NAGYSZABÁSÚ TERVEK
Ha a horvát–kínai tárgyalások végkimenetelét nézzük, akkor elmondható, hogy a távol-keleti óriás képviselői jöttek, láttak és talán győznek is, ha megvalósulnak mindazok az elképzelések, amelyekről az elmúlt hetek zágrábi híradásai szóltak. Maga a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang több száz fős küldöttségével négy napot töltött el déli szomszédunknál. A dubrovniki fórum előtt horvát közjogi méltóságokkal, gazdasági szereplőkkel találkozott.
A horvátországi kínai térnyerést mindenképpen a bosznia-hercegovinai tengeri kijáratot elkerülő, Dubrovnik felé vezető két és fél kilométeres Pelješac-híd megépítése jelenti, amelyet nagyobb részben uniós pénzből, de kínai konzorcium épít. Andrej Plenković horvát kormányfő szerint a látogatás mérföldkőnek számít a két ország kapcsolatában, hiszen tíz egyezményt írtak alá, de számos további megállapodás, szándéknyilatkozat is született az üzleti élet szereplői között. Darko Horvat gazdasági miniszter biztos abban, hogy az egyezményekből szerződések születnek, hiszen Kína célja az, hogy befektessen Horvátországban (s persze az egész Balkánon), és innen nyisson utat magának Közép- és Kelet-Európába. A tárcavezető kiemelte, hogy a bankszektornak több mint száz képviselője volt jelen, új finanszírozási modelleket mutattak be, és országa nyitott a kínai pénzügyi intézetek előtt, mert olyan projekteket is finanszírozni kell, amelyeket nem lehet EU-s pénzekből maradéktalanul megvalósítani.
Az infrastrukturális beruházásokon kívül perspektivikusnak ígérkeznek az energetikával, a turizmussal, az autó- és villamosiparral kapcsolatos projektek, de a kisebb volumenű terveket sem szabad figyelmen kívül hagyni – mondta Horvat.
Plenković pedig azt is kiemelte, hogy az elmúlt évben egymilliárd euró volt a két ország áruforgalma, és mintegy negyedmillió kínai turista látogatta meg déli szomszédunkat.
A hazai közvéleményt az is érdekli, hogy a kínaiak megmentik-e a felszámolás küszöbén álló két hajógyárat, a pulait és a rijekait. Ha nem érkezik befektető a nagyon is közeli jövőben, elindul a felszámolási folyamat. Több ezer ember utcára kerül, nagy múltú gyárak pedig részben vagy teljesen eltűnhetnek. Egyes becslések szerint ez idáig 35 milliárd kunát (mintegy 1500 milliárd forintot) költöttek a megmentésükre, de most elege lett ebből a miniszterelnöknek. Az utolsó esély az, ha a kínaiak megvásárolják mindkettőt, mert mindeddig egyetlen érdeklődő sem akarta átvállalni az üzemek adósságállományát. Az év elején a pekingi székhelyű, 1999-ben alapított China Shipbuilding Industry (CSIC) hajóépítő képviselői is jártak a helyszíneken, minden releváns adatot megismerhettek.
Ekkor a kínaiak nem jelezték (de más érdeklődők sem), hogy pénzt kívánnának befektetni az üzemekbe. Kérdés, hogy azóta mi változott, hiszen a világ legnagyobb hajógyárának számító, háromszázezer embert foglalkoztató és 42 milliárd eurós árbevételű cég képviselői nemrég bejelentették, hogy május elején újból felkeresik az isztriai és a tengermelléki helyszínt. Plenković ismertette a kínai kormányfővel a gyárak dicső múltját és lehetőségeit, s jelezte: olyan befektetőre van szükségük, amely a XXI. századnak megfelelő pályára állítja azokat. Valószínűleg nem a szép szavaknak, hanem a kínai gazdasági stratégiának, a pekingi miniszterelnök ösztönzésének köszönhető az óriásvállalat képviselőinek ismételt látogatása. A magyar szempontból is sokat emlegetett 229 kilométeres Rijeka–Zágráb-vasútvonal felújítása és bővítése is szóba került a tárgyalásokon. Ezt vagy EU-s források bevonásával, vagy koncessziós szerződés keretében kívánják megvalósítani. A stratégia kiválasztására létrehoztak két kínai céggel egy munkacsoportot, hogy kidolgozza a lehető legkedvezőbb konstrukciót. A Horvát Vasutak Infrastruktúra Kft. (HŽ Infrastruktura) és egy kínai híd- és útépítő társaság is egyezményt írt alá a szóban forgó vasúti összeköttetés egyes szakaszaira vonatkozóan.
Li Ko-csiang elmondta, hogy félmilliárd kínai a tavalyi labdarúgó-világbajnokságon a horvátoknak szurkolt, és bejelentette, hogy az ázsiai ország stadiont építene Rijekában. Már konkrét lépést is tettek: a kínai Top International Engineering Corporation (TIEC) szerződést kötött a horvát Stadion Kantrida céggel, amely a létesítmény megépítésére, a hozzá kapcsolódó hotelre, valamint egy üzletközpontra vonatkozik.
Egy másik kínai vállalat képviselői a Zágráb melletti Velika Goricát is meglátogatták. Első ligás focicsapatának egy harmincezer nézőt befogadó stadiont húznának fel, de más, sporttal kapcsolatos gazdasági együttműködést is ajánlottak a városban.
Zágrábban kiemelték továbbá, hogy az agrártárca és a kínai vámügyi hivatal megállapodott: megkönnyítik a horvát tejtermékek bejutását a távol-keleti óriás piacára. (Nem elhanyagolható tény, hogy maga Horvátország is nagymértékben behozatalra szorul egyes tejtermékek esetében – a szerk.)
Úgy tűnik, a Huawei Technologies képviselői sem jártak hiába déli szomszédunkban, ugyanis egyetértési nyilatkozatot írtak alá a horvát digitális társadalom fejlesztéséért felelős központi hivatallal. A csúcstalálkozó nem elhanyagolható mozzanata volt a Horvát Újjáépítési és Fejlesztési Bank (HBOR), valamint a Kínai Fejlesztési Bank közötti egyezmény aláírása sem.
A népes delegációk elmentek, a vakufények kihunytak, és majd eldől, hogy az aláírt papírrengeteg tartalmából mi valósul meg. Egy biztos: a dalmáciai Korčula szigetén (mások szerint Velencében) született Marco Polo – a nagy világutazó, aki újra felfedezte Kínát Európa számára – sem gondolhatta, hogy jó fél évezred múltán a kínaiak már nemcsak kopogtatnak a horvátok ajtaján, hanem be is lépnek az országba.
Borítófotó: Li Ko-csiang kínai kormányfő és házigazdája, Andrej Plenković miniszterelnök az épülő Pelješac-hídnál. A további együttműködés sejlik fel a láthatáron
