NÉPPÁRT
Az újkori népvándorlás 2015-ös első nagy hulláma idején Magyarország kormánya elsőként mondott nemet nagyszámú idegen népesség Európába engedésére és az uniós tagállamok közötti szétosztására. Orbán Viktor miniszterelnök kapott is ezért akkor hideget-meleget.
Az elmúlt három évben nagyot fordult a világ. A bevándorlást támogató kormányok és politikusok sorra megbuktak, helyükre a szavazók az országuk nemzeti érdekét következetesen védő pártokat és politikusokat választottak.
Ez a változás az EPP számos tagországi pártját is utolérte, miközben a 2014-ben megválasztott európai parlamenti (EP-) képviselők zöme még mindig a régi kottából játszik. Az idő ellenük dolgozik, ugyanis július elsejétől Ausztria veszi át az unió soros elnökségét, s Kurz kancellár egyformán ellenzi a kötelező betelepítési kvótát és a 2021-ben induló új közös költségvetés kiadási összegének a növelését.
EP-VÁLASZTÁS: GYENGÜLÉS JÖHET
Nem sok jóval kecsegtet Brüsszel számára a jövő májusi EP-szavazás sem, hiszen a legtöbb felmérés a Néppárt és az európai baloldal további gyengülését vetíti előre. Jelzésértékű, hogy a német CDU a tavaly szeptemberi Bundestag-választáson 8,5 százalékot veszített, ráadásul Merkel kancellár népszerűsége azóta csak tovább zuhant. A bajor CSU hetven év után veszítette el abszolút többségét, és azt aligha tudja az októberi tartományi választásig visszaszerezni.
A migráció és a globalizmus vak támogatása politikai ballasztként húzza a mélybe a mérsékelt formációkat, miközben a lecsúszástól félő rétegek a protestpártok felé tódulnak. A nyugati mainstream média és politika hitelessége csökken, az alternatív médiumok és politikai mozgalmak erősödnek.
PÉLDASTATUÁLÁS
A visszaszorulóban lévő mainstream képviselői sokadszorra Magyarországon akarnak példát statuálni. Az indokok sűrűn változnak. Korábban Angela Merkel a migránsok befogadását tartotta fő szempontnak. Most éppen a jogállamiság közelebbről meg nem határozott szempontja a sláger, de már hangolják a szintén homályos európai értékeknek való megfelelést és a „korrupció” elleni „sikeres” harcot.
Ezek a gumifogalmak a magyar ellenzéknek országon belül sem jöttek be, ennek ellenére most ugyanezzel próbálkoznak a régi áramlat védelmezői Brüsszelben. A jogállamiságnak nincsen egyetlen formulája, mint ahogyan a közösen vallott európai alapértékek is országonként máshogy valósulnak meg.
A magyar demokráciáért való „aggódás” a jelek szerint leginkább a Soros-hálózatnak dobott mentőöv. A Tagesspiegel május végi cikkében Andreas Nick CDU-s politikusra hivatkozva ugyanis arról írt, hogy Berlin két feltételt szabna a Fidesz néppárti tagságának további támogatásáért cserébe. A magyar kormánynak mindent meg kellene tennie a CEU Budapesten maradásáért, illetve a Stop Soros törvény elfogadása előtt kérje ki a Velencei Bizottság véleményét, és azt építse be a tervezetbe.
SARGENTINI = CDU?
Szijjártó Péter külügyminiszter rögtön jelezte, hogy nem érkezett ilyen megkeresés a kormányhoz, ám nagyjából ez a két fő követelés olvasható ki a Judith Sargentini holland zöldpárti EP-képviselőnő jelentéséről zajló vitából is. Április végén az Európai Parlament illetékes bizottságában a Néppárt máltai árnyékelőadója „egészen véletlenül” szintén a Soros-egyetem és a kőkeményen politizáló NGO-k védelmében szólalt fel.
A Tagesspiegel cikke alig egy héttel a Human Rights Watch globalista NGO Magyarország-ellenes kampányának a kezdete után jelent meg, amelyben a CDU-ra akarnak nyomást gyakorolni a Fidesz EPP-ből való kizárása érdekében.
Mintha egy összeesküvés-elméleti szakkönyvből dolgoznának, a globalizmus hívei ugyanis láthatóan folyamatosan Németországra mint hazánk legnagyobb gazdasági partnerére és az EU legbefolyásosabb politikai hatalmára akarnak hatni. A német elit azonban – a Soros-hálózattal ellentétben – csak ritkán keveri össze a gazdasági érdeket és a politikát.
Merkel kancellár ráadásul a kötelező kvóták kérdésében elszenvedett veresége és folyamatos defenzívába szorulása óta a magyarokkal való hadakozást kiszervezte Brüsszelbe, ahol most éppen Frans Timmermans holland uniós biztos játssza el az ugyanebbe már belebukott elődje, Neelie Kroes szerepét.
Keserű lecke volt ez a Soros György és mások által támogatott, berlini székhelyű Civil Liberties Union for Europe (CLUE) szervezet vezetője, Dénes Balázs számára is, aki a Jerusalem Post oknyomozó cikke szerint 2017-ben a német külügyminisztériumnál lobbizott a kőkeményen politizáló NGO-k védelmében. Egy erről készült hangfelvételen még az is felvetődik, hogy a magyarországi német cégeken keresztül próbáljanak Budapestre nyomást gyakorolni.
VÉGÜL KÉTHARMAD
Az eredmény ismert, a próbálkozások a Fidesz/KDNP sorozatban harmadik kétharmados választási győzelmével kudarcba fulladtak. A német cégek tovább fejlesztik hazai kapacitásaikat, csak a Daimler egymilliárd euróért épít új gyárat Kecskeméten.
A Fidesz Néppártból való kizárására irányuló új kísérlet csak a felszínen szól a kötelező betelepítési kvóta júniusi uniós csúcson való elfogadtatásának. Joggal félnek, hiszen Budapest 2010 óta élen jár a politikai innovációban. Ami nálunk „kicsiben” történik és megvalósul, idővel „nagyban” is politikai valósággá válik. Ezt akarják a globalizmus és a „nyílt társadalom” hívei minden eszközzel megakadályozni. Eredménytelenül.
Márciusban a Figyelőnek Manfred Weber EPP-frakcióvezető megerősítette, hogy a Fidesz az Európai Néppárt megbecsült tagja, és így nyilatkozott június elején Antonio Tajani, az EP néppárti elnöke is. Ezeket az erős üzeneteket a hazai ellenzéki sajtó csúsztatásokkal próbálja ellensúlyozni. Állításaikkal ellentétben például a június eleji müncheni néppárti tanácskozáson a fél fideszes EP-frakció jelen volt, s az EPP nem határolódott el Orbán Viktortól, aki várhatóan ismét felszólal majd az Európai Néppárt novemberi tisztújító kongresszusán.
