A dízelmotorok körüli botrányból a Zöldek profitáltak, míg a barcelonai merénylet az AfD malmára hajtotta a vizet, így most ez a két párt fut versenyt a harmadik helyért. Merkel csak ronthat a helyzetén, talán ezért is ment három hétre nyaralni, vagy ezért kérte a barcelonai merénylet után a pártokat arra, hogy „visszafogottan” kampányoljanak, értsd: ne láttassanak összefüggést a migráció és a terrorizmus között.
Az év elején még esélyes kihívónak számító Martin Schulzra a legtöbben már csak legyintenek. Az SPD támogatottsága a kezdeti fellendülés után ismét a 20–25 százalék közötti tartományba esett vissza. Ezen Schulz hiperaktivitása sem változtatott, aki a nyári uborkaszezonban hetente állt elő újabb ötlettel. Európai kvótát követelt az elektromos autókra, vagy a Németországban tárolt amerikai nukleáris fegyverek kivonását sürgette. Az sem segített, amikor felszólította Merkelt az EU átalakításáról szóló tervek választás előtti ismertetésére.
A német médiában népszerű koalíciós találgatásoknak bőven van alapja, a 16 tartományban ugyanis a legkülönbözőbb pártszövetségek kormányoznak. Két helyen a CDU a Zöldekkel, ez lenne a kancellár vágya szövetségi szinten is. Az SPD, a Zöldek és a Balpárt koalíció-jára is van két példa, ám a Bundestagban ennek most nem lenne többsége, és a Balpárt teljesen mást gondol a NATO-tagságról, az Oroszország elleni gazdasági szankciókról vagy a társadalmi igazságosságról, mint a két másik baloldali formáció.
Amennyiben nem jönne ki a CDU–Zöldek többség, ott van még a friss schleswig-holsteini példa az úgynevezett „Jamaica” (fekete-zöld-sárga) szövetségre, amelyben a CDU és a Zöldek mellett a liberálisokra is szükség volt a többséghez. Maradhat persze a nagykoalíció is.
Széles a politikai kínálat szeptember 24-én, ám a polgárok német szólással leginkább a „pestis és a kolera” közül választhatnak. Nem csoda, ha minden második szavazó bizonytalan. Augusztusban Merkel népszerűsége tíz pontot esett ugyan, ám 59 százalékos értéke még mindig a duplája annak, mint ahányan Martin Schulzot kedvelik. A szocdem kihívó most a szeptember 3-i tv-vitára készül, hátha ott sikerül fordítania.
DÍZELBOTRÁNY ÉS A TÖRÖK KÁRTYA
A fősodrú média nagyon visszafogottan tudósít a kampányról. Vezető hírként a dízelbotrány és a demokrácia törökországi helyzete versenyez egymással, így legalább a szerkesztők „meghallották” Merkel visszafogottságot kérő szavait.
A német média tálalásában a dízelbotrányért az autóipar és nem a politika felelős. Itt támad Schulz, aki amerikai mintára megengedné a csoportos perindításokat az autógyárak ellen. Szerinte Merkel blokkolja ezt a lehetőséget.
Érthető a németek aggodalma, hiszen legalább nyolcvan nagyvárosban gondolkodnak szmogriadó esetén a dízelek kitiltásán. A kancellár kiáll a robbanómotor mint „átmeneti technológia” mellett, és elutasítja a dízelautók kitiltását.
Erdoğan Törökországa is jó kampánytéma, pedig ő nem tesz mást, csak „visszaadja” a németeknek azt a törődést, amit Berlin tavaly novemberben, az elnöki jogkör kiterjesztéséről szóló török referendumon mutatott, amikor a „Hayir” (nem) voksra buzdított, és nem engedélyezte a török kormánytagok itteni nagygyűléseit. Erdoğan most a „törökellenes” pártok bojkottjára szólítja fel a német állampolgársággal is rendelkező törököket, amit Berlin rossz néven vesz.
MERKEL MESTERTERVE
A döcögő kampány logikája szerint Schulz mond valamit, amit Merkel még aznap relativizál vagy cáfol. A szocdem kihívó újabban a tartományi hatáskörbe tartozó közoktatást reformálná meg, növelné az állam szerepét és egységesítené a vizsgakövetelményeket. A kancellár válaszul a már elfogadott lépésekre utal, például arra a 3,5 milliárd állami euróra, amelyből a lerobbant tartományi iskolákat újíthatják fel.
Miután Schulz szakpolitikai témákkal nem nagyon talál fogást Merkelen, stratégiát váltott, és személyes támadásokkal próbálja kicsalogatni a komfortzónájából.
A kancellár fő politikusi erénye ugyanis a kiszámíthatóság (lenne), az a ké-pesség, hogy a szavazói akarathoz igazítja politikáját. Számos váratlan döntése magyarázható a közhangulat hullámzásával, elég az atomerőművek fokozatos lekapcsolására vagy a sorkötelezettség eltörlésére gondolni. Merkel nyugodt stílusa is tetszik a németeknek, amelynek a rombusz formában egymásnak illesztett két kézfej lett a szimbóluma.
Ezen a nimbuszon a migránsválság nagyot változtatott. Sokan sejtik, hogy Merkel egy nagy terv, a föderális Európa érdekében cselekszik, aminek a pénzbeli és társadalmi árát a németekkel fizetteti meg. Sokan a görög adósság egy részének várható elengedését vagy a migránskvóta csökönyös erőltetését hozzák fel ennek példájaként.
A rossz érzések miatt tompább lett a kancellár másik éles fegyvere is. Nincsen más alternatíva! – harsogta a média és a politika, ám a merkeli ajánlat egyre soványabb. Jólét helyett leginkább a status quo (munkahely, bérlakás) megőrzését ígéri Németország első embere, ami a legtöbb németnek majd húsz szűk esztendő után már kevés. A nagyvárosi lakbérek az egekbe szöknek, miközben a jövedelmek csak cammognak.
„Németország, ahol szívesen és jól élünk!” – üzeni a CDU. Sok polgár szeretne hinni az ígéretnek, vagy olyan pártra szavazna, amely ezt meg is valósítja, ám egyelőre nem látni ilyet.
Borítófotó: Angela Merkel német kancellár egy számítógépesjáték-vásáron Kölnben. Hiányoznak a szuperhősök a német politikából (Reuters)
