IDŐHÚZÁS ÉS ÍTÉLKEZÉS
Románia az Európai Unióhoz való csatlakozása előtt vállalta, hogy rendezi a rendszerváltás előtt elkobzott egyházi, közösségi és magánvagyon ügyét. Az első ingatlanokat 1996 és 2000 között adta vissza az állam, amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) először vállalt kormányzati szerepet. Az egyedi eseteket követően a 2000-es évek elején a restitúciót szabályozó törvények is megszülettek, a végrehajtás azonban rendkívül lassan halad. Az 1948-as államosításkor egy tollvonással egyik napról a másikra elvett ingatlanok, erdők és birtokok egykori tulajdonosait a román állam rendkívül alamuszi tortúrának teszi ki, hiszen csak hosszan tartó pereskedések nyomán sikerült eddig visszaszerezni a vagyon egy részét. Például az erdélyi magyar történelmi egyházak 2500 ingatlant igényeltek vissza, de ezeknek csak mintegy a felét kapták meg, s az elmúlt években teljesen leállt a folyamat, amelynek nem látszik a vége. Mi több, félő, hogy az állam elkezdi újból kisajátítani a magyar egyházi és közösségi vagyont az olyan precedensnek szánt ítéletekre hivatkozva, mint amilyen most a Mikó-ügyben született. A restitúció ügyét az sem segíti, hogy míg a NATO- és EU-csatlakozása előtt szorosan figyelemmel követték keleti szomszédunkat Brüsszelből és Washingtonból, hogy miként rendezi az etnikumok közötti viszonyt, beleértve a visszaszolgáltatást, a Nyugat most már nem kéri számon az akkori vállalások elszabotálását.
A REFORMÁTUSOK NEM ADJÁK FEL
A múlt héten született jogerős ítélet a legfelsőbb bíróságon a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium (gimnázium) épületeiről, amelyeket immár jogerősen újraállamosítottak. Bukarest 2002-ben adta vissza a nagy múltú intézmény tömbjeit a tanári lakásokkal együtt a kolozsvári székhelyű Erdélyi református egyházkerületnek, majd az iskolához tartozó egyik lakás miatt – ezt időközben az önkormányzat eladta egy bérlőnek – eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség. Ennek nyomán 2014-ben a visszaszolgáltatásról döntő bizottság három tagját – köztük Markó Attila parlamenti képviselőt, volt RMDSZ-es államtitkárt (aki ellen más restitúciós ügyekben is hajszát indítottak, letöltendőt is kapott, s menedékkel él Magyarországon), valamint Marosán Tamást, a református egyházkerület volt jogászát – felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, pedig csak a törvényt alkalmazták. A bíróság egyúttal érvénytelenítette a visszaszolgáltatást, de nem mondta ki, hogy kié az épület, ezért az egyházkerület ismét benyújtotta a kérelmet. A korábbi restitúciós bizottsági tagok elítélése következtében az új összetételű grémiumnak nem volt mersze visszaadni az iskolát. Az egyházkerület ezt a döntést támadta meg a legfelsőbb bíróságon, ahol szintén elutasították a keresetét. A reformátusoknak nem marad más jogorvoslati lehetőségük, mint a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni, amit meg is tesznek. Elhatározásukat üdvözölte a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága, és jelezte: minden tőle telhető támogatást kész megadni a nemzetközi jogorvoslat érdekében. Potápi Árpád János államtitkár megdöbbentőnek és elfogadhatatlannak tartja a román legfelsőbb bíróság ítéletét, amely a jogállamisággal teljes mértékben összeegyeztethetetlen, és nélkülözi az európai szellemiséget.
Már évek óta látszik, hogy Románia nem gondolta komolyan a saját törvényei által is szavatolt ígéretét, miszerint visszaadja a kommunizmus idején elkobzott vagyont, amelynek jelentős része a magyarság és más nemzeti kisebbségek tulajdonában volt. Erdélyben a történelmi magyar egyházak számos iskolát működtettek, amelyek Trianon után a magyarság bástyái voltak. Azonkívül kiterjedt birtokokkal is rendelkeztek, amelyek az iskolák és általában az egyházi intézményrendszer fenntartását szolgálták. A román ortodox hitközösségnek nem voltak ilyen tanintézményei, hiszen a görögkeleti egyház hagyományai között nem szerepelt az iskolaalapítás és -működtetés. Ezért is ezen intézmények visszaszolgáltatása magyar ügynek számít a román többség szemében, amely kevés empátiát mutat e jogtiprás kapcsán.
BIZONYÍTÉKOK MIT SEM ÉRNEK
A jogi vita nem új keletű. Lényegében Trianon óta a román állam mindig megpróbálta elvenni vagy korlátozni a nemzeti kisebbségek közösségi, egyházi és magán-vagyonát. A restitúciós hatóságok és bíróságok előtt zajló viták lényege, hogy Bukarest nem ismeri el például az egykori erdélyi püspökség (a mai Gyulafehérvári főegyházmegye) egyik több évszázados hagyománnyal rendelkező, felfüggesztett, majd újraalapított intézményének, az Erdélyi Katolikus Státusnak a mai jogutódját. A Mikó Kollégium esetében is az szerepel a telekkönyvben, hogy „Ev. ref. (evangéliumi református) Székely Mikó Kollégium”, ami azért van így, mert a korabeli telekkönyvezési szokás szerint az ingatlan rendeltetését jelölték meg, nem a tulajdonost, bár a bejegyzés egyértelműen utal az utóbbira. Az egyház hiába mutatta fel például a magyar igazságügyi tárca 1911-ben hozott határozatát, amely éppen az ilyen telekkönyvi bejegyzéseknek a felekezet javára való átírását tette lehetővé. A román igazságszolgáltatás ezt nem vette figyelembe, mint ahogy azt sem, hogy 1948-ban miért szerepelt az ingatlan az államosítási listán, miért lett volna szükség az elkobzására, ha már eleve az állam tulajdonában volt, ahogy állítja most a román hatalom. A 65 ezer kötetet, 1650 kéziratot tartalmazó gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár és csillagvizsgáló épületét is eddig hiába igényelte vissza a városi érsekség, első fokon elutasították a katolikus egyház keresetét. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek attól tart, hogy a már eddig visszaszolgáltatott ingatlanokat is újraállamosíthatják, így például a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium épületét. Az ebben működő magyar tanintézményt jelentős magyar diplomáciai erőfeszítésekkel sikerült újraindítani, de ennek az iskolának a sorsát is kedvezőtlenül befolyásolhatja egy esetleges újraállamosítási eljárás, amelyet román nacionalista erők már kilátásba helyeztek. (A katolikus egyház októberben vesztett pert egy nagyváradi és egy gyulafehérvári iskolaépülete ügyében.)
A KÖZBIRTOKOSSÁGRA IS FÁJ A FOGUK
A katolikus egyház premontrei rendje Nagyváradon is óriási jogi csatát vív a bíróságokon egykori kiterjedt vagyonának, iskolájának és birtokainak a visszaszerzéséért. A tanintézmény esetében a román állam arra hivatkozik, hogy azt nem a kommunizmus idején, hanem már 1936-ban államosították, így az nem adható vissza a hatályos restitúciós törvény szerint. De a szerzetesrend által a két világháború között indított jogi eljárás soha nem ért véget, így az egyház még 1945 után is – az 1948-as államosításig – ingatlanadót fizetett tulajdonosként. Az 1936-os „államosítás” is lényegében úgy történt, hogy a hatalom nevében Onisifor Ghibu egykori román politikus szó szerint meghamisította a telekkönyvet, és a premontrei rend helyett a román államot írta be, arra hivatkozva, hogy az épület a magyar államé volt, így Trianon után a románokat illeti meg. De az erdélyi főnemesek, így például Bánffy Dániel volt magyar földművelésügyi miniszter leszármazottai is alaposan megérezték a román jogállamiság hiányát, hiszen 9300 hektárnyi erdejüket államosította újra ez év júliusában Bukarest Maros megyében, pedig 2007-ben már visszaszolgáltatták a családnak.
Legújabban a háromszéki (Kovászna megyei) Ozsdola település közbirtokosságának a visszavétele érdekében is eljárást indított a román állam. A 2900 hektár erdő már tizenöt éve a közbirtokosság tulajdonába került, most viszont szemet vetett rá a pénzügyminisztérium, amely arra hivatkozik, hogy a két világháború között kártérítés ellenében kisajátította az ozsdolai erdőket. Csakhogy a közbirtokosság akkoriban két pert indított ez ellen, és 1934-ben a brassói táblabíróság nekik adott igazat, elismerve, hogy kicsi volt az összeg, amelyet felajánlott az állam. Emellett egyéb dokumentumok – erdőkitermelési iratok – is arról tanúskodnak, hogy a vagyont az 1948-as államosításkor a közbirtokosságtól vették el. Székelyföldön a privát közbirtokosságoknak visszaszolgáltatott erdők százezer embernek biztosítanak jövedelemkiegészítést.
Borítófotó: Hívő márton áron püspök kőkoporsójának tavalyelőtti felszentelésén. A gyulafehérvári székesegyházban van hunyadi jános síremléke
a Batthyány ignácé, aki 220 éve saját vagyonából hozta létre a nagy értékű könyvtárat, amit
a román állam nem akar visszaadni
sepsiszentgyörgyi tüntetés 2012-ben a református kollégium visszaállamosítása és markó attiláék meghurcolása ellen. A helyzet változatlan
