PÁRIZS-PEKING
Egyelőre kérdéses, hogy Franciaország nagyhatalmi álmainak a pillanatnyi megvalósulása, vagy csak egy szerencsés helyzet ügyes meglovaglása volt-e, de tény, hogy Emmanuel Macron államfő hivatalában ült le egy asztalhoz az Európában gigaüzletek sorozatát megkötni szándékozó Hszi Csin-Ping kínai elnök Angela Merkel német kancellárral és Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével.
KORLÁTOK PEKING ELŐTT
Az EU felébredt álmából: kormányai felismerték, hogy a kínai gazdaság szerepe megkerülhetetlen Európa további fejlődése szempontjából – fogalmazott a kínai elnök látogatása kapcsán a Les Échos című francia gazdasági lap. Az unió második legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, az árukereskedelem értéke 2017-ben 573 023 millió euró volt. Látható, hogy Peking maga szeretné diktálni a tempót: erre utal a március végén Olaszországgal kötött szerződés is. Kína többször is visszautasította, hogy az Európai Unióval globális megállapodásokat kössön, mégpedig a makroökonómiai egyensúly hiánya miatt (részben a leértékelt jüan okán), ám maga is rákényszerül belső piacainak megnyitására. Peking külgazdasági stratégiája ebben kísértetiesen hasonlít Donald Trump amerikai elnök doktrínájára: a távol-keleti óriás kétoldalú megállapodásokra törekszik a multilaterális egyezmények helyett.
Mint arra a Libération is rámutat, Kína 145 milliárd euró értékben hajtott végre befektetéseket az EU-ban 2010 óta, ám a tendencia lassulásáról beszélhetünk azóta, hogy több európai ország elkezdte korlátozni a kínai vállalatfelvásárlásokat (lásd külön). Az ingatlanpiac és a turizmus után a luxusipar is kezdi érdekelni Peking és Sanghaj beruházóit.
Hszi Csin-ping kínai és Emmanuel Macron francia elnök Párizsban, feleségeikkel. Keresztülhúzták Trump számításait
LÉGIIPARI FEJLESZTÉSEK
Szintén kérdéses, hogy a gall kakas egyszerűen csak jókor, jó helyen kukorékolta-e ki az európai ébresztőt Kína felé, vagy Macron kezdeményezése (januári, ötven francia cég képviselőjével együtt Kínában tett látogatása előkészítette, hogy piaci rést nyisson a francia áruknak az ázsiai országban) indította-e el a folyamatot. Tény viszont, hogy Peking éppen akkor fordult az öreg kontinens irányába a március végi látványos debütálással, amikor a lapok arról kezdtek cikkezni, hogy vajon tovább élesedik-e az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború.
Az aranytojást tojó tyúk a franciaországi üzletkötések sorában mindenképpen az Airbus volt. A március 25-én létrejött megállapodás szerint Kína 290 darabot vásárol a gépcsalád A320-as változatából, és hozzácsap még tízet az A350-esből is. Katalógusáron – írta a Le Monde – a repülők értéke meghaladja a 36 milliárd dollárt, ez 31,8 milliárd euró. Az esetleges további vásárlások esélyét fokozza, hogy a Boeing, az Airbus amerikai riválisa rossz passzban van: a 737 MAX–8 típus gépei például nem szállhatnak fel egy sürgős szoftverfrissítés miatt. A 737-eshez a közelmúltat tekintve két tragédia is kapcsolódik: 189 életet követeltek a Lion Air társaság és 157-et az Ethiopian Airlines flottájában történt légiszerencsétlenségek. A Boursedirect.fr információi szerint az elkövetkező két évtizedben Kínának összesen 7400 személy- és teherszállító repülőre lesz szüksége, ez a világpiaci kereslet 19 százalékát jelenti.
Az Airbusnak éppen az útkeresés, sőt a bukdácsolás időszakában, egy igen rosszul indult évben érkezett ez a megrendelés: a cég januárban állította le az A380-as szuperjumbo gyártását, miután – tizenkét esztendős aktív forgalmazást követően – jelentősen zuhant a kereslet a világ legnagyobb repülőgépének a gyártása iránt. Ráadásul, mint arról a Bloomberg beszámolt, a Germania német légitársaság a 2019. február 5-én bekövetkezett csőd miatt visszamondott egy 103 A320-as gép megvásárlásáról szóló, 2,8 milliárd dolláros szerződést. A múlt évet a cég mélyrepüléssel fejezte be, „fedélzeti mérnökei”, elemzői már leadták az első vészjelzéseket.
Ehhez képest kiverte a biztosítékot, hogy Tom Enders, az Airbus igazgatótanácsának április 10-én távozott elnöke 36,8 millió eurós végkielégítéssel kezdheti meg nyugdíjas éveit. Elvileg 26,3 millió euró ütné a markát, de felmarkolhatja a neki járó 7,3 milliós ingyenrészvényadagot is, valamint megilleti 3,2 milliós kompenzáció azért, mert egy évig nem dolgozhat a konkurenciának. A Le Monde számításai szerint a húsz ledolgozott esztendő alatt évente 1,31 milliós illetmény gyűlt össze a nyugdíjas évekre. A részvényesek hiába lázadoznának a lélegzetelállító összeg miatt, a társaság ugyanis a holland cégjog szerint működik.
VÁLLALATI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK
A francia társaságok – melyek többsége már Macron januári látogatása idején, az elnökhöz csatlakozva előkészítette a most kötött megállapodásokat – bőségesen profitáltak Hszi Csin-Ping vizitjéből. Az EDF energiaszolgáltató konszern, amely szélerőműveket fejleszt, most egymilliárd euró értékben adott el termékeket Kínának. A Schneider Electric elvállalta a Power Construction Corporation üzemeinek a modernizálását egy hatmilliárd eurós szerződés keretében. Egy évvel azután, hogy véget ért a marhahúsra kivetett embargó, Párizs most engedélyt kapott arra, hogy szárnyasok húsát is importálhassa, míg a CMA CGM hajótársaság megállapodott a China State Shipbulding Corporationnel, hogy 1,2 milliárd euró értékben megépítenek tíz konténerhajót.
Egyelőre csak a tervezés szintjén folytatódott az Orano cég és az újrahasznosítható anyagokkal működő kínai nukleáris erőművek kooperációja; ennek kapcsán a La Hague városában már működő modell alapján fejlesztenének a szakemberek. A francia atompolitika nehezen követhető műfajjá vált, hiszen a kormányzat egyszerre nyomja a féket és a gázt. Macron híres programjának a része volt, hogy legalább tizenhetet bezár az 58 működő reaktorból, és Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter éppen azért távozott, mert egyértelművé vált, hogy nem valósítható meg ez az ígéret. Ugyanakkor Párizs továbbra is számos új megállapodást köt az ágazatban külföldi partnerekkel, így 2018 decemberében hazánkkal szintén megegyeztek, miszerint francia cégek is részt vesznek a paksi atomerőmű turbináinak az építésében.
MACRON KIÉGETT?
Különös, hogy éppen egy ilyen sikersorozat után – mely a külső szemlélő számára magas labda, amelyet az elnöknek csak le kell csapnia, hogy megerősítse pozícióit – jelent meg a Le Parisien március 30-i számában, hogy Macron súlyos pszichés problémákkal küzd. A lap szerint elszigetelődött a környezetétől, kiégett, elerőtlenedett. „Mesebeszéd, hogy az elnök kiégett lenne, tele van energiával!” – cáfolta a BFM TV műsorában Richard Ferrand, a Nemzetgyűlés elnöke az újság információit.
Morózus hangulatban-e vagy sem, de egyértelmű, hogy Macron a múlt év vége óta keresi a kitörési lehetőségeket politikai elszigeteltségéből. A sárga mellényesek megmozdulásaiban is testet öltő társadalmi elégedetlenség leszerelésére valóságos raliba kezdett, országjáró körútja során aktívan próbált bekapcsolódni a társadalmi párbeszédbe. A nemzetiségi kérdés puszta felvetésére is hagyományosan, a mindenkori elnök személyétől függetlenül elutasító módon reagáló Élysée gyakorlatával szakítva most a breton mozgalomnak tett ígéreteket, és Édouard Philippe kormányfővel együtt kijelentették: eljött a decentralizáció ideje.
A sárga mellényesek felvonulásain feltűnően sok regionális zászló tűnt fel, így az elszakadásukért régebben kemény eszközökkel küzdő bretonok fekete-fehér sávos lobogója is. (A kelta eredetű népcsoport a Franciaország legnyugatibb csücskében elhelyezkedő Bretagne-ban él. A nyelvüket ma mintegy 365 ezren értik, 240 ezren beszélik folyékonyan. Száz esztendeje még mintegy egymillióan használták ezt a nyelvet – a szerk.)
VOKSOKKAL FIZETHET
Nemcsak a megújulás keresése, hanem az eddigi ügyek miatti elszámolás is terítékre került az európai uniós választások közeledtével. „Macron egy klímaügyben kemény álláspontot elfoglaló Európát ígért. Ehhez képest Franciaországban nem győz hátrálni ezen a téren vagy a nukleáris erőművek bezárása ügyében” – így a szélsőbaloldali LFI vezetője, Manon Aubry, aki nem rejtette véka alá, hogy a szélesebb elfogadottságra játszó elnöknek a saját szavazótáborán belüli szimpátiavoksokkal kell fizetnie, ha túlzottan kihátrál eredeti elképzelései mögül.
VISSZAESŐBEN A KÍNAI TŐKEEXPORT
Az amerikai Rhodium Group kutatóintézet adatai szerint a 2016-os év 37,2 milliárdos, az EU-ba irányuló kínai befektetésének értéke 2017-ben 29,1 milliárdosra csökkent, s a múlt esztendőben csupán 17,3 milliárd eurónyi volt az összeg (ennek 45 százaléka Nagy-Britannia, Németország és Franciaország között oszlott meg). Még meredekebb e beruházások visszaesése, ha angolszász relációban vizsgáljuk: az Egyesült Államok kapcsán szabadesésről beszélhetünk, ott 2016 és 2018 között kilencven-, Nagy-Britannia esetében nyolcvanszázalékos volt a zuhanás a kereskedelmi háború következtében. Franciaország esetében viszont ugyanebben az időszakban 86 százalékos növekedésről beszélhetünk, 2018-ban összesen 1,6 milliárd eurós értékről.
Borítófotó: Az Airbus telephelye Toulouse mellett. Elhúztak a Boeing mellett
