OROSZ GAZDASÁG
Oroszország és a Nyugat rossz viszonyában valami megmozdult. Ennek egyik oka lehet Moszkva nagyobb készsége a párbeszéd iránt, amit az ország belső helyzete, a lakosságnak az életkörülményekre való sajátos reagálása is előmozdíthat. A Levada nevű orosz társadalomkutató intézet 2019. április közepén nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási eredményei azt mutatják, hogy tavaly ugrásszerűen megnőtt az oroszok körében a Sztálin iránti tisztelet. A megkérdezettek hetven százaléka vélekedett úgy, hogy Sztálin egészen vagy részben pozitív szerepet töltött be a Szovjetunió életében. Két esztendővel korábban a Levada Intézet hasonló közvélemény-kutatásán ez az arány csak 54 százalék volt.
SZOKATLAN MEGOLDÁSOK
Elemzők találgatják az okokat. Vajon azt tükrözik, hogy Vlagyimir Putyin elnök vezetésével rehabilitálják a milliók haláláért felelős szovjet diktátort? Vagy inkább arról van szó, hogy a lakosság tekintélyes része egyre inkább elfogadja a keménykezűséget, a „régi szép időkre” bizonyos mértékben emlékeztető kormányzási stílust, és ettől remélik sorsuk jobbra fordulását?
A gazdasági helyzetben nincsenek a fellendülés irányába mutató komolyabb jelek. Ezzel is összefügghet, hogy az ottani médiaforrások szerint az országban nem teljesítették az orosz elnök tavaly májusi ukázát, amely az állami szektorban dolgozók életkörülményeinek, fizetésének javítását írta elő. Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője visszautasította ezeket az állításokat, amelyek szerinte egyetlen orosz médiumtól származnak.
Putyin elnök egyébként nyitottnak bizonyul az ország gazdasági helyzetét stabilizáló, szokatlan megoldások iránt is. Ennek jegyében Oroszország, a világ harmadik legnagyobb aranytermelője, 2019-től bizonytalan időre kivonul a nemzetközi aranypiacról mint nagy eladó. Szinte a teljes termelést felvásárolja az orosz központi bank, amely az ország tartalékait – amelyek egy része jelenleg még vagy külföldön, vagy külföldi értékpapírok formájában létezik, azaz sebezhető – le akarja cserélni honi eszközökre, elsősorban aranyra. Ugyancsak ennek a gazdaságpolitikának a jegyében vezették be tavaly az orosz offshore területek intézményét, hogy a külföldi székhelyű, de oroszok tulajdonában lévő vállalatokat, a tőkét hazacsalogassák.
A kalinyingrádi terület új vonzereje, a klasszikus offshore területekkel vetélkedő adókedvezményei elsőként a Rusalra, Oleg Gyeripaszka orosz oligarcha fém-, leginkább alumíniumipari megavállalkozására hatottak. A kalinyingrádi terület egy Lengyelország és Litvánia közé ékelt, 15 ezer négyzetkilométernyi enklávé. Ezen belül a gazdaságireform-párti fiatal kormányzó, Anton Alihanov – és természetesen Putyin elnök – támogatásával az Oktyabrsky-szigeten lévő különleges adminisztratív zónába (az offshore terület orosz megfelelője) bejelentkeztek az első nehézsúlyúak, a Rusal-csoporthoz tartozó kilenc orosz vállalkozás.
OROSZ OFFSHORE
A Rusal évi 80-100 millió dollárt spórol az adókedvezményekkel, írja a Vedomosztyi című lap. Az óriáscég azért is érdekes, mert az idén év elején Donald Trump amerikai elnök kezdeményezésére eddig az egyetlenként levették az orosz nagyvállalatokat sújtó szankciós listáról. Fő tulajdonosa, a Kremlhez fűződő szoros kapcsolattal vádolt Gyeripaszka ugyanis az amerikai pénzügyminisztérium adatai szerint teljesítette Washington feltételeit és megvált a cég feletti ellenőrzést adó részvénycsomagtól. Trump lépését az Oroszországgal szembeni még keményebb fellépést szorgalmazó demokraták bírálták. A Rusal, illetőleg a társcégek központja eddig a Jersey-sziget offshore adóparadicsomában volt, ám a hírek szerint hamarosan bejegyzik őket az Oktyabrsky-szigeten, új székhelyükön.
Oroszországban tavaly vezették be az offshore szisztémára hasonlító különleges adminisztratív zóna (KAZ) fogalmát. Eddig két sziget kapott ilyen besorolást, nyugaton az Oktyabrsky, Oroszország távol-keleti részén, Vlagyivosztokban pedig a Russzkij. A székhelyüket ide áttevő orosz vállalatoknak nem kell osztalékadót fizetniük és a tulajdonukban lévő külföldi vállalati részvények értékesítése számukra adómentes.
A két oroszországi offshore zónában különleges rendelkezések vonatkoznak a devizaforgalomra, és a külföldi állampolgárok csak 5 százalékos adót fizetnek a külföldi holdingokban lévő tulajdonrészük szerint kapott osztalékuk után. Ezenkívül a KAZ-ba székhelyüket áttevő vállalatoknak fél éven belül ötvenmillió rubel értékű beruházást kell eszközölniük az Orosz Föderáció gazdaságába – nem feltétlenül a két KAZ egyikében.
AZ ÉSZAKI FÓRUM
A putyini vezetés más módon is igyekszik a nemzeti érdekeit képviselni. Ehhez hozzájárulnak az Orosz Föderáció-ellenes nyugati egységfrontban tapasztalható bomlás jelei. Az ugyan már ható, de a várt eredményt el nem érő nyugati szankciókba sok ország vezetése belefáradni látszik, vállalataik panaszkodnak, hogy dollármilliárdokat vesztenek, a szomszéd államok pedig tartanak a légkör további romlásával járó politikai-biztonsági kockázatok erősödésétől.
Így a Szentpétervárott 2019 áprilisában tartott Északi Fórumra – Dánia kivételével, amely külügyminiszterét delegálta – mind a négy ország, Norvégia, Svédország, Izland és Finnország magas (elnöki, kormányfői) szinten képviseltette magát, amit az elszigetelt Putyin diplomáciai sikerként értelmezhetett. Több ezren vettek részt az ötödik alkalommal megtartott fórumon. Az idén 52 állam küldte el a képviselőit, míg két évvel korábban csak 32 országból érkeztek az akkor is Oroszországban tartott fórumra. Kína, az USA, Kanada és Japán küldöttsége volt a legnépesebb. Az északi területek fejlesztésében érdekelt nyugati államok felmérhették, hogy az egyik „főrészvényes”, Oroszország nélkül a témában lehetetlen az előrelépés.
A PÁRBESZÉD KEVÉS
Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy néhány napra rá az észt elnök is Oroszországba utazott és találkozott Vlagyimir Putyinnal, akkor máris enyhülésről beszélhetünk. (Észt elnök utoljára 2011-ben járt a szomszédos Orosz Föderációban.) Pedig a skandinávok a három balti országgal és Lengyelországgal együtt a nyugati szövetségi rendszeren belül az Orosz Föderációval szembeni legkeményebb fellépést képviselik és szorgalmazzák. Igaz, az Északi Fórum részvevői némelykor elbeszéltek egymás mellett. A skandinávok a régió környezetvédelme, a klímaváltozás felvetette problémákat szerették volna alaposabban megvitatni Moszkvával, de az oroszokat inkább a régióban található kőszén- és szénhidrogénkészletek kitermelése, az infrastruktúra megteremtése, a katonai-biztonsági vonatkozások foglalkoztatták. A csúcstalálkozó lényegét leginkább Sauli Niinistö finn elnök fogalmazta meg, aki szerint nem elég az oroszokkal való párbeszéd szükségességéről beszélni, azt meg is kell valósítani.
Putyin nagyszabású elképzeléseket vázolt fel az északi-sarki vidékek gazdasági fejlesztéséről. Hangoztatta, hogy Oroszország partjainál a teherhajózás a klímaváltozás, a jégmentes területek növekedése folytán fellendül. Ebből Moszkva is kiveszi a részét. 2025-re a tervek szerint négyszeresére nő Oroszország 2018-as, évi húszmillió tonnás áruszállítása az orosz parti vizek mentén. Moszkva azt is tervezi, hogy tovább bővíti atommeghajtású jégtörő flottáját, amely így is a legnagyobb a világon. A jelenleg négy tagból álló flottához rövid időn belül három másik csatlakozik.
A felmérések szerint a világ kőolaj- és gázkészletének mintegy 25 százaléka a sarkvidéki övezetben található. Ám a gazdasági érdekszférák, a területi és a kizárólagos gazdasági zónák még nincsenek teljesen kijelölve, egy részük vitatott. Zavarja a régióban érdekelt nyugatiakat Moszkva azon törekvése is, hogy a Szovjetunió idejében működött katonai támaszpontokat, repülőtereket, amelyeket a kilencvenes években feladtak, újra aktiválják. Nyugaton sokan kétségbe vonják, ám a legújabb becslések az orosz elnököt látszanak igazolni, aki szerint a kőolaj és kiváltképpen a földgáz a jövőben a tervezettnél hosszabb ideig játszik fontos szerepet a világ energiaellátásában. A Roszatom elemzői szerint az Oroszország partjai mentén haladó északi-tengeri útvonalon 2024-ben mintegy 92 millió tonna árut fognak szállítani. Ennek egyharmadát a stratégiai fontosságú cseppfolyósított földgáz (LNG) teszi ki.
AZ USA LEMARADT
Az Egyesült Államok is reagált. David W. Titley, az amerikai hadiflotta nyugalmazott ellentengernagya, az északi-sarkvidék környezeti és biztonságpolitikai szakértője az Északi Fórum kapcsán a CNN-nek elmondta: „Végre mi is kezdünk az Arktiszra figyelni, amelyet az utóbbi években elhanyagoltunk. Versenytársaink figyelemre méltó terveket vázoltak fel, amelyek mögé komoly erőforrásokat sorakoztatnak fel”.
ÉSZAKI LNG
Az Aeon Corp. (a Forbes listáján a világ 115. legnagyobb, magántulajdonban lévő vállalkozása) és a Szberbank az Északi Fórum keretében stratégiai együttműködési szerződést kötött egy mély vizű kikötő megépítéséről Indigában, Nyenyecföldön, a Barents-tenger partján. A helyi éghajlati sajátosságok miatt télen is jégmentes kikötőt két évtizede tervezik, de ennek megvalósítására csak most kerül sor, amikor az orosz sarkvidéki területek, az ott lévő szénhidrogénkészletek kitermelésének fejlesztését kiemelt stratégiai feladatként kezelik. Indiga térségében a tervek szerint évi hétmillió tonna cseppfolyósított földgázt (LNG) előállító és tengeri szállításra előkészítő gyárat is építenek. (Az LNG világkereskedelme 2018-ban hozzávetőlegesen 300 millió tonnát tett ki.) Az Aeon és a Szberbank a tízéves kikötőépítési programra 120 milliárd rubelt (mintegy 530 milliárd forintot) szán.
Borítófotó: Putyin elnök aláírja a moszkvai Daimler-gyárban készült első Mercedest. Egyre több ország jön rá, hogy a szankciós politika a visszájára üt
