TÖBB MINT DIVERZIFIKÁCIÓ
Csökkent az Oroszországból származó gáz behozatala – értesített a lengyel PGNiG állami gázszolgáltató. Tavaly 9,04 milliárd köbmétert importáltak onnan az 1990-es években kötött jamali (az orosz–fehérorosz–lengyel vezeték üzemeltetéséről szóló) megállapodás keretében, mintegy hat százalékkal kevesebbet, mint 2017-ben. Tavaly az Oroszországból származó nyersanyag a kétharmada volt a PGNiG teljes gázvásárlásának. De 2022-től, amikor lejár a Lengyelország és a Gazprom közötti szerződés, Varsó már nem akar tőlük vásárolni – jelentette be nemrégiben Piotr Naimski, a stratégiai energia-infrastruktúráért felelős kormánybiztos. Ez a döntés (hivatalosan nyersanyagellátás-diverzifikálási stratégia) valójában azt jelenti, hogy a lengyel energetikai együttműködés súlypontja az Egyesült Államokra és Skandináviára helyeződik.
Az idei első negyedévében a Gazprom összesen 48,8 milliárd köbméter gázt küldött Nyugat-Európába, tíz százalékkal kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt – írja a varsói sajtó, és megjegyzi: több európai ország intenzív erőfeszítéseket tesz, hogy bővítse behozatali lehetőségeit, csökkentse energiabiztonsági kockázatait. Lengyelország szerint az orosz gáztól való függés aggodalomra ad okot, különösen a második orosz–német balti csővezeték, az Északi Áramlat II. ez évre tervezett kiépítésével. Az egyelőre egy LNG-terminállal (a balti-tengeri Świnoujściében három és fél éve felépített gázfogadó állomással) rendelkező Lengyelország a 2022-ben elkészülő balti vezetékhez (Baltic Pipe) csatlakozik, amely az Északi-tenger talapzatából származó norvég gázt Dánián keresztül szállítja a lengyel kikötőig.
A jelenleg működő Északi Áramlat I. évente 55 milliárd köbméter orosz gázt képest szállítani a Nyugatnak, ha viszont üzembe helyezik a most épülő párját, akkor ez a mennyiség megduplázódik, tehát 110 milliárdosra nő a kapacitás (összehasonlításképpen: Lengyelország évi 16-17 milliárdot fogyaszt). Varsóban idézik Alekszej Miller Gazprom-vezér bejelentését, miszerint nincs akadálya az Északi Áramlat II. idei befejezésének. Ezzel kiváltható más tranzitútvonal, amelyen keresztül orosz exportgáz érkezik Európába. Jelenleg még Ukrajna a fő tranzitország; tavalyelőtt 93 milliárd köbméter áramlott át a vezetékrendszerén, az EU-ba irányuló orosz gáz 39 százaléka. Ez év december 31-én lejár az orosz–ukrán megállapodás, és a Gazprom átirányíthatja exportját részint az Északi Áramlat II.-re, részint a szintén épülő fekete-tengeri vezetékre, a Török Áramlatra, amelynek európai elágazását Bulgárián, Szerbián keresztül tervezik kialakítani. (Meglátásunk szerint nem valószínű, hogy a Gazprom teljesen eláll az ukrajnai tranzittól, hiszen az egyik ottani, déli csövön látják el a Moldovai Köztársasághoz tartozó, magát függetlennek tartó Dnyeszter Menti Köztársaságot is, ez a terület pedig Moszkva politikai, gazdasági és katonai támogatásával őrzi államiságát, biztosítja létfeltételeit. Az alternatív forrás biztosítására épülő román–moldovai gázvezeték legfontosabb szakasza még nem készült el, többesztendei halasztás után az év végére ígérik.)
Lengyelország következetesen ellenezte az Északi Áramlat mindkét projektjét, és intenzíven dolgozik diverzifikációs stratégiájának a megvalósításán. Növeli például a świnoujściei kikötő LNG-termináljához érkező cseppfolyósított gáz mennyiségét. A PGNiG tavaly 2,71 milliárd köbmétert hozatott Katarból, Norvégiából és az Egyesült Államokból, ez 58 százalékos növekedést jelent 2017-hez képest. Két amerikai ellátó, a Venture Global Calcasieu Pass és a Venture Global Plaquemines LNG arra szerződött, hogy évi egy-egy millió tonna cseppfolyósított gázt visz Lengyelországba húsz esztendőn keresztül. Piotr Woźniak, a PGNiG elnöke szerint az amerikai LNG több mint ötödével olcsóbb, mint a lengyeleknek eladott orosz gáz ára. Az utóbbi hetek egyik legfontosabb információja, amelyet most Piotr Naimski is megerősített, az a döntés, hogy Gdańskban hamarosan egy úszó LNG-terminált építenek.
A már említett, a Lengyelországot Dániával és Norvégiával összekötő Baltic Pipe törvényi előkészítése is zajlik, hogy a lengyel csatlakozási munkálatok 2022 októberéig befejeződjenek. Március végén a varsói szenátusban vitára bocsátották a múlt decemberi lengyel–dán megállapodás ratifikálását. Az egyezmény, amelyhez a szenátus nem nyújtott be módosításokat, megoldja a két ország közötti, az úgynevezett szürkezónával, illetve azzal a 3,6 ezer négyzetkilométernyi területtel kapcsolatos negyvenéves vitát, amely a lengyel part és a Bornholm sziget között helyezkedik el, s ahol eddig nem különítették el a kizárólagos gazdasági övezeteket. Ennek a helyzetnek a szabályozása fontos a Baltic Pipe projekt szempontjából, a tengeri gázvezeték tervezett útvonala a közös zóna nyugati peremén keresztül vezet. A Bornholm körüli felségvizek megosztásáról szóló dán–lengyel megállapodás segít majd Varsónak az orosz gáztól való függetlenség elérésében – nyilatkozta a koppenhágai lengyel nagykövet, Henryka Mościcka-Dendys. A projekt kivitelezését az Európai Unió 215 millió euróval támogatja. Az egyezményt a múlt héten írta alá Brüsszelben lengyel részről Mateusz Morawiecki miniszterelnök és Piotr Naimski kormánybiztos, az Európai Bizottság nevében pedig Maroš Šefčovič energiaunióért felelős alelnök, továbbá Miguel Arias Cañete éghajlat- és energiapolitikai biztos.
Borítófotó: Mérik a nyomást az első lengyel palagázkút startjánál 2013-ban. Azóta a hazai fracking alábbhagyott, a palagáz amerikából érkezik hajón, cseppfolyósítva
