Felkorbácsolta a szerbiai nyilvánosság kedélyeit az a nemrégiben napvilágot látott pénzügyi jelentés, mely szerint a 2008-ban függetlenné vált Koszovó, de a szerbek által továbbra is sajátnak tartott déli tartomány korábbi adósságait még mindig Belgrád fizeti. Fizetni is fogja még jó ideig, a szerződések értelmében ugyanis 2041-ben érkezik az utolsó számla az egyik hitelezőtől. Koszovó elmaradt külső adóssága 2017. június 30-ával bezárólag 304,5 millió eurót tesz ki. A rossz hírhez párosul egy egyesek szerint jó, mások szerint még rosszabb is: Szerbia már lerótta a koszovói vállalatok által felhalmozott tartozás nagy részét, annak ugyanis egy évtizeddel ezelőtt egymilliárd euró volt az értéke. A törlesztés átütemezéséről az állam 2002 és 2005 között kötött szerződéseket, néhány évvel azt követően, hogy végbement a hatalomváltás, és demokratikus átalakulás kezdődött meg a miloševići rendszer megdöntésével. Az új vezetőség még a jugoszláv időkben, az 1970-es és 1990-es évei között aláírt hitelmegálla-podások revízióját kérte a hitelezőktől, s a mintegy 933 millió eurós adósság esetében új törlesztési határidőket eszközölt ki.
Koszovó 433 millióval tartozott a Világbanknak, 297 millióval a Párizsi Klub hitelezőinek, 170 millióval a Londoni Klubnak, 18 millióval Kuvaitnak s további néhány milliós összegekkel az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának, Líbiának, az egykori Csehszlovákiának és egyéb hitelezőknek. Szerbia meglehetősen specifikus helyzetben van akkor, amikor a korábbi államadósság Koszovóra eső részének a visszafizetéséről van szó. Az állam alkotmánya bevezető részében kimondja, hogy a tartomány Szerbia részét képezi az ország szuverenitásával és területi integritásával összhangban. A politikai élet képviselői és a közvélemény nagyobbik része ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ez az álláspont egy deklaratív elhatározás, melynek jogi, törvényhozási és egyéb következményei nem lehetnek, hiszen lassan két évtizede annak, hogy Belgrád érdemben beleszólhatott, mi is történjék a déli tartományban. Ha nem fizeti a tartozást, Szerbia saját alaptörvényének első mondatait szegi meg, ha lerója, alkotmányos rendet garantál, de feleslegesen dob ki pénzt.
Az egyszerűbb megoldást a törlesztés jelentette az elmúlt évtizedben. A Világbanknak 208, a Párizsi Klubnak 235, a Londoni Klubnak 189, Kuvaitnak 4 millió eurót fizettek ki. Ezek csupán a nagyobb tételek, 650 milliót törlesztett Belgrád Pristina helyett az eddigiekben összesen. Jelenleg évente 37 milliót fordítanak a szerb költségvetésből a koszovói adósság és kamatai törlesztésére.
A Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója megszólalt a különféle kritikákra reagálva. Számára nem kérdés, mi történik majd ezekkel a tartozásokkal. Jorgovanka Tabaković kijelentette: az alkotmány értelmében Koszovó Szerbia része, ezért az ország eddig is fizetett és ezután is törleszt. Elismerte, hogy a helyzet különleges, de arról biztosított mindenkit, hogy az adósságra „odafigyel” a nemzeti bank, annak alakulásáról rendszeresen jelentést készít, és a Nemzetközi Valutaalapot is rendszeresen értesíti a fejleményekről.
Aleksandar Vučić köztársasági elnök egy Koszovóról szóló belső társadalmi párbeszédre szólított fel legutóbb kelt nyílt levelében. Szerbiára alkotmánymódosítás vár az európai csatlakozás folyamatában, s ez alkalom lehet arra is, hogy a politikai elit újradefiniálja a Koszovóval kapcsolatos nézeteit. Áttörést kevesen várnak, a téma a mai napig érzékeny pontnak számít. Az adósság minden bizonnyal továbbra is a szerb adófizetők zsebét terheli.
Ivica Dačić szerb külügyminiszter egyébként a múlt héten vetette fel, hogy Koszovót fel kellene osztani az albánok és a szerbek között, ami hosszú távú megoldást jelentene a Belgrád és Pristina között évek óta fennálló konfliktusra. Korábban azt is szorgalmazta, hogy hajtsanak végre területcserét, a szerbek által lakott részeket átvenné az anyaország, az albán lakosságú dél-szerbiai térséget pedig átadnák Koszovónak.
Politikai elemzők szerint nincs realitása az elképzelésnek.
KOSZOVÓ ÉS TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN
- A 10 900 km2 területű, 1,9 milliós, 90 százalékban albán és szunnita muszlim népességű tartomány 2008-ban kiáltotta ki
- a függetlenségét, amit az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 193 állama közül több mint 110 elismert (pl. az Egyesült Államok, az EU legtöbb tagállama), 39 pedig nem (pl. Spanyolország, Románia, G–ö–rögország, Ciprus, Szlovákia, Oroszország, Kína).
- Szerbia az ENSZ BT 1999-ben kelt 1244-es határozatára hivatkozva ma is területe részeként tekint Koszovóra, amelynek ma mintegy 7 százaléka szerb lakosságú.
- A szerbek nemzetük bölcsőjének tartják, itt alakult ki a Bizánccal szembeni szláv ellenállás központja a 11. században.
- Az albán nemzeti ideológia szerint Koszovó az illíreké, az albánok elődeié volt a szlávok érkezése előtt.
- A 12. századtól a szerb királyság része, a 13. századtól a szerb állam világi és vallási (görögkeleti keresztény) központja lett.
- 1455-től 1912-ig török uralom alatt volt.
- Koszovóból (Rigómezőről) jöttek az első szerb telepesek Szentendrére, az 1389-es első rigómezei csata után, majd 1690-ben
- 37 ezer család menekült el a tartományból a Szent Ligát visszaverő oszmán hatalom elől III. Arszenije pátriárka vezetésével. Utóbbiak egy része szintén a magyar városban telepedett le, a pátriárka pedig Csernojevics Arzén szentendrei metropolitaként vált ismertté a magyar történelemben. (M. J.)
- Az 1912-ben kitört Balkán-háborút lezáró londoni egyezmény Szerbiának ítélte Koszovót, az albánok pont ezt a döntést vitatják a mai napig.
- A második világháború idején Albánia része lett olasz, majd német fennhatóság alatt.
- 1944-től, a szerb partizánok bevonulásától számítva a világháború után berendezkedő kommunista Jugoszláviában is Szerbia része volt.
- Autonóm tartományi státust kapott, de egy idő után majdnem egyenrangúvá vált a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság hat tagköztársaságával (Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró).
- 1989–90-ben Slobodan Milošević szerb kommunista vezető, későbbi szocialista párti nacionalista államfő megszüntette Koszovó (és a Vajdaság) autonómiáját.
- Az 1990-es években az albánok párhuzamos intézményépítésbe kezdtek, s amint Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina kilépett Jugoszláviából, ők is már a szerbek által megszállt Koszovói Köztársaságként határozták meg magukat.
- 1991-ben népszavazáson mondták ki függetlenségüket, amelyet csak Albánia ismert el.
- 1992-ben parlamenti és elnökválasztást tartottak, a saját intézményrendszer (gazdasági, szociális, egészségügyi, oktatási) kialakítása folytatódott, a kilencvenes évek végén a lakosság 75-80 százaléka már nem beszélt szerbül.
- Az olykor halálos áldozatokkal járó szembenállás – és az 1995-ben megjelent, külföldről is támogatott paramilitáris alakulat, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg támadásai a szerb civilek ellen – csak 1998-ban ért háborúvá. A februártól októberig mintegy kétezer halálos áldozatot követelő harcoknak a NATO fenyegetése és Richard Holbrooke amerikai különmegbízott Miloševićtyel kötött egyezménye vetett véget.
- 1999-ben, Jugoszlávia NATO általi bombázása alatt a szerb hadsereg tisztogatásba kezdett, 800 ezer koszovói albánt űztek el.
- Az ENSZ BT 1244-es határozata ugyan kimondta a szerb állam területi integ-ritását, de hadserege kivonásával s az ENSZ békefenntartó missziójának (UNMIK) a megjelenésével tulajdonképpen megtörtént Koszovó de facto elszakadása. (M. J.)
Borítófotó: Szerbia foltozza Koszovó adósságát. 2008-ban fustica faluban készült a Zastava-ajtókkal tapasztott ház fényképe (Reuters)