Három évvel ezelőtt Jarosław Ka-czyń-ski pártjáról még úgy gondolták, hogy sohasem kerül hatalomra. Nem volt koalícióképes, senki sem akart vele szövetségre lépni, önmagában pedig túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy többséget szerezzen a szejmben. A média démonizálta, vagy pedig az „öreg, tanulatlan és főleg kistelepüléseken élő emberek” pártjának állította be. 2015-ben a PiS – mindenki meglepetésére – mégis megnyerte a parlamenti választásokat, megszerezve a képviselői helyek több mint felét. Lengyelországban a kommunizmus bukása óta először fordult elő, hogy egyetlen párt önállóan kormányt tudott alakítani.
Kétévi kormányzás után eddig még minden kormányzó párt veszített a népszerűségéből. A Jog és Igazságosság e tekintetben kivétel – népszerűsége folyamatosan nő, 2017 végére a felmérésekben már az 50 százalékot is elérte, amivel idáig egyetlen politikai erő sem büszkélkedhetett. Mi a magyarázata Kaczyński pártja sikerének?
Mindenekelőtt a PiS-nek az a döntése, hogy szakít a Lengyelországban 1989 után meghonosodott társadalmi-gazdasági fejlődési modellel. Felismerte, hogy a gyenge állam elveszítette alkotóerejét, és a külföldi konszernektől a hazai maffiákig különféle érdekcsoportok gyarmatosításának a tárgya lett. Éveken keresztül azt magyarázták a lengyeleknek, hogy a posztpolitika korszakában vagyunk, amikor a kormány feladata pusztán arról gondoskodni, „hogy legyen meleg víz a csapban”. A gyakorlati ideológia az „imposszibilitás” lett, vagyis az arra való képtelenség, hogy bármilyen rendszerszintű változást hajtsunk végre, mert az „nem lehetséges”.
A Jog és Igazságosság azért juthatott hatalomra, mert az embereknek elegük lett a tehetetlen államból, amely nem az egyszerű állampolgárok oldalán áll. A győzelem éppen azoknak volt köszönhető, akik addig az előző kormánypárt, a Polgári Platform (PO) törzsszavazói voltak, vagyis „a fiataloknak, a magasan képzetteknek, a nagyvárosokban lakóknak”. Kiderült, hogy a PO nyolcéves kormányzása a régi rendszert konzerválta, a többség elől elzárva a fejlődés, az előrelépés és a karrier útját.
A PiS úgy döntött, hogy szakít az „imposszibilizmussal”, s visszahozza az állam hatékony működését. Ez az első párt 1989 óta, amely komolyan vette és elkezdte teljesíteni választási ígéreteit. Először is bevezette az 500+ programot, amelynek értelmében havonta 500 złoty (37 500 forint) támogatás jár minden családnak a második és minden utána következő gyermekért (ez volt az első családtámogatási program a rendszerváltás után Lengyelországban). Ezenkívül felemelte a minimálbért és az adómentes jövedelem felső határát, ellenben csökkentette a nyugdíjkorhatárt, amelyet néhány éve a PO felemelt. Beindította a Lakás+ programot is, amely saját otthonhoz segíti a fiatal családokat. Sokan először tapasztalták meg, hogy az állam róluk is gondoskodik, nem csak a leggazdagabb és legbefolyásosabb emberekről.
A Polgári Platform kezdettől riadót fújt. Azt állította, hogy az államnak nem telik ilyen bőkezűségre, és a költségvetés össze fog omlani a szociális reformok terhe alatt. Kiderült azonban, hogy a PiS kétévi kormányzása alatt – 1992 óta első ízben – a büdzsé nemhogy nem lett deficites, éppen ellenkezőleg, többlete keletkezett, méghozzá történelmi visszatekintésben a valaha volt legnagyobb. Hogyan lehetséges ez?
„Először is: ne lopj!” – ez lett az új csapat legfőbb alapelve. Elegendőnek bizonyult az áfarendszer hézagainak a betömködése ahhoz, hogy finanszírozni lehessen az 500+ programot. A pénzügyminisztérium számításaiból kiderült: a PO-kabinet időszakában (2008–15) az állami költségvetés veszteségei az áfacsalások miatt 262 milliárd złotyra (több mint 62 milliárd euróra!) rúgtak. A Jog és Igazságosság kormányra kerülése után az áfa behajthatósága 28 százalékkal javult. Ez jelzi, hogy milyen óriási volt a szürkezóna mérete a gazdaságban. Pedig az ezzel az adónemmel kapcsolatos probléma csak egyike a sok-sok példának, hogy milyen tömeges méretekben lopták meg az államot.
A „jó változás” modellértékű példája a lengyel LOT légitársaság, amely éveken keresztül deficittel küszködött. 2015-ben mintegy 300 millió złoty (22,5 milliárd forint) volt a vesztesége. Donald Tusk korábbi miniszterelnök azt bizonygatta, hogy nincs értelme vég nélkül dotálni a nemzeti légitársaságot, mert az sohasem lesz nyereséges. Még olyan tervek is felmerültek, hogy a LOT-ot eladnák az Air Berlin német légitársaságnak. A PiS kétéves kormányzása után a helyzet 180 fokos fordulatot vett: a lengyel cég ma 300 millió złotys nyereséget termel és dinamikusan fejlődik, a legmodernebb Dreamlinereket vásárolja meg, új járatokat indít, egyebek között Los Angelesbe, Tokióba, Szöulba (miközben az Air Berlin csődöt jelentett). Sok jel utal arra: éveken át szándékosan folytattak olyan politikát, hogy a LOT-ot csődbe vigyék, s aztán fillérekért eladják a németeknek.
Két parlamenti vizsgálóbizottságnak köszönhetően csak most derülnek ki azoknak a nagy botrányoknak a kulisszatitkai, amelyekbe volt PO-politikusok keveredtek. Az első a varsói reprivatizációs maffia volt, amely több milliárd złotyt zsarolt ki, a második a gdański Amber Gold pénzügyi befektető, amely 850 millió złotyt (63,8 milliárd forint) sikkasztott el kisemberek megtakarításaiból. A bűnözők tevékenysége egyik esetben sem lett volna lehetséges, ha nincs az ügyészek, bírák, titkosszolgálatok és ellenőrző hivatalok elképesztő passzivitása. Az igazságszolgáltatás minden vonalon csődöt mondott, lényegében a jogtalanság cinkosává vált. Ezért a társadalom 80 százaléka követeli a bírósági reformot, és a kormány elszánta magát ennek végigvitelére.
Egy másik tényező, amely miatt a lakosság többsége a Jog és Igazságosságban érdekeinek és főként biztonságának a védelmezőjét látja, a migrációs válság. 2015-ben a PO kormánya, Ewa Kopacz miniszterelnökkel az élen – megtörve a visegrádi országok szolidaritását – tízezer migráns befogadására tett ígéretet. Kaczyński pártja hatalomra jutva szembeszegült a menekültelosztási kvótarendszerrel, amiben a lakosság többsége támogatja őt.
Éppen ez a két utóbbi fejlemény – az igazságszolgáltatási reform és a kötelező menekültkvóta elutasítása – idézte elő az uniós intézmények éles támadását Varsó ellen. Közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt javasolta az Európai Bizottság az EU-s alapszerződés 7. cikke szerinti eljárás megindítását Lengyelországgal szemben, a jogállamiság rendszerszintű megsértésére hivatkozva. Valójában (akárcsak Magyarország esetében) ez a vita a közepes méretű nemzetállamok szuverenitásának a határairól szól az Európai Unióban.
A közösségi szankciókkal való fenyegetés vezetett az év végén a miniszterelnök-cseréhez. A nagyon népszerű Beata Szydłót az eddigi kormányfőhelyettes és gazdasági miniszter, Mateusz Morawiecki váltotta a posztján. Ő a három legnagyobb lengyelországi bank egyikének volt az elnöke, szerteágazó kapcsolatokkal a pénzvilágban. Ennek köszönhetően nagyobb esélye van arra, hogy megtalálja a hangot az európai vezetőkkel és a globális üzleti elit képviselőivel, hogy Varsó elkerülje az EU szankcióit. A lengyelek Morawieckin kívül Orbán Viktorra is számítanak, aki azt ígérte, hogy Magyarország nem engedi meg a nyakas lengyel testvérek megbüntetését.
Borítófotó: indul a felújított polski fiat tom hanks oscar-díjas színésznek. a szocializmusban megfizethető autó népszerűségét immár felülmúlja az 500+ és a lakás+ program
