BOSZNIA-HERCEGOVINA
Ahogy átlépjük a magyar–horvát határt, alig másfél óra múlva már a boszniai utakon roboghatunk. A térséget kevésbé ismerők számára nagyon meglepő lehet, hogy amint bosnyák területre érünk, szinte azonnal mecsetek és fejkendős muzulmán asszonyok tűnnek fel, amerre csak nézünk. A három és fél millió lakosú országot a muszlim vallású bosnyák, az ortodox szerb és a római katolikus horvát közösség közötti ellentétek feszítik. A békés együttélést és a föderatív állam létét a bosznia-hercegovinai háborút lezáró, 23 éve kötött daytoni megállapodás hivatott biztosítanim (lásd a Daytoni megállapodás című írást).
A megállapodás egyik mellékleteként fogadták el az ország alkotmányát, amellyel végleg lezárták a második világháború utáni Európa legkegyetlenebb, etnikai tisztogatásokkal és tömegmészárlásokkal súlyosbított háborúját, amelyben mintegy 100 ezren haltak meg és több százezren váltak földönfutóvá.
Bosznia-Hercegovina két részből áll, az ország területének 51 százalékát kitevő, tíz kantonból álló bosnyák–horvát föderációból és a hét járást magában foglaló, de közigazgatásilag egységes északkeleti részből, a Szerb Köztársaságból. Az északkeleti karéj csücskében a daytoni szerződés meghagyott egy közös fennhatóságú korridort Brčkónál, amely egy újabb konfliktus esetén kijutási lehetőséget biztosíthatna a bosnyák–horvát területen élő etnikumok számára Horvátország felé, északon is.
A nagyhatalmak által létrehozott rendszer változatlanságát éppen a megosztottság eredményezi, hiszen az alkotmányt módosítani kizárólag a három alkotmányozó nemzet, a bosnyák, a szerb és a horvát egyetértésével lehetne. A bosnyák–horvát és szerb entitásoknak pedig saját zászlójuk, alkotmányuk, kormányuk, parlamentjük van, miközben a fővárosban, Szarajevóban is hasonló központi intézmények vannak, és ott a székhelye a háromtagú – bosnyák, horvát, szerb – kollektív elnökségnek.
SZARAJEVÓ, A FRONTVONAL
A keleti és nyugati világ találkozását leginkább Szarajevóban szemlélheti meg az ember. Tömérdek mecset és dzsámi mellett keresztény templomok és zsinagógák töltik be a várost. Mindenhol hallani a müezzin imára hívását, s könnyen úgy érezzük magunkat mi, látogatók, mintha nem is Európában, hanem valamelyik közel-keleti ország fővárosában sétálnánk.
Minderre csak ráerősítenek a kövezett utcák, a rengeteg árus, a török stílusú vendéglátóhelyek, a perzsa/arab motívumokkal díszített puha párnák és szőnyegek, a pici asztalok és a vízipipák látványa. Ezeket a helyeket a külföldi vendégek mellett főként a helyi – leginkább muszlim – fiatalok látogatják előszeretettel, akik egyébként, tartva szüleik szokásait, rendszeres mecsetbe járók. A dzsámik körül nagyrészt fiatalokat lát az ember, a keresztény templomok előtt sajnos nem ez a helyzet.
Szarajevóban egyébként még mindig látszanak a háború nyomai, a belváros több házfalán ott vannak a lövedék ütötte lyukak és városszerte graffitik, feliratok emlékeztetnek a délszláv háborúra.
ERŐSÖDŐ TÖRÖK ÉS ARAB BEFOLYÁS
Az országban járva feltűnően sok arab turistát látni, becslések szerint évi ötven-hatvanezren látogatnak ide. Sokuk ugyanakkor nem éri be a Balkán legnagyobb iszlám templomának számító szarajevói Gazi Huszref bég dzsámi megcsodálásával, ugyanis miközben az EU országai évek óta a Közel-Keletről érkező migránsokra figyelnek, Bosznia-Hercegovinában az arabok már évekkel ezelőtt megtalálták a lehetőséget arra, hogy európai földeket és befektetési lehetőségeket szerezzenek.
Szarajevó legnagyobb plázájának felépítését, a városközpont kiépítését mind-mind az Öböl-menti arab országok befektetői finanszírozták. A helyi ingatlanosok arról beszélnek, hogy főként a bosnyák–horvát föderáció területén tömeges az ingatlan- és telekfelvásárlás, van olyan település, ahol már több százezer négyzetméternyi földterület került a birtokukba, főként korábbi szerb tulajdonosoktól.
A boszniai törvények minderre lehetőséget adnak, hiszen aki céget alapít, az vásárolhat is ingatlant, ha országa viszonossági alapon ugyanezt lehetővé teszi. De ez a szabály is könnyen kijátszható fiktív cégek alapításával vagy bosnyák strómanok, közvetítők révén. Mindez komoly visszhangot keltett az országban, néhány településen már azt is felvetették, meg kellene tiltani a helybelieknek, hogy araboknak adjanak el földet, lakóingatlant. Az elégedetlenkedés nem hozott változást, a több mint 40 százalékban muszlim lakosságú országba továbbra is áramlanak az arab vásárlók, s ehhez még hozzáadódnak illegális bevándorló hittársaik.
A Perzsa-öböl menti államok gazdasági befektetései kulturális befolyást is hoznak magukkal. Szaúd-Arábia nemcsak számos mecsetet állított helyre, de ingyenes arabnyelv-oktatást is szervez az országban. A törökök szintén az ideológia és a történelmi hagyományok útján terjeszkednek az országban. A muszlim bosnyákok többsége az Oszmán Birodalomban gyökerezteti identitását. A törökországi elnökválasztás éjszakáján a Recep Tayyip Erdoğannak gratuláló Bakir Izetbegović, a háromtagú elnökség bosnyák tagja úgy fogalmazott: „Elnök úr, ön nem csupán Törökország, hanem mindannyiunk elnöke”.
MECSETÚTVONAL A MIGRÁNSOKNAK
Számos illegális, szalafista csoportról tudni Bosznia-Hercegovinában, akik főként elzárt, vidéki régiókban telepedtek meg, ahonnan a háborút követően sok szerb elköltözött. Számítások szerint mintegy ezer radikalizálódott muzulmán a nyugat-balkáni országokból, Szíria és Irak háborús övezeteiből érkezett ide. Az európai közvélemény minderre akkor figyelhetett fel, amikor a Deutsche Welle egy német parlamenti jelentésre hivatkozva azt írta az idén januárban, hogy németországi iszlamisták szoros kapcsolatban állnak Bosznia-Hercegovinában élő potenciális terroristákkal. A jelentés rámutatott, hogy Magyarország déli határától nagyjából 200 kilométerre sok olyan település van, amelyekben az iszlám egyik legszélsőségesebb irányzata, a szalafizmus elvei érvényesülnek.
További veszélyt jelent, hogy az idén nyáron új migrációs útvonal nyílt a Balkánon. A 2015-ös bevándorlási válság során a migránsok Görögországon, Macedónián, Szerbián, Magyarországon vagy Horvátországon és Szlovénián keresztül akartak az EU belsejébe jutni. Ennek az útvonalnak a lezárása miatt most egy új, Görögország–Albánia–Montenegró–Bosznia-Hercegovina út nyílt meg, amit a nyugati sajtóban „mecsetútnak” neveztek el, mivel az ezekben az országokban működő mecsetek nyújtanak segítséget és védelmet vándorló hittestvéreiknek.
Miután az idén nyáron Szarajevó központi parkjaiban a migránsok sátrakat húztak, s az EU-tag Horvátország határához közeli településeken – különösképpen Bihácson – több ezren is felhalmozódtak, a boszniai hatóságok is megelégelték az állapotokat. Szigorúbb intézkedéseket vezettek be, a veszélyeztetett határátkelőket pedig időszakosan le is zárták, ami miatt néha összecsapások alakultak ki a hatóságok és a migránsok között.
KI AKARNAK TÖRNI A ZSÁKUTCÁBÓL
A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint a Boszniába érkező migránsok száma folyamatosan nő. Az utóbbi hetekben volt olyan időszak, amikor több mint heti ezer új beérkezőt regisztráltak. Az év eleje óta több mint 20 ezer migráns érkezett az országba, akiknek az elszállásolása egyre nagyobb problémát jelent. Ottjártunkkor azt tapasztaltuk, hogy egyelőre a bosnyák hatóságok urai a helyzetnek, több migránst üres gyárépületekben vagy hotelekben szállásolnak el az ENSZ szervezeteivel együttműködve.
Ugyanakkor, mivel a horvát–bosnyák határ lezárása miatt a bevándorlók zsákutcában érzik magukat, csupán idő kérdése, hogy mikor élesedik a helyzet. Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a migránsok beáramlása, akkor rövidesen teljesen megtelnek a befogadóhelyek. Bihács felé tartva azt tapasztaltuk, hogy a migránsok még kis csoportokban vonulnak az út szélén, és így kísérlik meg a határátlépést. Azonban a kritikus tömeg elérése esetén fennáll a veszélye annak, hogy akár több százan is megpróbálnak áttörni.
Bihácson a helyiek beszámolója szerint hónapok óta migránsok tanyáznak a város parkjaiban és a környező erdőkben. A lakosság kezdetben türelemmel tűrte a helyzetet, de a város egyre használhatatlanabbá válik, s egyre több a bolti lopás, így kezdik megelégelni a menekültek jelenlétét.
Tovább nehezíti Bosznia-Hercegovina helyzetét, hogy már nemcsak Montenegrón át érkeznek a migránsok, hanem Szerbia felől is. A legtöbben irániak, mert Belg-rád a közelmúltban eltörölte a két ország közti vízumkényszert. Mindez Magyarország határain is érződik, az utóbbi időben nőtt a határsértők száma. A legnagyobb kérdés, hogy a boszniai hatóságok meddig tudják kezelni a helyzetet, és mikor lehet számítani arra, hogy megismétlődnek a 2015-ös események.
Daytoni megállapodás
A volt jugoszláv tagköztársaság 1992-ben kiáltotta ki függetlenségét, s ez után egy három és fél éves háború következett, a délszláv konfliktus legvéresebbike, amit az amerikai Ohio állambeli légibázison békeszerződéssel zártak le az Egyesült Államok, Oroszország és az EU vezetésével. Ott Slobodan Milošević jugoszláv elnök, Alija Izetbegović, a bosnyák nép vezetője és Franjo Tuđman horvát államfő megegyezett Bosznia-Hercegovina jelenlegi felosztásáról.
