A rövid válasz szerint biztosan nem lesz! Mivel a muzulmán vallás nem esett át reformáción, és jelenleg inkább annak fundamentalista irányzatai dominálnak, nehéz lesz a Korán tanítását a szekularizált nyugati fogyasztói társadalmak hétköznapjaihoz illeszteni. Most Emmanuel Macron francia elnök fut neki egy „francia” iszlám kialakításának, amely a remények szerint akár egy „európai” iszlám kialakulásához is elvezethet.
ÖTMILLIÓ MUSZLIM
Macron nyárig széles körű egyeztetésekbe kezd, minden érintettel szeretne beszélni. Van is miről, hiszen egy friss felmérés szerint csak a szocialista és centrista szavazók tartják az iszlámot a demokráciával összeegyeztethetőnek, a jobboldali és radikális szavazóknak erről merőben más a véleménye. Az állam és az egyház 1905-ös törvényi szétválasztása óta a francia állam vallási kérdésekben semleges.
2011 óta nem is szabad közterületen vagy állami intézményben fejkendőt hordani. A teljes testet eltakaró női ruha nyilvános viselése is tilos, aki mégis ilyet hord, akár 150 euró büntetést is fizethet, és állampolgári ismeretek órákra is járhat.
Az ötmillió muszlim azonban egyre több jogot követel magának. A francia nyelvű országokban szenvedélyes vita zajlik a halal és a kóser vágás betiltásáról. Belgium több tartománya is száműzné állatvédelmi okokból a kábítás nélküli vágást, míg mások ebben a vallásszabadság korlátozását látják.
A muszlimok növekvő számával és erős hitbuzgalmával egyre több Európán kívüli érték jelenik meg a hétköznapokban, amit szabályozni kell. A gyermekházasság, a többnejűség, a becsületgyilkosság vagy a saría bevezetésének a témája a no-go zónákon kívül is egyre égetőbb kérdés.
TÖRÖK IMÁMOK NÉMETORSZÁGBAN
Máshol sem jobb a helyzet. A CDU pártalapítványa a német–török államközi megállapodás keretében országismereti képzést tart azoknak a török imámoknak, akiket Ankara Németországba küld. Alig bírják, hiszen a háromezer németországi mecsetből ezerbe a török vallásügyi tárca küld imámot. Ők többnyire Anatólia távoli vidékéről érkeznek, az iszlám fundamentalista irányát követik, s nem is ismerik közelről a szekularizált és individualizált nyugat-európai társadalmak hétköznapjait.
A szekularizáció ellen hat a fundamentalista irányzatot követő Perzsa (Arab)-öböl menti országok „evangelizációs” tevékenysége is. A vahabita Szaúd-Arábia, Katar és Kuvait guruló petrodollárokkal támogatja az Európában működő, hithű muszlim vallási szervezeteket, köztük a radikális szalafistákat is. Ezek az országok gyakran a legnagyobb befektetők és fegyvervásárlók, így egyetlen nyugat-európai kormány sem akarja magára haragítani őket.
A történelem is adhat példát. Napóleon konkordátumot kötött a katolikus egyházzal; nála az állam adta a pénzt, amiért cserébe átvette a hitélet feletti ellenőrzést. Most Macronnak kell egy új modellt találni, mert a jelenlegi már nem működik. Párizs jelenleg fentről és erőből szeretné rendezni a kérdést, mielőtt ellenőrizhetetlenné válik a helyzet, ám az idő és a demográfia most nem a szekularizált és mérsékelt megoldásnak kedvez.
Borítfotó: SíIta muszlim nők Ankarában egy vallási ünnepen. Egyre több Európán kívüli érték jelenik meg a nyugati hétköznapokban
