A szocialista korszak utolsó évtizedében Csehszlovákia gyakorlatilag önellátóvá vált az élelmiszerek terén. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a keleti országrész, a mai Szlovákia, ahol nemcsak az ország gabonája termett meg, hanem a fóliázó dél-szlovákiai magyar termesztőknek köszönhetően elegendő zöldség és gyümölcs is a piacra került. Az állattenyésztés vezető ágazata a sertéstenyésztés volt, de a hegyi legelőkön és az agrárnagyüzemek istállóiban a szarvasmarhák állománya is elegendőnek bizonyult a hazai igények kielégítésére. Az 1989-es rendszerváltozás és Csehszlovákia 1993-ban bekövetkezett kettéválása azonban egészen új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban. A nagy nemzetközi üzletláncok és a tőkeerős külföldi cégek megjelenése nemcsak a kistermelőket lehetetlenítette el, hanem a nagyüzemek jelentős hányadát is padlóra küldte. Ennek következtében Szlovákia olyan termékekből is importra szorul, amelyekből korábban még exportra is futotta. A hasonló népességű nyugat-európai országokban az élelmiszer-termelés többszöröse a szlovákiainak. Pl. Írországban nyolcszor, Dániában ötször annyi élelmiszert állítanak elő, mint északi szomszédunkban.
Az agrárágazat nehézségeit kiváltó tényezők közül most a nagy nemzetközi üzletláncok kereskedelmi politikáját vesszük górcső alá. Az első széles körű felmérést 2011-ben tették közzé. Akkor a pultokon még 50 százalékos volt a hazai termékek aránya a 16 legfontosabb kategóriában. A következő években ez az arány fokozatosan csökkent. Tavaly már csak 40 százalék volt, de mára 37-re apadt. Csupán a tej (64 százalék) és a hús (47) mutat emelkedő tendenciát, viszont az étolajok (8), az édességek (9), a tartós élelmiszerek (14) és az üdítőitalok (24) esetében romlott a helyzet.
A nemzetközi üzletláncok nem mutatnak nagyobb hajlandóságot a hazai termékek forgalmazására, vagy ha mégis, igen nyomott felvásárlási árakat kínálnak, és legalább 80-90 százalékos árréssel dolgoznak. A felmérés szerint a Lidl érdeklődik a legkevésbé a helyi termékek iránt (14). Valamelyest jobb a helyzet a hazai tulajdonú üzletekben, amelyek elsősorban a vidéki városokban és a községekben, falvakban működnek, viszont ugyanazt az árut rendszerint valamivel drágábban kínálják. A nemzetközi üzletláncok egyébként azzal indokolják kereskedelmi politikájukat, hogy a szlovákiai termelők nagy része nem képes olyan mennyiségben előállítani a forgalmazandó termékeket, amely kellő nyereséget biztosítana számukra. Ez viszont oda vezet, hogy a hazai gazdák fokozatosan olyan növények termesztésére állnak át, amelyek kevésbé vannak kitéve az időjárás viszontagságainak, s viszonylag nagy mennyiségben állíthatók elő, de kevesebb a hozzáadott érték bennük, tulajdonképpen csak nyersanyagként értékesíthetők. A szlovákiai élelmiszer-kamara az állami támogatások rendszerének gyökeres átalakítását és a behozatal szabályozásának a szigorítását sürgeti. Az utóbbi időben terítékre került az a kérdés is, miként lehetséges, hogy a nemzetközi üzletláncok bizonyos termékeket drágábban és gyengébb minőségben forgalmaznak Szlovákiában, mint pl. a szomszédos Ausztriában.
