Kimúlóban az OPEC

Mátrix
Az amerikai palagáz, a belső harcok, valamint az, hogy Szaúd-Arábia immár nem csak az olajból akar megélni, a vég közelébe sodorta a kartellt.

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és szövetségesei a közelmúltban döntöttek arról, hogy a következő év márciusának végéig meghosszabbítják kitermelésük korlátozását. Erre az olajár csökkenni kezdett. Vajon mi történhetett? Hiszen ha kevesebb olaj jut a piacra, akkor elvben drágulásnak kellene bekövetkeznie. Régen ez igaz lehetett, ma már azonban a kartell nem képes ilyen egyértelműen befolyásolni az árakat.

Félmegállapodás

Minden lánc annyira erős, mint a leggyengébb szeme – tartja a mondás. Az olajexportőröknél több nagyon gyenge láncszem is van. Egy kartell akkor lehet sikeres, ha képes ellenőrizni tagjait és ezen keresztül a piacot. A legnagyobb kitermelő, Szaúd-Arábia és Oroszország – amelyik egyébként nem OPEC-tag – tavaly szeptemberben kezdett el tárgyalni arról, hogy visszafogják a kitermelést. (Egyébként ez már önmagában a gyengülő befolyás jele: korábban nem volt szükség az oroszokra az árak eltérítéséhez.) A megállapodáshoz szükség lett volna Iránra is, ők azonban azzal érveltek, hogy az ellenük hozott nyugati szankciókat épp csak feloldották: a gazdaságnak kellenek az olajbevételek. A perzsa államot nem lehetett kihagyni a játékból, hiszen a harmadik legnagyobb kitermelő. A három ország – Szaúd-Arábia, Irán és Oroszország – a világ olajtermelésének a harmadát adja. A végén persze megszületett egy félmegállapodás, ez azonban hónapokat vett igénybe, tovább gyengítve az OPEC pozícióit.

A belső megosztottság mellett egy külső tényező, az amerikai palaolaj is hozzájárul az olajkartell kimúlásához. Egyes előrejelzések szerint a kitermelés hamarosan elérheti a napi 10 millió hordót. Az OPEC napi 900 ezer hordós csökkentését villámgyorsan kompenzálta az amerikai termelés növekedése. Erre az évre általában 50-60 dolláros hordónkénti olajárat prognosztizálnak az elemzők. Az amerikai palaolaj kitermelése ilyen árszint körül már nyereséges. Az OPEC-nek ez viszont veszteséget jelent. Az 50 dolláros szint tehát csapda a kartell számára. Ha jelentősen e fölé megy az ár, egyszerűen beindulnak az amerikai kitermelők és lenyomják azt.

A nagy szaúdi átalakítás

Az OPEC végét jelző harmadik tényező pedig az, hogy Szaúd-Arábia váltásra készül. Ha fenntarthatóvá akarják tenni a jóléti államot, nem lehet kizárólag az olajra alapozni, sőt. Az öbölbeli királyság 2030-ig szeretné átalakítani a gazdaságot. Munkahelyeket kell létesíteni a fiatal, jól képzett és gyorsan növekvő elitnek. Ehhez azonban pénzre van szükség. Így hosszú távon a szaúdiak nem érdekeltek a kitermelés csökkentésében. Óvatosnak kell lenniük. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint 83 dolláros olajár lenne szükséges ahhoz, hogy az idei költségvetés egyensúlyban legyen. Ez persze Rijádban sem cél, viszont jelzi, hogy mennyire kell nekik a pénz. Iránban ugyanez az érték már csak 51 dollár. Vagyis Szaúd-Arábia azért nem akar nagyobb kitermeléscsökkentést, mert attól tart, hogy a perzsa állam, amelyik kimarad belőle, úgyis lenyomja az árakat, így pedig a szaúdiak túl azon, hogy hülyét csinálnának magukból, még piaci részesedést is veszítenének.

Ráadásul utóbbiak nyilvános részvényértékesítésen – a tervek szerint másfél év múlva – eladnák a királyság koronagyémántja, az Aramco egy részét. A minél nagyobb bevételhez arra lenne szükség, hogy a cég minél nyereségesebb legyen. Az olajárak felkurblizása azonban nem járható út. Marad tehát a kiadáscsökkentés. Az Aramco azonban már így is meglehetősen alacsony költségszinttel működik: szakértői becslések szerint hordónként 20 dollárnál is alacsonyabb az önköltség. Az amerikai palaolajnál ez például 45 dollár. Így tehát az úgynevezett járulékos kiadásokat kell mérsékelni: az olajból élő klientúrát kellene másfelé terelni. Ez megint a reformok felé mutat. A királyság azt tervezi, hogy 2020-ra már 40 dolláros olajárral is „üzemképes” lesz az ország.

Spájzol egy másik ős-OPEC-tag, Katar is: a 2022-es labdarúgó-világbajnokságra gyűjtik a pénzt. Egy másik jelentősebb kitermelő, Venezuela gazdasága romokban van. Azért exportálnak, hogy ne éhezzenek az emberek. A kartell tehát mélyen megosztott. Az áremelkedés persze mindenkinek jól jönne, de az oda vezető út tekintetében nagyon erősek a nézetkülönbségek. E három tényező mellett más geopolitikai okok is szerepet játszanak az OPEC kimúlásában. Ázsia a világ legnagyobb felvevőpiaca. A legjelentősebb kínai és dél-koreai finomítók diverzifikálják beszerzéseiket: csökkentik OPEC-vásárlásaikat, és afrikai, európai vagy amerikai forrásokból is vesznek.

 

 

A DICSŐ MÚLT

Nem mindig volt ilyen tétova a kartell. 1998-ban az ázsiai válság kereslet-visszaesésének a kiegyensúlyozására napi 4,5 millió hordóval csökkentették a kitermelést. Három évvel később egy napi 5 milliós vágást hajtottak végre, 2008-ban pedig egy 4,7 millió hordós csökkentésről született döntés. Ehhez képest a mostani, alig egymilliós visszafogás még jelzésnek is nehezen nevezhető.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink