MEGVÁLTOZOTT DOKTRÍNA
Donald Trump amerikai elnök két részletben (2017 júliusában és decemberében) kidolgozott nemzetbiztonsági stratégiája módosítja az Egyesült Államok katona-, kül- és külgazdasági politikájával kapcsolatos nézeteket. Nem utolsósorban azokat, amelyek az elnökválasztási kampány során keletkeztek. Ehhez illeszkedik az USA új katonai stratégiája, amelynek a vázlatát a minap James Mattis tábornok, védelmi miniszter ismertette. Neki kötelessége, hogy kövesse elöljárója, az amerikai haderő főparancsnoka, Donald Trump nemzetbiztonsági stratégiáját, amely jóval túlmutat a fegyveres erők feladatain. Érdekes értelmezési és hangsúlyeltolódások fedezhetők fel az Egyesült Államok politikáját meghatározó két okmány összehasonlításakor.
RIVÁLIS HATALMAK
Ezek talán legfontosabbika, hogy a védelmi miniszter katonai stratégiai elképzeléseiben az eddigi első számú feladat, a nemzetközi terrorizmus, az iszlamista szélsőséges szervezetek legyőzése visszaszorul a második helyre. A domináns feladatkör ezentúl a Kína és Oroszország agresszíven terjeszkedő politikájával való szembenézés. „Folytatjuk a terroristák elleni harcot, de a nagyhatalmak vetélkedése az, amelyre az Egyesült Államok nemzetbiztonsági erőfeszítései összpontosulnak” – mondta Mattis január 19-én, a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Intézetében tartott előadásán.
A Fehér Ház által nyilvánosságra hozott 55 oldalas elnöki nemzetbiztonsági stratégiai irányelvekből ez a markáns hangsúlyeltolódás nem tűnik ki. Másfél oldalas, személyesebb hangvételű bevezetőjében Donald Trump a terrorizmus, az Iszlám Állam támasztotta veszélyek részletesebb taglalása mellett két államot hoz fel név szerint: Észak-Koreát és Iránt. Sem Kínát, sem Oroszországot nem említi, általánosságban csak annyit mond, hogy „rivális hatalmak az egész világon agresszíven aláássák az amerikai érdekeket”.
NEM FORDULNAK BEFELÉ
Tanulmányok sora bizonyította az elmúlt időszakban, hogy Washington túlságosan a terrorizmus elleni helyi háborúkra összpontosított, és hátrányba került a „hagyományos nagy összecsapásokra” felkészülő Moszkvával és Pekinggel szemben. A prioritásváltozás, az orosz és a kínai fenyegetés előtérbe tolása az amerikai katonai-biztonsági establishment (beleértve a hadiipari vállalatokat) érdekeit is szolgálja.
Trump az új költségvetésben hatalmas emelést jelentő 700 milliárdos védelmi büdzsével igyekszik a katonai-hadiipari erőközpont kedvében járni. (Az utolsó, 2017-es, Obama-féle költségvetésben még csak 534 milliárd dollár volt az e célra előirányzott összeg.) A Trump-féle átfogó nemzetbiztonsági és a Mattis által felvázolt katonai irányvonal mindenekelőtt azt a tézist látszik módosítani, hogy az Egyesült Államok befelé fordul. Erről nincs szó, hiszen az elnöki nemzetbiztonsági stratégia nagyrészt az amerikai életforma megvédéséről, az amerikai érdekek globális érvényesítéséről szól.
A NÉGY PILLÉR
Az USA-nak mindent meg kell tennie, hogy biztosítsa katonai fölényét – állítja a dokumentum. A nemzetbiztonsági stratégia négy pilléréből a második kettő ezt taglalja (az első kettő az amerikaiak, életformájuk és jólétük védelmével foglalkozik). A harmadik pillér lényege: katonai-diplomáciai erődemonstrálással megőrizni a békét. A negyedik pedig a globális amerikai befolyás erősítésére hív fel.
NÉMETORSZÁG A LEGBEFOLYÁSOSABB
A Gallup Intézet legfrissebb, a nagyhatalmak megítéléséről szóló, 134 országban végzett felmérése szerint zuhan az USA tekintélye. Jelenleg Németország pozíciói a legerősebbek 41 ponttal. Kína 31-gyel a második, az USA 30-cal a harmadik helyre szorul, őt követi 27 ponttal Oroszország. A megkérdezettek 42 százaléka elutasítja az Egyesült Államok vezető szerepét, amit csak 30 százalék fogad el.
Borítófotó: Bál a Fehér Házban. Tévedés, hogy Washington befelé fordulna
