Fekete-fehér megoldások ritkán fordulnak elő a világ egyik legnagyobb iparágában, a fegyvergyártásban és -kereskedelemben. Némelykor nehéz eldönteni, „klasszikus” illegális fegyverkereskedőről, maffiáról, zugszállítmányozóról van-e szó, vagy a kormányok közti megállapodásokon alapuló, nagy volumenű eladásokhoz kapcsolódó korrupcióról, korrupciógyanús ügyekről. A globális fegyverpiac éves értékét a stockholmi békekutató intézet (SIPRI) 2015-ös adatokkal számolva 370 milliárd dollárra becsli, hozzátéve: ez a szám a világ száz legnagyobb fegyvergyára és katonai szolgáltatásokat nyújtó vállalata eladásait jelenti, s a tényleges érték ennél nagyobb.
AZ ÉSZAK-KOREAI PÉLDA
Más becslések szerint ennek a kereskedelemnek a 10-20 százaléka a „klasszikus” illegális üzletek csatornáin át bonyolódik le. Az emberkereskedelem és a narkóbiznisz mellett ez a harmadik legjövedelmezőbb tevékenység a terrorizmussal egyre inkább összefonódó szervezett bűnözői csoportok számára. Az államok persze igyekeznek teljes ellenőrzés alá vonni a szektort. A privát fegyverkereskedőknek Magyarországon, mint a legtöbb EU-tagállamban, igen szigorú követelményeknek kell eleget tenniük, havonta benyújtva a forgalmi adatokat. A magyar gyakorlat azonban nem általános. A világ számos vidékén (többek között néhány balkáni államban) a legális és az illegális fegyverüzleteket a korrupció összemossa. Jugoszlávia felbomlásával, az utódháborúkkal hatalmas mennyiségű fegyver került ellenőrizhetetlen kezekbe. Ezekre a nyugat-európai dzsihadistáktól a közel-keleti, afrikai hadurakig számos vásárlót és alkalmazót találtak.
Sokszor az adott ország általános gazdasági helyzete ösztönzi a mozgósítható, eladható tartalékok, fegyverzetek, hadianyagok, katonai járművek eladását. Az illegális fegyverkereskedelem állami szintű gyakorlására Észak-Korea az egyik legjobb példa. A távol-keleti ország közelmúltban tapasztalt hirtelen és titokzatos rakétatechnikai fejlődése mögött az egyik teória szerint Ukrajnából származó rakétamotorok állhatnak, amelyeket egy nagyon nehéz helyzetbe került hadiipari vállalat játszhatott át illegálisan Phenjannak.
Az Egyesült Államok vizsgálatot indított az ügyben, amelynek kimenetelét még nem ismerjük. Ukrajnában volt a szovjet időkben az ország teljes hadiipari kapacitásának csaknem négytizede. Ahogy Kijevben a Majdan-mozgalommal elindult a harc a korrupt, Moszkva-barátként ismert rendszer felszámolásáért, Oroszország – mint az ukrán hadiipari termékek meghatározó fontosságú vásárlója – fokozatosan eltűnt a piacról. Északkeleti szomszédunk hadiipari vállalatai – többek között a korszerű rakétamotorokat, interkontinentális ballisztikus rakétákat gyártó Juzsnoje (Pivdenne)-Juzsmas –, elvesztve legfontosabb vevőiket, komoly bajba kerültek.
PEKINGNEK FONTOS
Észak-Korea a fokozatosan szigorodó nemzetközi embargót (amely Phenjannak régóta tiltja mindenfajta hadianyag kereskedelmét) bonyolult csalási rendszerrel, álvállalatok tömegével játssza ki. Legutóbb augusztusban az egyiptomi hatóságok fogtak el egy észak-koreai hajót, fedélzetén 30 ezer RPG–7-es gránátvetővel és a hozzá való lőszerrel. A megrendelők állítólag egyiptomi magánvállalatok voltak, amelyek aztán továbbadták volna a rakományt a hadseregnek – mindezt az amerikai ellenőrzés megkerülésével. A CNN februárban phenjani forrásból megtudta, hogy Kim Dzsongun rezsimje különleges, az embargó által tiltott nyersanyagokat is exportál. Az észak-koreai válság egyik kevéssé követett eleme az ország hatalmas (egyes források szerint világelső) ritkaföldfém-lelőhelyei. Ezek elsődleges katonai jelentőségűek, mert hozzáadásukkal készülnek a hadseregek távközlési eszközeinek, rakétamotorjainak kulcsfontosságú alkatrészei. Kína a ritkaföldfém-világkereskedelem 90 százalékát ellenőrzi. Ha az észak-koreai készletek „illetéktelen kezekbe” (például amerikai ellenőrzés alá) kerülnek, Pekinget milliárdos veszteségek érik.
Az illegális kereskedelem egy része a „sötét interneten”, a dark weben zajlik. Ez egy speciális szoftvereket használó, egyébként a legális neten működő hálózat, de a különféle törvénytelen tevékenységek, így a tiltott fegyverkereskedelem gyűjtőtere. Az International Business Times információi szerint az ukrajnai konfliktusban a szemben álló felek mindegyike a sötét weben (a szakzsargonban onionland, mivel az IP-címek .onion végződésűek), a Tor vagy a Silk Road nevű rendszeren keresztül próbált fegyvereket venni. A terrorszervezetek közül az Iszlám Állam a sötét internet egyik nagy használója. Fegyvervásárlásaikat virtuális pénz, a bitcoin bekapcsolásával teszik még követhetetlenebbé. De a dark weben találnak helyet az illegális árucsere olyan leágazásai, mint a zsoldosok szolgálatainak a megrendelése, „szakmai” tanácsok házilagos robbanószerkezetek előállítására vagy különféle objektumok, hidak, épületek szakszerű felrobbantásának a módozatai.
MR. 15 SZÁZALÉK
Viktor But orosz állampolgárt tartják az Egyesült Államokban a világ leghírhedtebb illegális fegyverkereskedőjének. Thai rendőrök, valamint az amerikai kábítószer- és terrorizmusellenes rendőrség, a DEA munkatársai 2008-ban fogták el Thaiföldön, ahol éppen nyaralt. Két év múlva kiadták Amerikának, ahol 25 év börtönre ítélték. A vád: But orosz gyártmányú Igla légvédelmi rakétarendszereket akart eladni a kolumbiai szélsőbaloldali gerillamozgalomnak, a FARC-nak. Jelenleg egy amerikai börtönben raboskodik. Oroszország kísérleteit, hogy a büntetés hátralévő részét a hazájában ülje le, az Egyesült Államok elutasította.
Más vélemények szerint But kispályás amatőr a nemzetközi fegyverkereskedelem nagyágyúi mellett, akik kormányokkal, hadseregekkel, óriásvállalatokkal üzletelnek nyílt és rejtett, nehezen bizonyítható vesztegetéssel, túlárazással, tábornokoknak leszerelésük után zsíros állásajánlatokkal. 1977-ig az USA-ban nem tiltotta törvény más államok polgárai, vezetői megvesztegetését. Ezzel a jogi hézaggal élt például a Lockheed repülőgépgyár is. A múlt század hetvenes éveiben a cég ilyen jellegű botránya Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia és Japán politikai pártjait, vezető politikusait, nagyvállalatait érintette. Belekeveredett a világ legjelentősebb „nagypályás” fegyverkereskedőjének tartott szaúd-arábiai milliárdos, a „Mr. 15 százalék” Adnan Khashoggi is, aki államfőkkel, királyokkal zsírozta le a fegyverüzleteket.
