A francia társadalom beteg, a fő tünet a szélsőségesek előretörése, akik több mint 40 százalékot értek el a vasárnapi voksoláson. Az első fordulóban kiesett két nagy formáció, a Szocialista Párt és a jobbközép Republikánusok, amelyek egymást váltva fél évszázadon keresztül kormányozták az országot, hozzájárultak a betegség kialakulásához és a tünetek felerősödéséhez.
NAGY PÁRTOK HIBÁI
François Hollande öt éven keresztül nem tudott megoldást találni az ország problémáira, a gazdasági nehézségeken túl az integrációs válság és a terrorizmus soha nem látott méreteket öltött. A jobboldal meg tűrte, hogy a „politikailag korrekt” sakkban tartsa: korábban, a hatalom birtokában nem mertek elég határozott döntéseket hozni, sőt a problémákról nyíltan beszélni is csak későn kezdtek el. A liberális baloldal teret engedett a társadalmi gondoknak, a megalkuvó jobboldal pedig ahelyett, hogy megszólította volna a kiábrándult szavazókat, átengedte őket a szélsőjobbnak. Marine Le Pen így hozott történelmi sikert a Nemzeti Frontnak és jutott tovább kb. 21,5 százalékkal a második fordulóba. Mivel ide már csak ketten kerülhettek be, a Le Pen-féle tünet által jelzett problémára az első helyen, 23,7 százalékkal továbbjutó Emmanuel Macron immár monopolhelyzetben kínálja magát orvosságként. A csomagolás és a marketingstratégia is kiválónak bizonyult, a bevett szocialista és jobbközép gyógyszereket sikerült kilökni a piacról. A jobboldal előbb saját előválasztásán távolította el elnökesélyes centrista jelöltjét, Alain Juppét, majd a győztes François Fillont foglalkoztatási botránysorozata húzta vissza, rámutatva: a szavazóknak sokat számít, hogy az elnök feddhetetlen legyen. A baloldal kormányzásával állította ki magáról a bizonyítványt, majd az előválasztásán nyertes Benoît Hamon utópista baloldali programjával nem sok vizet zavart a mezőnyben.
A CENTRISTA GYÓGYSZER
Emmanuel Macron így könnyedén sétált be a Franciaországban gólpozíciót jelentő centerbe. Nemcsak a fenti konjunktúra, hanem Hollande elnök „jótékony” engedékenysége is kedvezett neki, hiszen a szocialista kormány gazdasági minisztereként előtérben maradhatott, annak ellenére, hogy időközben egy rivális saját politikai mozgalmat indított En Marche! (Előre!) néven, ügyesen leválasztva magát a negatív szocialista mérlegről.
Hasonlót a hasonlóval, vagy az ellenanyaggal kell gyógyítani? Ezekben a napokban sokan teszik fel ezt a kérdést. Macron hatásos orvosság lesz-e, vagy csak gyors tüneti kezelés? A franciák még egy körben véleményt mondanak, és ha bejön a papírforma, akkor élesben indulhat az ötéves „gyógyszerteszt”.
Borítófotó: Marine Le Pen és Emmanuel Macron választási plakátjai. Vereséget szenvedtek a hagyományos pártok (Europress/afp)
