parlament. Mikor tűzhetik ismét napirendre?
– Erre már most, július közepéig sor kerülhet. A törvény gyökeresen átalakítaná az oktatási rendszert. A legnagyobb vita a tanítás nyelvét szabályozó cikk körül alakult ki. Már az első olvasatban elfogadott szabályozás is visszalépést jelentett a jelenlegi gyakorlathoz képest. Most a szülő megválaszthatja, milyen nyelven tanuljon a gyereke, és amennyiben elegendő számú kérvény érkezik az adott iskolához (faluhelyen ez például öt főt jelent), a helyi önkormányzat köteles osztályt indítani. Az első olvasatban elfogadott változtatás csak ott tette volna lehetővé az anyanyelvi oktatást, ahol az adott kisebbség tömbben él, így elsősorban a szórványban lakókat érintette volna hátrányosan. Meg kell jegyeznünk, hogy a kárpátaljai magyarok számaránya az olyan nagyvárosokban sem éri el a 10 százalékot, mint Ungvár vagy Munkács, ahol a magyar nyelvű oktatási rendszernek komoly hagyományai vannak. Sikerült elérni, hogy szabályozatlansága miatt ez a megfogalmazás kikerüljön a szövegből. A parlamenti szakbizottság támogatását élvező javaslatba viszont az ukrán nyelv védelmében színre lépő ún. társadalmi aktivisták nyomására bekerült egy aprónak tűnő, valójában viszont fontos módosítás: e szerint az állam nem garantálja az anyanyelvi oktatást, hanem csak biztosítja ennek lehetőségét, mégpedig kizárólag az ukrán nyelvű tanítás mellett.
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Az egy tannyelvű kisebbségi iskolák működésének ellehetetlenítését. Lilija Hrinevics szakminiszter több ízben is aggodalmát fejezte ki a nemzetiségi, különösen a magyar tanítási nyelvű iskolákban tanulók gyenge ukrántudása miatt, amelyen szerinte úgy lehetne változtatni, hogy egyre több tárgyat oktatnának ukránul, s felső tagozatban már csak a kisebbség nyelvét és irodalmát lehetne anyanyelven tanulni. Az állami fenntartású felső- és szakoktatási intézményekben kizárólag ukránul taníthatnák a diákokat. Ezért az oktatási bizottság ülésén hangsúlyoztam, hogy nemcsak egy jogszabályban rögzített, hanem egy több évtizedes múltra visszatekintő szerzett szokásjognak a megvonását irányozzák elő, és ezzel a gyakorolt emberi jogok megvonásának alkotmányba foglalt tilalmát is megsértik. Kompromisszumos javaslatként azt ajánlottam, hogy a bizottság támogassa az oktatás nyelvéről első olvasatban elfogadott szöveget, amely visszalépést jelent ugyan, de legalább nem alkotmányellenes. A véleményemmel egyedül maradtam.
– Mi a helyzet az államnyelvről szóló törvényjavaslattal?
– Ebből mindjárt négyet is parlamenti vitára alkalmasnak talált az illetékes szakbizottság. Ami közös bennük, hogy rendkívül leszűkítenék a kisebbségi nyelvhasználati jogokat. A tervezetek szellemiségét néhány kiragadott példával szemléltetném: a rádió- és televízió-műsorok nyelve kizárólag az ukrán lehetne. A kisebbségi műsorokat felirattal kellene ellátni, sőt, a színielőadásokat is. Kisebbségi nyelven csak akkor lehetne újságot megjelentetni, ha ukrán fordításban is legalább olyan példányszámban terjesztené a laptulajdonos. Minden rendezvényen – beleértve a nemzeti ünnepeket, a kisebbségi szervezetek által szervezett alkalmakat is – biztosítani kellene a szinkronfordítást. Sőt, a legszélsőségesebb tervezet egyfajta nyelvi rendőrség felállítását is célul tűzi ki, amelynek a törvény betartását kellene ellenőriznie. Éles vita várható a parlamentben, hiszen ebben a kérdésben is kialakult egy nacionalista hullám. Megtörténhet, hogy a kisebbséget rendkívül hátrányosan érintő törvény születik.
– Mivel négy tervezet is napirendre kerül, szerencsés esetben az is megtörténhet, hogy végül egyik sem kap kellő számú szavazatot…
– Ez is benne van a pakliban. De sajnos az a tapasztalat, hogy ezekben a kérdésekben a parlament vezetése – Andrij Parubij házelnökkel az élen – erőszakosan „átnyomja” ezeket a javaslatokat, akár úgy is, hogy mindaddig újravoksoltat bizonyos kérdéseket, amíg meg nem születik a szükséges szavazatszám. A tervezetekben nincs szó a kisebbségi nyelvekről, viszont olyan preferenciákat biztosítanának az ukránnak mint államnyelvnek, ami gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozná az előbbieket.
– Ez a harcos nacionalista szellem lassan kezd beszivárogni a kárpátaljai közéletbe is, ami korábban nem volt jellemző. Magyarország komoly támogatást nyújt a régiónak, nemcsak a magyaroknak, de az ukrán lakosságnak is. Az ukrán média egy része mégis élesen kritizálja a magyar kormány szomszédságpolitikáját.
– Az utóbbi időben sajnos általánossá vált ez a tendencia, amely a társadalom stabilitását és békéjét veszélyezteti. A Krím elcsatolását, a kelet-ukrajnai fegyveres harcok kirobbanását követően felszínre kerültek a szélsőséges erők, kialakult egy oroszellenes hisztéria, amelyet minden nemzeti kisebbség megszenved. Az utóbbi időben magyarellenes kampány indult. Légből kapott vádak jelennek meg a központi médiában és néhány nem túl jelentős kárpátaljai ukrán lapban. Figyelemre méltó, hogy nemrégiben Kijevben A magyar tényező Ukrajna belpolitikájában címmel tudományos konferenciát szervezett a Stratégiai Kutatások Nemzeti Intézete. A 150 ezer fős kárpátaljai magyarságot egy 40 milliós ország belpolitikai problémájaként jelenítették meg. Én ezt súlyos és veszélyes tendenciaként értékelem.
– Kárpátalja megye vezetői másként ítélik meg az ukrán–magyar kapcsolatokat, és ezt minden alkalommal ki is hangsúlyozzák.
– Ne feledjük, hogy a KMKSZ nélkül a megyei tanácsban (közgyűlésben) nem lehet többséget kialakítani, a 64 fős testületben a mi 8 képviselőből álló magyar frakciónk komoly erőt képvisel. Barta József, a KMKSZ alelnöke egyben a tanács első alelnöki tisztségét is betölti. Másrészt Kárpátalját nemzetiségi kérdésekben általában a tolerancia jellemezte. Ha néha előfordultak is a magyarok ellen irányuló provokációk, azokat a hágón túlról, Galíciából importálták. A Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, Hennagyij Moszkal ebben a kérdésben másfajta, pragmatikus álláspontot képvisel. Rendőr tábornok ugyan, de szakemberrel van dolgunk, aki évekig vezette az Állami Nemzeti Kisebbségi és Migrációs Hivatalt, így komoly tudással és tapasztalattal rendelkezik ezekben a kérdésekben.
– A 2014-es elnökválasztást megelőzően a KMKSZ együttműködési megállapodást kötött az akkor még elnökjelölt Petro Porosenkóval, amelyben utóbbi – a szövetség által a számára nyújtott teljes körű támogatás fejében – vállalta, hogy megválasztása esetén segíti a magyar kisebbség ügyét. Ebből nem sok minden valósult meg mára.
– Nagyon kevés dolog valósult meg ebből az egyezségből, sikereket inkább csak helyi szinten és a magyar összefogás révén, a 2015 októberében tartott helyhatósági választáson elért kiváló eredményünknek köszönhetően könyveltünk el. Az országban feszült a helyzet, ez rányomja a bélyegét a politikai életre. Ami a Porosenko Blokkot illeti, meglehetősen heterogén az elnök nevét viselő frakció, nem feltétlenül szavaznak minden kérdésben azonosan. Azonban elmondható, hogy nemzetiségi ügyekben kevés a szövetségesünk.
– A kárpátaljai magyarok mit tegyenek: aggódjanak vagy bizakodjanak?
– Aggódjanak meg bizakodjanak is (nevet). A helyzet nem könnyű. A kárpátaljai magyarság viszont mindig is a jólszervezettségéről és bátor kiállásáról volt híres. Gondoljunk csak arra a 65 ezer aláírásra, amelyet márciusban közösen gyűjtöttünk össze az egyházakkal és a társadalmi szervezetekkel anyanyelvünk, valamint oktatási rendszerünk védelmében, s éppen Hennagyij Moszkal kormányzó közbenjárásával juttattunk el Kijevbe, a kormányhoz. Ebből a kiállásból kell erőt merítenünk, és a jövőben is össze kell fognunk a jogaink megvédéséért, érvényesítéséért.
NÉVJEGY
- Brenzovics László (53 éves) a kárpátaljai Zápszonyban született. 1986-ban az Ungvári Állami Egyetemen szerzett történész diplomát, majd szülőfalujában tanított, és néhány évig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott.
- A történelemtudományok kandidátusa. 2003-ban a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen PhD-fokozatot szerzett.
- 1997 óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. Számos történelmi tárgyú írás, könyv szerzője.
- 1990-ben a beregszászi járási tanács képviselőjévé választották.
- 1992-től a KMKSZ kulturális titkára, 1996-tól a KMKSZ alelnöke.
- 1998-tól Kárpátalja Megyei Tanácsának képviselője, 2006-tól 2010-ig pedig alelnöke. 2010–2014 a tanács költségvetési bizottságának elnöke, és újból megyei alelnök.
- 2014-től a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és az Ukrán Legfelsőbb Tanács (a kijevi parlament) képviselője.
