A jelenlegi köztársasági elnök nyelvezete sokkal közelebb áll François Hollande-éhoz, mint azt bárki gondolná – jelentette ki a Le Figaro című konzervatív francia lapnak nyilatkozva Cécile Alduy, a Stanford Egyetem összehasonlító nyelvészettel foglalkozó tanára. A professzor, aki tagja a rangos párizsi Sciences Po politikatudományi intézetnek is, könyvekben, tanulmányokban leplezi le a közbeszédet Franciaországban behálózó, megtévesztő retorikát.
STRATÉGIAI CÉGEKET ADNÁNAK EL
Nem csupán az „egyrészt így, viszont másrészt úgy”, valamint a „de ugyanakkor” kifejezések használata miatt kezdik társítani Emmanuel Macron nevét az előző, szocialista köztársasági elnökével. A nemrég még közösségi tulajdonról papoló, mégis újabban Európa-szerte a nemzetállamok erejét, mozgásterét csökkenteni igyekvő liberális baloldal legvadabb álmait is túlszárnyalja a Bruno Le Maire gazdasági miniszter által a minap ismertetett privatizációs csomagterv.
Legalább tíz-, de akár tizenötmilliárd euró bevételt is remélhet a francia államkassza a tárcavezető Pacte nevű tervezetétől, amelyre Macron úgy bólintott rá, hogy tisztában volt vele: az intézkedés alapjaiban változtathatja meg a francia gazdaság struktúráját. A „hatszögletű ország” nyugat-európai szomszédjaival ellentétben előszeretettel birtokol, tart a tulajdonában gigacégeket. A Pacte egy betűszó, a teljes név a cégek növekedésére és átalakítására utal. A törvénytervezet lehetővé tenné, hogy az állam értékesítse az Engie energiavállalatban, a párizsi reptereket üzemeltető Aéroports de Paris (ADP) társaságban és a Française des Jeux lottócégben meglévő részesedését. Az Engie-ben közel egyharmad résznyi, a légiutas-vállalkozásban 50,6, a szerencsejáték-társaságban 72 százalékos az állami tőkearány.
NEM LESZ EGYSZERŰ
Az ADP privatizációjához meg kell változtatni a vállalatokról szóló 2005-ös törvényt. A párizsi repterek infrastruktúrájának az eladásához egy hetven évre szóló koncessziós szerződést kell meg-, illetve újrafogalmazni, nem beszélve arról, hogy az Orly és a Roissy esetében a francia állam továbbra is vétójoggal rendelkezhet a sorsukat illetően. Nem olyan egyszerű egy ilyen cég értékesítése, mint egy autópálya magánosítása, amelyre szintén volt már példa. A köztársasági elnök támogatása ellenére a gazdasági szaksajtó által idézett források meglehetős kételkedésüket fejezték ki a tekintetben, hogy a párizsi légikikötők háttérüzemeinek az eladása valóban jó ötlet-e.
Megtennék tétre, befutóra, ám – többek között a Le Point és az Ouest-France is utal erre a kockázatra – a Franciaországban majdnemhogy monopolhelyzetet élvező lottócég kapcsán éppen most merült fel, hogy törvényben kellene szabályozni a veszélyes játékfüggőséget. Kérdéses, hogy egy ilyen vállalkozás értékesítését követően az esetleges jogszabályi szigorításokkal együtt nem marad-e nyitva több kiskapu a nagyobb – s immár egy magáncéget gazdagító – bevétel reményében.
Ami az energiatársaságot illeti, az állam részesedése valamivel több mint 24,1 százalék azt követően, hogy egy 2017-es koncessziós szerződés átadta a cég 4,5 százalékát. Csakhogy az állam egyelőre megőrizte vétójogát a szállítási és a gázraktározási üzletágban, hogy biztosítsa az ország energetikai függetlenségét. Bruno Le Maire tárcája 1,6 milliárd euró értékben már megvalósította a Renault-val kapcsolatos Engie-érdekeltség eladását. Az aranytojást tojó tyúk levágása a katonai technológiával foglalkozó, többek között fegyverrendszereket fejlesztő, piacvezető Thales és az ellentmondásos magyarországi szereplése okán a hazai olvasó előtt sem ismeretlen Electricité de France (EDF) cégben való részesedés értékesítése lehet, az innen befolyó összeg elérheti a tízmilliárd eurót.
ÚJABB SZTRÁJKHULLÁM JÖN
Úgy tűnik, a kormányzatot és az elnöki hivatalt nem hatotta meg a nemrég lezajlott hasonló indíttatású reformokat követően az SNCF és az Air France látványos tiltakozása. Pedig borítékolható, hogy a korábbi sztrájkhullámok és tömeges utcai demonstrációk megismétlődnek, nem beszélve arról, hogy a privatizációs bevételek nem jelentenek olyan hathatós eszközt, mint a közvetlen jelenlét, a részvétel az állam szuverenitásának a megőrzésében.
GOLYÓÁLLÓ VITRINBEN AZ EIFFEL-TORONY
Monumentális, golyóálló üvegfalak veszik körbe szabályos négyszög alakban a francia nemzeti ünnepre, július 14-re a német származású, eredetileg Bönickhausen családnevű tervező által létrehozott, világhírű építményt. Az ország jelképeként ismert műalkotás a felújítást követően akár tizenötezer főt is képes befogadni. A 224-226 méter oldalhosszúságú védrendszer pusztán esztétikusabb külsőt kölcsönöz az iszlamista terrortámadások miatt már 2016-ban felhúzott fémkerítésnek. A 3,24 méter magas és 6,5 cm vastag, különleges anyagú falak rejtekében felújítják az Eiffel-torony régi kertrendszerét is, melynek ösvényein már biztonságban andaloghatnak a szigorú ellenőrzésen átesett látogatók, akiket a politikailag korrekt nyelvi követelmények miatt már egyébként sem érhet „muszlim hátterű”, csak „sima” terrortámadás. Akiket még ez sem győzött meg, s akiknek az évek óta nagy számban, állandóan jelen lévő biztonságiak látványa is kevés, azokat nemrég az építményért felelős Bernard Gaudillère személyesen is megnyugtatta: az üvegfalak biztonságát a párizsi rendőrprefektúra segítségével tesztelték; a golyókat persze nem a helyszínen eresztették az átlátszó falakba.
BORÍTÓFOTÓ: Arnold Schwarzenegger és Emmanuel Macron az Eiffel-torony tövében. Privatizáció és megtévesztő retorika
