A SZERB–KOSZOVÓI MEGÁLLAPODÁS A TÉT | Minden jel arra utal, hogy a koszovói kérdés végleges megoldása elsősorban Prištinán, illetve az elnök és a kormányfő csatájának a kimenetelén múlik. Komoly politikai leszámolásra lehet számítani.
Hosszú ideje zajlanak brüsszeli közreműködéssel a Belgrád és Priština közötti tárgyalások, de a nem nyilvánosság előtt folyó, tulajdonképpen nem hivatalos egyeztetések azt bizonyítják, hogy Szerbia és Koszovó végleges megállapodását csak egyetlen, politikai hatalommal is rendelkező személy akadályozza: Ramush Haradinaj kormányfő.
Amikor Aleksandar Vučić szerb és Hashim Thaçi prištinai elnök először vetette fel a két ország közötti etnikai alapú területcsere lehetőségét, sokan fellélegeztek a Belgrád által hivatalosan továbbra is déli tartományként kezelt Koszovó határának mindkét oldalán. Az elképzelés szerint mindegyik fél kapott volna és el is veszített volna valamit. A határkiigazítás, a zömmel szerbek, illetve albánok lakta területek cseréjének ötletét néhányan kritizálták ugyan, de még az Európai Unió és a NATO részéről sem lehetett elutasító hangokat hallani, sőt többen a támogatásukról biztosítottak minden megegyezéses alapon születendő megoldási lehetőséget.
Prištinában azonban nem tetszik ez a „forradalmi” előrelépés Haradinajnak, aki a jobboldali Szövetség Koszovó Jövőjéért színeiben, de koalíciós partnerei ‒ köztük az államfő pártja ‒ révén lett kormányfő, és a 90-es években együtt harcolt a könyörtelenségéről elhíresült Koszovói Felszabadítási Hadseregben (UÇK) mostani ellenlábasával, Thaçival.
Gyorsan hozott is egy döntést a koszovói brüsszeli tárgyalócsoport összetételének a módosításáról, „a hivatalos Priština politikájához” igazította azt.
Haradinaj kijelentette: az elnöknek is tiszteletben kell tartania az alkotmányt, amely garantálja Koszovó területi épségét, tehát szó sem lehet semmilyen területcseréről, határkorrekcióról.
Csakhogy a brüsszeli párbeszéd kulcsfontosságú fejezeteinek a megbeszélése éppen a két államfő között zajlik, s a belgrádi és a prištinai tárgyalócsoport a megállapodások végrehajtásának a technikai részleteit illetően köteles egyeztetni. Haradinaj kétségkívül zavaró elem ebben a történetben, hiszen nem támogat egy olyan elképzelést, amely megszüntethetné a 2008-ban függetlenné vált Koszovó blokádját a nemzetközi intézmények vonatkozásában. Ezt pedig meglehetősen nehéz odahaza elmagyarázni, sikerként beállítani a szavazóknak. Elegendő problémát jelent a zömmel albán többségű kis országban az ultranacionalista radikális ellenzék, cseppet sem hiányzik most az, hogy még a valamikori partnerek is hajba kapjanak.
Pedig a napokban Thaçi ‒ úgy tűnik, nehezen meghozott döntést követően ‒ hivatalosan is hadat üzent a kormányfőnek. Az egyik hírműsorban alaposan megkritizálta Haradinajt a Belg-rád-dal folytatott párbeszéd kapcsán tett kijelentéseiért, s fenyegetőző hangnemét komolytalannak és veszélyesnek nevezte. Azt mondta, racionálisabb álláspontot várna el a miniszterelnöktől, mert komoly politikus nem fenyegetőzik nap mint nap háborúkkal és tragédiával, hanem változásokat indít el, reformokat hajt végre.
„A politikusok, elnökök és miniszterelnökök jönnek-mennek. Funkciójuk nem tart örökké, le lehet őket cserélni. Különösen azokat, akik nem hajlandók megjavulni” – fogalmazott az állami televíziónak nyilatkozva Thaçi, majd hozzátette: meggyőződése, hogy a határkorrekció Koszovó érdekeit szolgálja, s a Belgrád és Priština közötti megállapodás szükségszerű, mert azáltal elismerné Koszovó függetlenségét az az öt uniós ország, amelyik ezt eddig nem tette meg, így aztán felvehetnék az országot az ENSZ-be is.
Vehbi Kajtazi prištinai elemző szerint ha egyszer Thaçi valakinek hadat üzen, minden rendelkezésére álló eszközzel – politikai hatalom, titkosszolgálati vezetői funkció, rendőrségi és ügyészségi szálak – dolgozni is fog egykori bajtársa letaszításán. Haradinaj kemény dió, mert bár a politikai befolyása kisebb, de az elnöknél karizmatikusabb és kedveltebb személy Koszovóban. Az államfő viszont nem nyugszik, amíg le nem számol ellenfeleivel ‒ állapította meg.
Az utóbbi hetekben lényegesen kevesebbet lehetett hallani a koszovói kérdés területi rendezéséről. Kudarcba fulladt a brüsszeli párbeszéd legutóbbi fordulója is. Mintha mindenki a prištinai leszámolásra várna éppen…
A SzerbiaI és Koszovói
területcsere kiszivárgott terve:
Belgrád lemondana a Koszovóval határos Preševo-völgy három albán többségű közigazgatási egységéről, Bujanovacról, Medveđáról és Preševóról. Ez a terület 1250 négyzetkilométer, lakossága mintegy 83 ezer fő, zömmel albán nemzetiségű.
Priština átadná Kosovska Mitrovica északi felét, Leposavić és Zubin Potok környékét, bár ezeknek a helységeknek a neve nyilvánosan még nem hangzott el. A szerbek mindig csak Észak-Koszovóként emlegetik a szóban forgó területet, amely nagyjából 1560 négyzetkilométer, lakossága 70 ezer fő, majdnem mind szerb.
Ellenzéki Tüntetés Prištinában Hashim Thaçi ellen a szerbekkel tervezett területcsere miatt. Haradinaj kormányfő nincs egyedül
