– Venezuelában milliók éheznek, Nicolás Maduro elnök azonban továbbra sem hajlandó lemondani. Meddig tarthatja magát?
– Ezt jelenleg nagyon nehéz megítélni. Az azonnali bukás nincs kódolva a helyzetben; a nagy kérdés az, hogy a katonaság vagy annak egy része átáll-e az ellenzékhez, vagy sem. A hadsereget a nemzetközi segélyszállítmányok megérkezése sem hatotta meg. Az elnök amerikai provokációnak minősítette a segélyeket. Közölte, hogy országának nincs erre szüksége.
– Juan Guaidó, az ellenzék vezetője, akit több európai ország és az Egyesült Államok is elismert elnöknek, azt mondta, hogy nem zárkózna el egy esetleges amerikai katonai beavatkozástól. Ön szerint mekkora ennek az esélye?
– Egy iraki vagy afganisztáni jellegű hadművelet valószínűsége minimális. Nem fognak 150 ezer katonát odavezényelni, partra szállni, bombázni. Ráadásul a környező országok nem engednék át ezeket a csapatokat, még Bolsonaro Brazíliája sem. Ilyen léptékű partraszállás amúgy sem volt a második világháború óta, még a 80-as évek grenadai válsága során is csak tízezer amerikai katona hajtott végre hasonlót. Egy célzott beavatkozást pár ezer katonával, katonai tanácsadókkal, drónokkal megengedhetne magának Washington, viszont semmit sem érne el vele. Ahhoz, hogy egy ilyen művelet hatékony legyen, szemben álló felek kellenének, hogy legyen kit támogatni. Jelenleg azonban a tiltakozó, tüntető polgári civil lakossággal a venezuelai fegyveres erők állnak szemben. Egy ilyen beavatkozás akkor lehetne eredményes, ha egy polgárháború esetén ezen múlna az egyik fél győzelme. Egy amerikai offenzíva ráadásul kontraproduktív is lenne: Maduro támogatókat szerezhetne vele, összefogást szervezhetne ennek bázisán a „behatoló jenkik” ellen.
– Mekkora politikai ereje lehet Juan Guaidónak? Van mozgástere a parlamentnek?
– Guaidó nemzetközi elfogadottsága valóban létezik, de belföldön nem tud elérni semmit – amíg a hadsereg Maduro mögött áll. Külföldön viszont nyílnak lehetőségek. Az olajfinomítással és -szállítással foglalkozó, az Egye-sült Államokban bejegyzett Citgo a venezuelai állami olajcég, a PDVSA többségi tulajdonú leányvállalata. Sok milliárd dolláros vagyona van, s ebből csorgat is haza bőségesen. A PDVSA elleni amerikai szankciók révén befagyasztották ezeket a pénzeket, ami érzékenyen érinti Maduro rendszerét – ha meg nem is rendíti. John Bolton, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadója arra kérte Guaidót mint a Washington szerint hivatalban lévő elnököt, hogy váltsa le a társaság venezuelai vezetését. Ha ezt sikerül végrehajtani – és az amerikai bíróság is bejegyzi –, az érzékeny veszteség lehet Madurónak.
– Az uralkodó rezsimről tudni lehet, hogy Moszkva támogatását élvezi. Miben nyilvánul ez meg?
– Készültek felvételek arról, hogy négy-ötszáz orosz zsoldost küldtek Venezuelába körülbelül egy hónappal ezelőtt. A képeken be is azonosítottak közülük többet, aki a Krímben és Szíriában is harcolt a Kreml érdekeiért. Ők szerződéses katonák, nem az orosz hadsereg hivatalos tagjai. Egyelőre nem tudni, hogy Maduro vagy a moszkvai érdekeltségek védelmére küldték-e őket oda.
– Milyen orosz érdekeltségek vannak Venezuelában?
– Körülbelül 17-18 milliárd dollár értékben volt orosz befektetés az ország-ban, főleg az olajipari infrastruktúrá-ba, ágazati projektekbe. Venezuela olajjal törleszt értük. Hasonló egyébként a kínai jelenlét is. Fontos továbbá megjegyezni, hogy Maduro Kubából is kap segítséget. Pénze ugyan nincs Havannának, viszont Venezuelába küldtek számos katonai és politikai tanácsadót, akik pontosan tudják, hogyan kell kiépíteni egy kubai mintájú diktatúrát.
– Meddig tarthat a nép tűréshatára?
– Ezt szintén lehetetlen megjósolni. Annyi azonban biztos, hogy kevesebb élelmiszer már nem lesz a polcokon. A feketegazdaság virágzik. Olyan dolgokat látunk, amelyekre még nem volt példa a régióban. A diktatúra persze nem ismeretlen fogalom Latin-Amerikában, de arra még nem láttunk példát, hogy egy országot milliók hagyjanak el, mert éhen halnak a gyerekeik.
KÁOSZ CARACASBAN
Lapunk megkeresett egy Caracasban, Venezuela fővárosában élő középkorú angoltanárnőt. Az alábbiakban az ő beszámolója alapján vázoljuk a helyzetet. Becslések szerint a kicsit több mint harmincmillió lakosú országból négymillióan emigráltak. Családok százezrei szakadtak szét. A közszolgáltatás, így a víz-, a gáz- és az áramellátás a karbantartások évek óta tartó elmaradása miatt akadozik, korlátozások vannak, néha csak napi fél óráig üzemel a szolgáltatás. Caracas egyes kerületeiben volt, hogy két hónapig nem folyt a víz a csapból. Az áramellátás kimaradása tönkreteszi a háztartási gépeket.
Venezuela olajkitermelő állam, viszont üzemanyaghiány van; gyakran órákig kell sorban állni a kutaknál, hiába olcsó a benzin. Az élelmiszerüzletekben alig kapni valamit, gyakran hiánycikk a tej, a cukor, a liszt. A helyzetet rontja a hiperinfláció. A minimálbér 18 ezer bolívar – előfordul, hogy ez csupán két tojásra elég. Van, hogy az árak órák alatt emelkednek. Az állami alkalmazottak fizetése alig fedezi az alapvető szükségleteket.
A város utcáit éhező kóbor kutyák árasztották el. Egy négykilós kutyatápszer tavaly decemberben négyezer bolívar volt, most ötvenezer. Számos állattartó nem képes lépést tartani az inflációval, így szélnek ereszti a jószágait.
Virágzik a feketepiac, főleg devizák, élelmiszerek és gyógyszerek iránt van kereslet. Az infláció tavaly becslések szerint tízmillió százalékos volt, a GDP 18 százalékkal zuhant. A legtöbb vállalat csődbe ment vagy államosították.
Az utcákon fokozottan jelen van a rendőrség és a katonaság, szigorították a benzinkutak, a bevásárlóközpontok, a szupermarketek, az iskolák és a fontosabb közlekedési útvonalak őrizetét. Gyakori, hogy minden különösebb indok nélkül megállítják a járókelőket, s az ilyen helyzetekből általában csak megvesztegetés árán lehet szabadulni.
Névjegy
A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett PhD-fokozatot, később ott habilitált; jelenleg is az intézmény Világgazdasági Intézetének a docense.
2015 óta a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, 2018 júliusától igazgatóhelyettese.
Főbb kutatási területei: Latin-Amerika és Spanyolország, illetve globális, regionális és európai integrációs folyamatok.
Hat könyv társszerzője, emellett számos magyar és idegen nyelvű tudományos cikk, valamint műhelytanulmány szerzője vagy társszerzője.
Borítófotó: Csirke és az ára 2018 közepén. Azóta sokkal drágább lett
