SZUDÁN
Továbbra is áttekinthetetlen a helyzet Szudánban, ahol a katonai puccsal hatalomra került Ibn Auf hadügyminiszter éles ellentétbe került a magát demokratikusnak tartó ellenzékkel, a Szudáni Kongresszus Párttal, amely a „forradalom ellopásával” vádolja a puccsistákat. Április közepén aztán a tárcavezetőt is megpuccsolták, és az országot vezető katonai tanács élére Abdelfattáh al-Burhan vezérezredes került. Személye azért is érdekes, mert hosszabb ideig Kínában szolgált országa katonai attaséjaként.
A KÍNAI BEFOLYÁS
A befolyásos OilPrice.com szerint az egész puccs mögött az olajüzlet húzódik meg, és szó sincs valamiféle demokratizálásról, szudáni „arab tavaszról”. Kína, az USA, Oroszország mellett a perzsa (arab)-öbölbeli államok is érdekeltek az ottani fekete aranyban. Viszont az időközben önálló állammá vált Dél-Szudánban van a két ország olajkészletének a háromnegyede. Kína, Szudán legnagyobb gazdasági partnere (részesedése az ország külkereskedelmi forgalmában negyvenszázalékos) még a 90-es években a Vörös-tengerig húzódó olajvezetéket épített az afrikai államban.
Az ázsiai óriás mint az egyik kulcsfontosságú külső szereplő, mindkét Szudánban jelen van. Ellentétben a Nyugattal, amely emberi jogi kifogásokat emelt, Peking nem volt finnyás, tárgyalt az ország, majd a két részre szakadt terület vezetőivel. Elemzők kiemelik: amikor a nyugatiak, a franciák, de még az öbölbeliek is a háborús kockázatok miatt elhagyták Szudánt és Dél-Szudánt, Kína maradt. Még a legnagyobb összecsapások idején, 2013 körül is Peking volt az utolsó, amely elhagyta a térséget. Aztán egy év múltán a CNPC, a távol-keleti ország nemzeti olajvállalatának az emberei már ismét ott voltak, holott a kínai olajmunkások közül tucatnyinál is többen életüket vesztették, és még a védelmükre odavezényelt kínai katonák között is voltak áldozatok.
A távol-keleti államban úgy tartják, ez az afrikai terület megéri a kockázatot, hiszen a fekete kontinens harmadik legnagyobb olajkincséről van szó. Az infrastruktúrát, az olajvezetéket évtizedekkel korábban megteremtették. Peking globális terveiben, az Egy övezet, egy út megaprojektben szerepet szán Szudánnak is, amelynek fontos kikötője, Port-Sudan kapóra jön az elsősorban gazdasági-energiakereskedelmi érdekekkel nyomuló kínaiaknak.
OROSZ FEGYVEREK
Az afrikai országban a másik jellemző szereplő Moszkva, amely kihasználja líbiai embere, a legbefolyásosabb hadúr, Halifa Haftár tábornok támogatását is, és Szudánból kiindulva utat keres az orosz érdekeknek, a Vagner-zsoldos-
csapatoknak a Közép-afrikai Köztársaságba, Csádba. Szudán az elmúlt két évtizedben több mint egymilliárd dollárért vett orosz fegyvereket. Legutóbb ez év tavaszán, az Abu-Dzabiban tartott nemzetközi fegyverkiállításon mutatta be a szudáni hadiipari korporáció (MIC) az oroszok által modernizált BTR–70-est, amely Szudánban Serif–3-as néven ismert. Új, 260 lóerős Kamaz-dízelmotort kapott a 73 mm-es 2A28-as löveggel felszerelt páncélozott harcjármű. Nyugati források szerint Észak-Korea is jelen van, illegálisan gyalogsági fegyvereket szállít az észak-afrikai országnak.
Borítófotó: Szudáni tüntetők az ország Védelmi Minisztériuma előtt. Az olajérdek mindent felülír
