– Elfogadták a civiltörvényt; mi szükség volt a mostani változtatásokra? A civil szervezetek eddig is közzétették azt, hogy honnan kapnak támogatást.
– Mostanáig kizárólag a kettős könyvvitelt folytató, közhasznú civil szervezeteknek kellett kötelezően nyilvánosságra hozni a külföldi adományaikat. Ez nagyjából a civil szervezetek tizede. Az új jogszabály ezt 7,2 millió forintot meghaladó éves külföldi támogatás esetén mindenki számára kötelezővé teszi.
– Miért vártak eddig a törvény elfogadásával?
– A Velencei Bizottság előzetes véleményére vártunk, annak ellenére, hogy a VB egy tanácsadó testület, véleménye jogi kötőerővel nem bír. Ettől függetlenül a testület is legitim célnak minősítette a külföldi támogatások átláthatóvá tételét, a technikai észrevételeik jelentős részét pedig beépítettük a szabályozásba.
– A Velencei Bizottság szerint a törvény szankcionálása túlzó. Ezen is változtattak?
– Ők finomabban fogalmaztak; szerintük a büntetések arányosságát biztosítani kell, mi pedig még egyértelműbbé tettük a jogszabályban szereplő szankciók arányos alkalmazásának a követelményét. A jelentős összegű támogatások ténye, összege és az adományozó neve ismert lesz. A kisebb mértékű, 500 ezer forint alatti összeget adományozók nevesítése – megfogadva a VB észrevételét – nem kötelező.
– Az ellenzéki pártok és a „civilek” azzal vádolják önöket, hogy orosz mintára készítették el a jogszabálytervezetet.
– Ez így egyáltalán nem igaz, hiszen számtalan hasonló külföldi jogszabály létezik – ahogyan a VB jelentése is hivatkozik a részletekben eltérő, de hasonló célt szolgáló ír, izraeli, amerikai, orosz szabályozásra, s az uniós pénzekkel kapcsolatosan az Európai Parlament asztalán is fekszik egy hasonló tervezet. Mi egyiket sem kezeltük mintaként. Az ellenzék és a média velünk nem rokonszenvező része minden alap nélkül hosszabb ideje azt sulykolja, hogy Magyarország putyinizálódik, ebbe a narratívájukba pedig nem engedik be a valóságot, ezért nem más létező példákat említenek, hanem az oroszt. Egyébként szinte minden területen ezzel támadja a kormányt az a baloldal, amely még mindig felszabadításként ünnepli a szovjet csapatok 1945-ös megszállását. Képtelen vádak hangzanak el magyar és nemzetközi színtéren egyaránt. Aljasnak vagy hazugnak kell lenni ahhoz, hogy Magyarországot az alapvető szabadságjogok érvényesülése terén valaki Oroszországhoz hasonlítsa.
– Forró őszre számít? A „civil” szervezetek már kilátásba helyezték a tiltakozássorozatukat.
– A civil átláthatósági törvény miatt egyáltalán nem számítok nagyobb demonstrációkra, de természetesen nem zárom ki, hogy más ügyek mentén lesznek tüntetések. Az ellenzék olyan területen támad majd, amelyről azt gondolja, hogy belföldi és nemzetközi támogatást is kap hozzá. Gazdasági kérdések aligha tartoznak ebbe a körbe, hiszen növekedés van, drasztikusan csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatottság, a családpolitikai intézkedéseink is jó irányú folyamatokat indítottak el.
– Az MSZP erőteljesen nekiment a kormányzat migránspolitikájának, és az Euró-pai Unióban is ellenzik a magyar álláspontot. Ezt hogy értékeli?
– Az imént erre céloztam: a szocialista párt és a Demokratikus Koalíció úgy érzi, hogy a bevándorlás kapcsán komoly nemzetközi támogatottság van mögöttük, ezért támadják vehemensen a határkerítést és támogatják a migránsok hazai letelepítését, az uniós bevándorlási kvótát. Ez azonban szűk látókörű politika, mert az általuk képviselt véleménynek idehaza a saját szűk baráti körükön kívül semmilyen társadalmi támogatottsága nincs. Ráadásul a bevándorlás nem csupán aktuálpolitika, ezzel a fenyegetéssel a következő évtizedekben állandó jelleggel kell szembenézni. Ha a migrációról van szó, a jövő egyik legnagyobb problémájáról beszélünk. Az elmúlt hetek londoni terrorcselekményeinek elkövetői kivétel nélkül bevándorlók, és a helyzetet csak még aggasztóbbá teszi, hogy látszólag integrált másod- és harmadgenerációs migránsokról van szó. Ez bizonyítéka annak, hogy az integráció még ott is rendkívüli kockázat, ahol látszólagos a siker, tehát a nyelvtudás, a munka és a család még több generáció elteltével sem feltétlenül akadályozza meg a terrorcselekmények elkövetéséhez vezető radikalizálódást. Mi nem kérünk ebből, míg a hazai baloldal átvenné a csődöt mondott nyugati integrációs mintát.
– Mit szól a Gulyás Márton vezette, volt jobbikos képviselők és liberális művészek alkotta csapathoz, akik a választási rendszer arányosítását tűzték a zászlajukra?
– Nem látom ugyanezeknek az embereknek a szerveződő tiltakozását most, amikor a francia elnök pártja a nemzetgyűlési választásokon egyharmad alatti támogatottsággal a mandátumok közel háromnegyedét szerzi meg. E szánalmas alkotás előadói alapvetően hazug célt tűztek ki maguk elé. Magyarországon ugyanis huszonhét éve a vegyes választási rendszer van hatályban, ami mindig a győztes pártot segítette. A ma működő pártok közül leginkább 94-es győzelmükkor a szocialistákat. Nekünk a kétharmados többséggel lehetőségünk lett volna ezt a rendszert gyökeresen megváltoztatni, például áttérhettünk volna a brit, az amerikai vagy a francia rendszerre, ahol csak egyéni képviselőket választanak. Ha így tettünk volna, most kevesebb mint egy tucat ellenzéki képviselő ülne a parlamentben. Ehelyett annyit változtattunk, hogy 2010-ig az egyéni képviselők aránya 47 százaléknyi volt, míg most 53 százalékos. Ez csekély változtatás a kormányzati stabilitás irányába. 1994-ben az MSZP a listás szavazatok 32 százalékával megszerezte a mandátumok 54 százalékát. Érdekes módon az akkor és most is képviselő szocialista honatyáknak nem jutott eszükbe, hogy illegitim a kormányzásuk. Ráadásul arányossá tettük a választókerületi beosztást, és noha mindenki ígérte, mégis húsz év után mi voltunk azok, akik valóban megfeleztük a parlament létszámát. Ami pedig a kérdésben említett videót illeti: az készítőinek a stílusérzékét dicséri, hogy egy szélsőjobboldali, egy anarchista és egy korábbi elítélt nyilvános kiállását egy humorista részvételével gazdagították.
– A baloldali ellenzék legfőbb kritikája, hogy össze kell fogniuk, hogy legyőzzék a Fidesz–KDNP-t.
– Az egyfordulós választási rendszer miatt ez kétségkívül így van. Arról viszont mi nem tehetünk, hogy a baloldali pártok jobban utálják egymást, mint a Fideszt. A választási törvényt 2011 decemberében fogadtuk el, két és fél évvel a 2014-es, hat és fél esztendővel a 2018-as választások előtt. Lett volna idejük átgondolni a stratégiájukat. Az MSZP–SZDSZ-koalíció 1994-ben alig két hónappal az önkormányzati választások előtt, mindenféle egyeztetés nélkül, az alkotmánybírósági kontroll lehetőségét is kizárva tette egyfordulóssá az önkormányzati választásokat. Ők milyen erkölcsi alapon kérnek rajtunk számon bármit? Egy ilyen döntés két és fél évvel a választások előtt teljesen legitim. A helyzet nagyon egyszerű: ebben és más rendszerben is csak úgy lehet győzni, ha több szavazatot szereznek, mint mi.
– Mivel járna, ha a rendszerváltozás előtti ügynökaktákat nyilvánossá tennék?
– Ez egy olyan terület, amelyben az egymással látszólag szemben álló felek egyet nem értési pontjait csak látszólag könnyű megnevezni. Ha ugyanis a részleteket nézzük, a nyilvánosság ma is jelentős mértékben biztosított, szemben azzal, ahogy az ellenzék állítja. A kutatói nyilvánosság nálunk a legteljeskörűbb a posztkommunista térségben, de az állampolgárok közül is bárki kikérheti a magáról szóló dokumentumokat, az abban szereplő neveket nyilvánosságra is hozhatja.
– De miért nem élnek ezzel nagyobb számban az emberek?
– Az egyedi élethelyzetek döntik el, hogy az adatgazda nyilvánosságra hozza-e vagy sem a levéltárból kapott információ-kat, de ez mindenkinek a saját döntése.
– Egy parlamenti javaslatával módosítaná az ügynöktörvényt. Mi ezzel a célja?
– A törvény elfogadásával a mágnesszalagok őrzését az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára veszi át, s ezzel kutathatóvá válnak.
– Azokét a mágnesszalagokét, amelyek mára már mitikussá váltak? Ezek valóban minden ügynök nevét tartalmazzák?
– Alaptalan azt remélni a kutathatóvá válásuktól, hogy minden titokra fényt derítenek. A rajtuk szereplő nevek, adat- és számsorok a laikusok számára értelmezhetetlenek, de a történészeknek a már most is a levéltárban található iratokkal összevetve fontos új, illetve kiegészítő információkat hordozhatnak. Amikor múltfeltárásról beszélünk, akkor nem csupán nevek, hanem az egyes emberek tevékenységének megismerése a valódi cél.
– Volt különbség ügynök és ügynök között?
– Természetesen volt, így ha valaki olyan, egyébként nem létező listát állítana össze, amelyen valamennyi, a mai törvényi ügynökfogalom alá eső személy szerepelne, attól még semmivel sem kerülnénk közelebb az igazsághoz. Különbséget kell tenni a „hazafias alapon”, önként jelentkezők és a zsarolással beszervezésre kényszerítettek között. Ezért a nyilvánosságra hozatalnak csak a beszervezés körülményei és az ügynöki tevékenység ismeretében és ismertté tétele esetén van értelme. Általánosságban az az értelmezési keret, amely az ügynökügyet a mai napig körülveszi, még mindig az SZDSZ hagyatéka. Nekik az volt a céljuk, hogy ne a rendszert működtető valódi felelősök, a kommunista hatalombirtokosok tevékenységéről beszéljünk, hanem gumicsontként az ügynökügy álljon a múltfeltárás általuk kívánatosnak tartott középpontjában. Mi nem akarjuk, hogy a diktatúra titkai a demokráciában is titkok maradjanak, de csak addig, amíg a múltfeltárás következtében a diktatúra áldozatai nem válnak a demokrácia áldozataivá is – ez a mi alapállásunk az ügynökügyben.
