ATOMEMBARGÓ
Donald Trump amerikai elnök -no-vember 11-én, Párizsban találkozik orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal. A fő téma a rövid és köztes (500 és 5500 kilométer közötti) hatótávolságú, nukleáris robbanófejjel felszerelhető, szárazföldi indítású fegyverrendszerekről (ballisztikus rakéták és önállóan manőverező robotrepülőgépek, köznapi nyelven cirkálórakéták) kötött 1987-es amerikai–szovjet megállapodás (angol betűszóval INF) sorsa lesz. Az Egyesült Államok első számú vezetője már korábban bejelentette, hogy kilép a szerződésből.
Ennek hátterében azonban nem az áll, hogy Trump fegyverkezni akarna, éppen ellenkezőleg. Egyszerűen csak nyilvánvalóvá tette a politikai realitásokat. Az oroszok valóban megszegik az egyezményt. A fő probléma azonban nem ez, hanem az, hogy Kína és más atomhatalmak – Észak-Korea, Irán, India, Izrael – nem tagjai a megállapodásnak. A valós veszély Washington számára a kínai fegyverkezés. Moszkva bizonyos mértékig támogatja ezt, hiszen így a kétpólusú – orosz–amerikai – globális katonai felállás hárompólusúvá változna, ami rontaná az USA pozícióit. Ugyanakkor a Kreml vékony jégen jár, mert nagyon vigyáznia kell rá: nehogy Peking legyen a domináns a játszma végén.
Az Egyesült Államoknak hosszú távon a legnagyobb kihívást nemcsak katonai, hanem gazdasági-politikai téren is Kína jelenti, nem az Orosz Föderáció (OF). Donald Trump emiatt valamennyi szereplő bevonásával globális egyezményt akar a fegyverrendszerek fent említett osztályának a betiltásáról.
Ha összeomlik az INF-megállapodás, annak hatása lehet a másik nagy fegyverzetkorlátozási paktumra, a 2010-ben, tíz évre kötött amerikai–orosz új Start egyezményre – figyelmeztet a Stockhol-mi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI). Az új Start az 5500 kilométeresnél nagyobb hatótávolságú, nukleáris robbanófejjel ellátott fegyverrendszerek, interkontinentális ballisztikus rakéták, indítóeszközök számát korlátozza. Az amerikai elnök 2017 elején, Vlagyimir Putyinnal folytatott első telefonbeszélgetésében már kétségeit hangoztatta az új Start kapcsán, mondván: az Oroszországnak egyoldalú előnyöket biztosít, és maga az egyezmény egyike az Obama-kormányzat rossz döntéseinek.
PEKING BEELŐZÖTT
A kínai külügyminisztérium a minap figyelmeztette az amerikaiakat a kilépés kockázatára, egyszersmind zsarolásnak minősítette, hogy az USA rá akarja kényszeríteni őket az INF-hez való csatlakozásra. Harry Harris admirális, az amerikai csendes-óceáni flotta korábbi parancsnoka a múlt év végén egy szenátusi meghallgatáson elmondta: Kínának van a világon a legnagyobb és legváltozatosabb rakétaereje több mint kétezer ballisztikus rakétával és önállóan manőverező robotrepülőgéppel. „Ezek 95 százaléka megsértené az INF-egyezményt, ha Peking tag lenne” – mondotta. Ez azt jelenti, hogy a kínai rakétaerő csaknem teljes egészében olyan fegyverrendszerekből áll, amelyek hatótávolsága legfeljebb 5500 kilométer. Tehát ugyan a kontinentális Egyesült Államok legnagyobb részét nem érik el ezek a fegyverek, de teljes mértékben elpusztíthatják az USA csendes-óceáni bázisait, az amerikai fölény alapját a világtengereken.
ELAVULT VÉDELEM
Az Egyesült Államok, mint azt a közelmúltban ismét fellángolt vita jelzi, nem védett az ilyen fegyverek tömeges támadásától. A jelenlegi amerikai rakétavédelmi rendszer gerince, az alaszkai Fort Greelyben, valamint a kaliforniai Vandenberg légi támaszponton elhelyezett elfogórakéták legfeljebb két-három tucat, az INF-megállapodás hatálya alá besorolt ballisztikus rakétát képesek semlegesíteni.
A több ezer kilométer hatótávolságú ballisztikus rakétákkal, robotrepülőgépekkel szembeni védelem alapjainak a kidolgozásánál az USA tervezői kisszámú, Iránból és Észak-Koreából indított eszköz elleni rendszerben gondolkodtak. Jelenleg egyetlen államnak sincs (beleértve az OF-et és Kínát) olyan rendszere, amely képes lenne nagyszámú, egy időben indított, nukleáris vagy akár hagyományos robbanófejet hordozó támadó ballisztikus rakéta megsemmisítésére. Mi több, jelenleg az Egyesült Államok által kiépített, többelemű (szárazföldi, tengeri, légi) és többrétegű elhárító rendszer hatásfoka is vitatott.
FORRÓDRÓT
Megváltoztak az 1987-ben, az INF-szerződés aláírásakor fennálló technikai körülmények is. Az egyezmény alapvetően Európára koncentrált. Az volt az alapgondolat, hogy kontinensünket megvédjék a szilárd hajtóanyagú, gyorsan indítható, 5500 kilométeresnél rövidebb hatótávú ballisztikus rakéták (és a sokkal lassabb cirkálórakéták) által előidézett megnövekedett kockázattól. Ezek a ballisztikus rakéták 10-15 perc alatt elérték volna a céljukat. Ez az idő azonban kevés volt ahhoz, hogy téves riasztás, indítás esetén az amerikai és a szovjet politikai-katonai vezetés a forródróton keresztül megvitassa a helyzetet és lefújja az esetleges ellencsapást.
A nyolcvanas évek vége óta sokat fejlődött a haditechnika. Megjelentek a hajókról vagy vízi platformról indítható ballisztikus rakéták és az ellenük való védelemre szolgáló rendszerek.
HADGYAKORLATOK FUTÓSZALAGON
Egy új megállapodás megkötésének nem kedvez a globális geopolitikai helyzet. Washington, valamint Peking és Moszkva között egyre erősebb a katonai szembenállás. Alig fejeződött be a Távol-Keleten tartott orosz–kínai megahadgyakorlat, a NATO – valamennyi tagállama részvételével – Norvégiában elindította a hidegháború óta legnagyobb, kifejezetten az „orosz fenyegetés” semlegesítését célzó hadgyakorlatát. A párizsi találkozó létrejötte, a tény, hogy a két szerződő fél egyáltalán leül egymással tárgyalni, ez idő szerint a legkedvezőbb fejlemény.
DRÓNOK, BALLISZTIKUS ÉS CIRKÁLÓRAKÉTÁK
A ballisztikus rakéták több száz, több ezer kilométerre repülő, igen gyors (többszörös hangsebességgel száguldó), hagyományos vagy atomtöltetet hordozó, röppályájuk egy részén az űrben haladó fegyverek. Motorjuk működéséhez nem kell levegő, az oxidálóanyagot magukkal viszik. Az önállóan manőverező robotrepülőgépek lassabban, egy utasszállító gép sebességével a földhöz igen közeli pályán (akár néhány méteres magasságban) haladó, levegővel működő motor által hajtott, atom- vagy hagyományos robbanófejjel felszerelt fegyverek. Ezek, éppúgy, mint a ballisztikus rakéták, ma már szárazföldről, levegőből, tengerről vagy tengerfelszín alól indíthatók. A drónok még lassabb (többségében elektro- vagy robbanómotorral-propellerrel meghajtott, többször használatos) fegyverek, amelyek kisebb rakétákat, bombákat is hordozhatnak. A különbség egyre inkább elmosódik a drónok és az önállóan manőverező robotrepülőgépek között.
